mediacio.jpg

Sima emberölés, 10 év, jó magaviselettel 5 év után szabadulhat. Ennél lejjebb nem megyek. Délutánig van ideje elfogadni. Rendben, közlöm az ügyfelemmel. Vádalku. Egy az amerikai filmekből jól ismert és sokat hallott párbeszéd, mellyel hasonlóságot mutató intézmény került szabályozásra a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvényben (Be.), egyezség a bűnösség beismeréséről néven.

A vádalku – ítéleti egyezség – egyezségkötési folyamatra épülő eljárás, amelynek lényege, hogy a terhelt beismerő vallomást tesz, és ennek ellentételezéseként a törvény számára bizonyos kedvezményeket biztosít. A „plea bargaining” célja, hogy egy egyszerű, legális üzleti tranzakció eredményeként bizonyos enyhébb büntetés érdekében a beismerő vallomások tehermentesítsék az igazságszolgáltatást, és megvédjék a társadalmat a bűnözőktől.

Maga az intézmény az angolszász jogrendszerekben – melyek az akkuzatórius büntetőeljárási modellt követik – elterjedt, az ügyész és a vádlott megegyezését takarja: azon alapul, hogy a bírósági tárgyalás előre nem tudható kimenetele miatt a felek megegyeznek a mindegyiküknek „megfelelő” büntetésben. Egyrészt a terhelt lemond arról a jogáról, hogy a tárgyaláson az alkuban szereplőnél kisebb büntetést kaphasson, vagy felmenthessék, de a büntetése sem lehet súlyosabb a „kialkudottnál”. Másrészt az ügyész megszabadul annak a kockázatától, hogy a tárgyaláson a kevésbé biztos alapokon álló vád miatt a terheltet felmentsék. A cél, hogy a büntetőügyek gyorsan és gördülékenyen záruljanak le. Az Egyesült Államokban a büntetőügyek döntő többsége, ún. bűnösség elismeréses eljárásban (guilty plea) vádalkuval végződnek, az esetek mindössze 1-2 százaléka kerül esküdtszék elé.

Az eljárások egyszerűsítése és gyorsítása a kompromisszum és a pragmatizmus jegyében egyre több európai ország reformtörekvéseinek zászlajára került fel. Az európai államok büntetőeljárásaiban nem beszélhetünk a fenti vádalkuról – Gácsi Anett Erzsébet a „vádalkuhoz hasonló, a terhelt beismerésén alapuló megegyezéses eljárás” kifejezést használja –, többek között az ügyész korlátozott jogköre, vagy az alku folyamatának korlátozottsága miatt.
Az Alkotmánybíróság a 422/B/1999. AB határozatában iránymutató jelleggel rögzítette, hogy a terhelttel történő megegyezés a büntetőeljárás egyszerűsítését és gyorsítását szolgáló intézmény, alkalmas eszköz arra, hogy társadalmi méretekben is hozzájáruljon az állami büntető igény észszerű időn belüli elbírálásához, az igazságszolgáltatás megfelelően hatékony működéséhez, azaz a beismerő terheltek kedvezménnyel történő ösztönzése alkotmányos célt szolgál. A Be.-ben szabályozott egyezség a bűnösség beismeréséről jogintézménye sem azonos a klasszikus vádalkuval, mivel sem a tényállás megállapítása, sem a bűncselekmény jogi minősítése nem lehet megállapodás tárgya. Előzményének a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény, lemondás a tárgyalásról külön eljárása tekinthető, mely a szabályozás többszöri módosítása ellenére sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, ezért került kialakításra az egyezség, a terhelttel való megegyezés szabályai között. Az új intézmény kialakításának indoka – T/13972 törvényjavaslat miniszteri indokolása alapján – az, hogy jelentős társadalmi igény mutatkozott a büntetőeljárások időszerű befejezése, valamint a büntető igazságszolgáltatás hatékony működése iránt, amelynek lényege, hogy a bűncselekmények elkövetőit kivétel nélkül, minél kevesebb társadalmi ráfordítás mellett tisztességes eljárásban vonják felelősségre.
A Be. kétféle együttműködést tesz lehetővé. Az egyikre a nyomozási szakban, a vádemelés előtt kerülhet sor. Lényegében ez egy formális egyezség, melynek alapfeltétele a gyanúsított beismerése. A megállapodás az ügyész és a védő között jön létre, melynek tartalmát a bíróság nem vitathatja, vagy jóváhagyja az egyezséget vagy nem. A másikra a vádemelés után, de még a tárgyalás kitűzése előtt, az ún. előkészítő ülésen kerülhet sor. Ez utóbbi nem is egyezség vagy megállapodás, hanem olyan döntés, amely a vádlott jóváhagyását igényli. Ugyanis, ha az ügyészség vádat emelt, akkor a bíróság már az idézésben figyelmezteti a vádlottat arra, hogy az előkészítő ülésen beismerheti a bűnösségét abban a bűncselekményben, amely miatt ellene vádat emeltek, és a beismeréssel érintett körben lemondhat a tárgyaláshoz való jogáról. Amennyiben a bíróság a bűnösség beismerésére vonatkozó nyilatkozatot elfogadja, a vádirati tényállás megalapozottságát és a bűnösség kérdését már nem vizsgálja. A két eljárásban közös, hogy sem a tényállás megállapítása, sem a bűncselekmény jogi minősítése nem lehet megállapodás tárgya, valamint mindkét esetben elmarad a nyilvános tárgyalás.

