Mi értelme van annak, ha fizetés helyett valakitől váltót fogadunk el? Miért jobb ez, mint ha az illető leírja egy darab papírra, hogy tartozik nekünk és csak később fog teljesíteni. Mi értelme erről egy speciális tartalmú okiratot kiállítani? Ezekre a kérdésekre az a válasz, hogy a váltó – a jogalkotó által hozzá fűzött speciális joghatások folytán – megkönnyíti, csaknem biztossá teszi a benne foglalt követelés későbbi tényleges megtérülését. Ez az, ami miatt a gazdasági élet szereplői egy jól működő piacgazdaságban előszeretettel alkalmazzák

A váltó ugyanis feltétlen fizetési ígéretet (meghagyást, vagy kötelezettségvállalást) tartalmazó okirat, amely jogszabályban taxatíve meghatározott kellékekkel rendelkezik és a benne pontosan meghatározott pénzkövetelés érvényesítését teszi lehetővé. Ahhoz tehát, hogy egy okiratot váltónak hívjunk, nem elég egy egyszerű „Fizetek xy-nak 300.000 forintot 2017. december hó 31. napján” tartalmú fizetési ígéret írásba foglalása, az okiratnak ugyanis meg kell felelnie a váltó kiállítására vonatkozó speciális szabályoknak és az értékpapírokra vonatkozó mögöttes jogszabályi rendelkezéseknek is.

Az értékpapír fogalmának meghatározásakor a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény(Tpt.) rendelkezéseit, valamint a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) hatályos szabályait[i] kell felhívnunk. Mindezeken felül a váltó esetében az 1930-ban született ún. genfi váltójogi egyezmények[ii] rendelkezéseire is figyelemmel kell lennünk, amelyeket az 1965. évi 1. törvényerejű rendelet hirdetett ki Magyarországon, hatályos szövegét pedig a váltójogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 1/1965. (I.24.) IM. rendelet (Vár.) tartalmazza.

1. Az értékpapírról általában

Az értékpapír egy olyan egyoldalú kötelezettségvállalást tartalmazó okirat, amelyet annak kötelezettje állít ki (mint kibocsátó) és amelyben a kibocsátó kötelezettséget vállal az abban foglalt feltételek szerinti teljesítésre. Ennek az okiratnak a törvényben meghatározott minimum kellékekkel kell rendelkeznie. Amennyiben külön törvény egyedi kellékeket nem határoz meg, úgy ezekre a kellékekre a Ptk. mögöttes szabályai az irányadóak (Ptk. 6:565. § (3) bekezdése).

1.1. Az alapjogviszony

Azt az alapjogviszonyt, amelyből a kötelezettségvállalás keletkezik – az 1959. évi IV. törvénnyel szemben – az új Ptk. nem korlátozza. A külföldön kibocsájtott, de belföldön forgalomba hozott értékpapírokkal kapcsolatos jogviták esetén ugyanakkor figyelemmel kell lennünk a Tpt. 5. § (1) bekezdés 42. alpontjára, amely szerint „értékpapír a forgalomba hozatal helyének joga szerint értékpapírnak minősülő pénzügyi eszköz”.

1.2. Az értékpapír kibocsátása

Az értékpapír létrejötte (kibocsátása) történhet okirati formában, vagy dematerializált úton. Előbbi esetben az okirat lehet névre szóló és bemutatóra szóló, míg utóbbi esetben csak névre szóló, hiszen az értékpapírszámlán feltüntetett személy jogosult afelett rendelkezni.

1.3. Az értékpapír átruházása

Az értékpapír gazdasági funkcióját azzal éri el, hogy átruházható. Ezen aktus okirati formában kibocsátott értékpapír esetében bemutatóra szóló okiratnál egyszerű birtokátruházással, névre szóló okiratnál pedig birtokátruházással és forgatmány útján valósulhat meg, míg dematerializált formában kiállított értékpapír esetében az átruházás módja az értékpapírszámlán történő megterhelés/jóváírás.

A szabályos forgatmány, mint egyoldalú átruházási jognyilatkozat az átruházási szándékot, a forgatmányos nevét (azt, akire az átruházás történik), valamint a forgató (az átruházó) aláírását tartalmazza. A nyilatkozatot az értékpapír hátiratára vagy toldatára vezetik rá. Utóbbi a hátirattól annyiban különbözik, hogy perforációval van az okirathoz illesztve.

A forgatmányi láncolat, vagyis a hátiraton egymás alatt elhelyezett átruházási jognyilatkozatok vizsgálatakor annak van jelentősége, hogy ún. teljes vagy üres forgatmánnyal történt-e meg a követelés átruházása, az üres forgatmány ugyanis nem szakítja meg a forgatmányi láncot. Akkor minősül üresnek a forgatmány, ha a forgatmányos neve abban nincs feltüntetve, de az átruházó hátoldalon szereplő puszta aláírása is üres forgatmánynak minősül. Az üres forgatmánnyal ellátott névre szóló értékpapír átruházható egyszerű átadással (birtokátruházás), a forgatmány kitöltésével (az átruházó saját maga vagy más nevére), vagy – a korábbi üres forgatmány kitöltése nélkül – újabb teljes vagy üres forgatmány okiratra történő rávezetésével. A lánc vizsgálatakor mindig az utolsó forgatmányból kell kiindulnunk és visszafelé kell visszakövetnünk a láncot egészen a kibocsátóig.

Az átruházással az értékpapírból eredő valamennyi jog átszáll az új jogosultra függetlenül attól, hogy az átruházó rendelkezett-e azokkal vagy sem. Ezzel a speciális joghatással az értékpapír áttöri a klasszikus nemo plus iuris elvet. A jóhiszemű jogosult esetében a kiállítót akkor is terhelik az értékpapírban foglalt kötelezettségek, ha az értékpapír kibocsátás nélkül vagy érvénytelen jogügylettel került forgalomba. A kiállítón kívül a további átruházók szintén felelnek, még akkor is, ha jogcímük a szerzésre nem volt, vagy az érvénytelen, illetve hatálytalan volt (teljes alaki legitimációs hatás).

A kibocsátó dönthet úgy, hogy kizárja a forgatmány útján történő átruházás lehetőségét. Ekkor ún. negatív rendeleti záradékot vezet az okiratra, amely megszövegezésben váltó esetén például a „fizetek e váltó alapján xy-nak, de nem rendeletére” fordulat alkalmazását jelenti. Ekkor az átruházás csak az engedményezés joghatásával bír, nem fűződnek hozzá sajátos joghatások.[iii]

Az okiratban foglalt jogok gyakorlására bemutatóra szóló okiratnál a birtokos, névre szóló okiratnál pedig az a birtokos jogosult, akit az okirat megjelöl, a megszakítatlan forgatmányi láncolat igazol, vagy üres forgatmány esetén az, aki az okiratot birtokolja.[iv]Dematerializált értékpapír esetében az minősül jogosultnak, akinek a számláján az értékpapírt nyilvántartják. A jog gyakorlása, vagyis az okiratban foglalt követelés érvényesítése, bizonyítása és átruházása csak az okirat által, annak birtokában lehetséges, vagyis az értékpapír ebben a vonatkozásban dologként, testi tárgyként viselkedik.

Ehhez kapcsolódik az is, hogy a kötelezett az értékpapír tartalmából kitűnő kifogásokon kívül a jóhiszemű jogosulttal szemben nem hivatkozhat olyan kifogásra, amely valamely korábbi jogosulttal szemben fennálló személyes viszonyán alapul (ez az ún. kifogás korlátozás szabálya).

Az értékpapírok az értékpapírban foglalt jog alapjogviszonya szerint lehetnek pénzkövetelésről szóló értékpapírok (váltó, csekk, adósságlevél, kötvény, jelzáloglevél, kincstárjegy, letéti jegy), részesedésről szóló értékpapírok (részvény, vagyonjegy, szövetkezeti üzletrész), valamint áruval kapcsolatos tulajdonjogról vagy más jogról szóló értékpapírok (kárpótlási jegy, befektetési jegy, közraktári jegy).

2. A váltó

A váltót[v] funkció szerint elsősorban halasztott fizetésnél alkalmazzák, vagyis akkor adják biztosítékul, amikor például a kötelezettnek harmadik személynél kintlévő követelése van, vagy valamiért csak később tud csak a jogosult részére teljesíteni.