Egyezségnek helye van bármely ügyben és bármely bűncselekmény esetén. Maga az egyezség, kötelező védői részvétel mellett három szakaszból áll: az egyezség kezdeményezéséből, az egyeztetések lefolytatásából és végül az egyezség megkötéséből.

A törvény az egyezség kezdeményezésének jogát mind a terhelt és a védő, mind az ügyészség számára biztosítja, annak elfogadása vagy elutasítása mentes minden formaságtól, szükségtelen jegyzőkönyvet vagy határozatot készíteni róla. Ezt követi, szintén kötelező alakiság nélkül – a legfőbb ügyész 9/2018. (VI. 29.) utasítása szerint azonban kötelező folyamatos kép- és hangfelvétel rögzítésre alkalmas helyiségben jegyzőkönyvbe foglalni – az egyezség lefolytatása, ahol a bűnösség beismeréséről, az egyezség tartalmi elemeiről folyik az alku, miután az ügyész ismertette az álláspontját. Az egyeztetésre a védő és az ügyész között a terhelt jelenléte nélkül is sor kerülhet. A harmadik szakasz az egyezség megkötése, amelyet írásba kell foglalni. Kötelező elemei: a bűncselekmény vádirattal egyező formájú és részletezettségű leírása, valamint az ügyész általi minősítése; a terhelt nyilatkozata arról, hogy a bűnösségét beismeri és ezzel kapcsolatban beismerő vallomást tesz, és a büntetés vagy önállóan alkalmazható intézkedés. Eshetőleges elemek közé tartozhat a bűnügyi költség viselése vagy éppen az alól való mentesülés, a terhelt által vállalt egyéb kötelezettségek köre. A Büntető Törvénykönyvről szóló2012. évi C. törvényalapján kötelezően elrendelendő kényszergyógykezelés, elkobzás, vagyonelkobzás, elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele nem képezhetik alku tárgyát. Ha létrejött a megállapodás, speciális vádemeléssel kerül az ügy bírósági szakaszba, amelyre a Be. „Eljárás egyezség esetén” fejezetének rendelkezései irányadók. A bíróság előkészítő ülésen az egyezség törvényességét vizsgálja, azzal, hogy annak tartalmát nem változtathatja meg, amennyiben a feltételei fennállnak, az egyezséget végzéssel jóváhagyja. Ha nem jön létre az egyezség, az ún. favor defensionis elve érvényesül, azaz a kezdeményezés és az egyezség lefolytatása során keletkezett ügyiratok bizonyítási eszközként, valamint bizonyítékként nem használhatóak fel a terhelttel szemben, és az eljárás hagyományos vádemeléssel folytatódik.

A Be.-be épített garanciák alkalmasak lehetnek arra, hogy a felek érdekeltté váljanak az egyezség megkötésében, azonban az idő fog választ adni arra, hogy a jogintézmény beváltja-e a hozzáfűzött reményeket, és megvalósul a kitűzött cél, az állam oldalán az idő- és költségmegtakarítás, a terhelt oldalán az enyhébb szankcionálás, a sértett oldalán a biztos jóvátétel, valamint a társadalom azon elvárása, hogy a bűncselekmény elkövetőjét biztosan felelősségre vonják. forrás: Jogi fórum.