A váltó névre szóló okirat, bárki kibocsájthatja, a gazdasági életben általában rövid lejáratú követeléseknél szokták kiállítani. Két klasszikus fajtája van, az idegen váltó és a saját váltó. Az idegen váltó fizetési felszólítás, a saját váltó pedig fizetési ígéret. Mindez megszövegezésben idegen váltónál a „Fizessen e váltó alapján xy-nak 300.000 forintot 2017. december hó 31. napján” formában, míg saját váltónál a „Fizetek e váltó alapján xy-nak 300.000 forintot 2017. december hó 31. napján” fordulat alkalmazásával jelenik meg.[vi]

Ezen fizetési felszólítást, illetve fizetési ígéretet tartalmazó okiratot azonban csak akkor lehet váltónak tekinteni és csak akkor fűződnek hozzá váltójogi joghatások, ha a váltóra vonatkozó speciális jogszabályban meghatározott további kötelező kellékeket (váltókellékeket) is tartalmazza.

2.1. A váltókellékek

A váltókellékekkel az okiratnak nem a kibocsájtásakor és nem is az elfogadásakor, hanem az érvényesítésekor kell rendelkeznie, tehát akár egy esetleges peres eljárás során, a tárgyalóteremben is kitölthető a hiányos (blanketta) váltó, nyilván a Vár. 10. §-ának figyelembe vétele mellett.

A váltó érvényessége a kellékekhez kötődik. Ennek az a fő oka, hogy a váltó a gazdasági életben betöltött szerepét akkor tudja igazán érvényre juttatni, ha egyértelmű, kiszámítható szabályok vonatkoznak rá. A váltóhoz ugyanis egyfajta bizalmi hatás is kötődik, ezt pedig jól mutatja az is, hogy a váltó elfogadója nem köteles a váltón szereplő aláírások valódiságát vizsgálni.[vii]

A váltókellékek (saját és idegen váltó esetében is):[viii]

  • a „váltó” elnevezés magában a váltó szövegében az okirat kiállításának nyelvén,
  • határozott pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen meghagyás (idegen váltónál) /kötelezettségvállalás (saját váltónál),
  • a kötelezett (címzett) neve,
  • az esedékesség megjelölése és a fizetés ideje,
  • a fizetési hely megjelölése,
  • a rendelvényes (jogosult) neve,
  • a kiállítás napja és helye,
  • a kibocsátó aláírása.

Ha a váltókellékek csak később kerülnek kitöltésre és a pótlás a létrejött megállapodástól eltér, akkor a váltóbirtokossal szemben csak akkor lehet kifogással élni, ha a váltót rosszhiszeműen szerezte, vagy ezzel kapcsolatban súlyos gondatlanságot követett el (Vár. 10. §-a). Itt fontos utalni arra is, hogy ha nem az eredeti tartalom szerint töltik ki a váltót, akkor az bűncselekménynek (váltóhamisításnak) minősül.

A címzett neve mellett feltüntetett hely a fizetés helye és a címzett lakóhelye is egyben. Ha a kiállítás helye a váltón nincs feltüntetve, akkor a kibocsátó neve melletti hely minősül a kiállítás helyének.[ix]

2.2. A váltó átruházása

A váltó átruházása értékpapír jellegénél fogva forgatmánnyal történik, amelynek három joghatása van, úgymint “átruházó, igazoló és kötelező hatás.”[x] Az átruházó hatás azt eredményezi, hogy a jogosult a váltóból eredő összes jogot megszerzi. Az igazoló (legitimáló) hatás azt jelenti, hogy a váltó birtokosát jogos birtokosnak kell tekinteni, ha őt a forgatmányok megszakítatlan láncolata igazolja. A kötelező hatás pedig abban áll, hogy a forgató ellenkező kikötés hiányában (amely megszövegezve a váltón „megtéritési igény nélkül” vagy „viszkereset nélkül” záradékként jelentkezik) váltójogilag felelős a váltó elfogadásáért és kifizetéséért a váltó minden későbbi jogos birtokosával szemben.[xi]

Az átruházás vonatkozásában külön kiemelést érdemel, hogy ha a váltót a kötelezettje, kibocsátója, vagy a címzettje szerzi meg (Vár. 11. § (3) bekezdése), akkor ez nem jár a kötelem megszűnésével, az okirat ugyanis tovább forgatható.[xii]

A törölt forgatmányokat nem írottnak kell tekinteni[xiii], vagyis úgy kell tekinteni, mintha nem léteznének.

A tulajdoni forgatmányokon kívül a forgatmányoknak vannak speciális fajtái, mint például a meghatalmazási forgatmány, a zálogforgatmány[xiv] és az utóforgatmány.

A meghatalmazási forgatmány anyagi jogilag meghatalmazásnak minősül, azt a váltón tulajdoni forgatmány nem követheti, ahogy a zálogforgatmányt sem. Az utóforgatmány – fizetés hiánya miatti – óvás felvétele utáni váltóátruházást tanúsít és lényegében váltójogi engedményezésnek minősül, vagyis az utóforgatmányos az „engedményező” forgató váltóhitelező helyébe lép és a forgató jogait szerzi meg. Az ilyen engedmény igazolása a váltó bemutatásával megtörténik, azt követően a váltóadósok az engedményezővel szemben fennálló kifogásaikat, ellenköveteléseiket az utóforgatmányossal szemben is érvényesíthetik.[xv]

2.3. A váltó érvényesítése

A váltó érvényesítésének lépései az ún. bemutatás elfogadás érdekében, az elfogadás, a bemutatás fizetés érdekében és a fizetés, illetve annak hiánya.

Idegen váltónál a címzett az előlapon aláírásával, vagy a hátlapon az „Elfogadom” szóval és aláírásával fogadja el a váltót, amelyet ebből a célból az esedékesség napján kell neki a lakóhelyén bemutatni. Ahol az esedékesség nincs feltüntetve, azt a váltót megtekintésre szóló váltónak kell tekinteni. A kibocsátó kikötheti az elfogadás végetti bemutatást, de ennek ellenkezőjét is. A bemutatást követően a váltót – mivel a rendelkezési jog gyakorlásához azt birtokolni kell – nem kell a címzettnél hagyni.

Az elfogadással a címzett arra vállal kötelezettséget, hogy a váltót az esedékességkor kifizeti.[xvi]

A váltó esedékességét a rendelet 33. §-a definiálja. Ez alapján a váltó kiállítható megtekintésre, megtekintés után bizonyos időre, kelet után bizonyos időre, valamint határozott napra. Ennek részletszabályait a Vár. az alábbiak szerint rögzíti.

Megtekintésre szóló váltó esetén a teljesítés a bemutatáskor esedékes. E bemutatásra a váltó keltétől számított egy éven belül kell, hogy sor kerüljön (fizetés érdekében), de a határidőt mind a kibocsátó, mind a forgató megrövidítheti, sőt a kibocsátó azt meg is hosszabbíthatja, illetve kikötheti, hogy azt az esedékesség előtt a váltót egyáltalán ne mutassák be.[xvii]

Megtekintés után bizonyos időre szóló váltó esetén fő szabályként az elfogadástól, illetve az óvás keltétől kell az esedékességet számítani.Kelet vagy megtekintés után egy vagy több hónapra kiállított váltó annaka hónapnak megfelelő napján esedékes, amelyben a fizetés teljesítendő. A részletes számítást a Vár. 36. §-a rögzíti. A határozott napra, valamint a kelet vagy megtekintés után bizonyos időre szóló váltó birtokos köteles a váltót a fizetési napon vagy az azt követő két munkanap valamelyikén fizetés végett bemutatni (Vár. 38. §-a).

A kibocsátó a forgatóval szemben nem zárhatja ki a felelősségét a fizetésért, csak a váltó elfogadásáért. Az elfogadásnak feltétlennek kell lennie, de vonatkozhat az összeg egy részére is.

forrás:dr. Morvai Viktória (Budakörnyéki Járásbíróság, bírósági titkár)

Tisztelettel:

 Dr. Kutas Gábor ügyvéd www.sosjogisegitseg.com