Nem a fegyelmi eljárás megszüntetésének okai, hanem a fegyelmi felelősség megállapítása vagy annak hiánya határozzák meg a visszatartott illetmény kifizethetőségét – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/1002/2016. számú, bírói döntést megsemmisítő határozatában. A Kúria nem tett eleget a bírói indokolással szemben támasztott követelménynek, döntése sértette a tisztességes eljáráshoz való alapjogot is.

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz indítvány alapján megsemmisítette a Kúria visszatartott illetmény megfizetése tárgyában hozott ítéletét.

Az ügy előzményei szerint az indítványozó egy rendőrkapitányság állományában hivatásos szolgálatot teljesített. Egy éjszaka szolgálatteljesítés közben a fogdába fogadott egy embert, és nem észlelte, hogy nála tiltott tárgyak voltak. Miután az indítványozó ezt később felfedezte, elvette a fellelt tárgyakat, és utólag bevezette a letéti jegyzőkönyvbe. Az indítványozót az ügyészség hivatali visszaélés bűntettének megalapozott gyanúja miatt gyanúsítottként hallgatta ki, és elrendelte a bűnügyi őrizetbe vételét. A büntetőeljárásra tekintettel a rendőrkapitány fegyelmi eljárást rendelt el és az indítványozó szolgálati beosztásából való felfüggesztéséről, illetőleg távolléti díja 50%-ának a visszatartásáról rendelkezett. Később az indítványozóval szemben folyt valamennyi büntetőeljárás megszüntetésre került. Ezt követően az indítványozó szolgálati viszonyát munkáltatója felmentéssel megszüntette. A rendőrkapitány az indítványozóval szemben korábban indított fegyelmi eljárást megszüntette, azzal, hogy a visszatartott illetménye utólagos kifizetésének a szolgálati jogviszonyról szóló törvény alapján nincs helye.

Az indítványozó a visszatartott illetmény kifizetésének megtagadását jogszerűtlennek tartotta, ezért panasszal élt, amelyet a megyei rendőrfőkapitány – mint alaptalant – elutasított. Ezt követően az indítványozó bírósághoz fordult.

A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a keresetnek helyt adott, amelyet a Veszprémi Törvényszék helybenhagyott. Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú határozatot pedig megváltoztatta és az indítványozó keresetét elutasította. Indokolásában arra hivatkozott, hogy az indítványozó szolgálati viszonya egészségi állapotára tekintettel felmentéssel szűnt meg, ami a fegyelmi eljárás megszüntetését is maga után vonta, ezt viszont nem lehet a fegyelmi felmentéssel azonosítani, így a visszatartott illetmény kifizetésére sem kerülhetett sor.

Az indítványozó alkotmányjogi panaszában lényegileg a hátrányos megkülönböztetés tilalmára és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog sérelmére hivatkozott. Előbbivel összefüggésben azzal érvelt, hogy a Kúria határozata és a megjelölt jogszabályi rendelkezések nem megfelelő alkalmazása folytán nem kerülhetett sor a visszatartott távolléti díja kifizetésére, annak ellenére, hogy vele szemben sem a bűncselekmény elkövetését, sem a fegyelemsértést nem állapították meg. Szerinte ez hátrányos megkülönböztetését jelenti azokkal szemben, akiknek ugyan szintén felmentéssel szűnt meg a szolgálati viszonya, azonban az esetleges fegyelmi eljárás ellenük a felmentésük előtt lezárult. Utóbbi vonatkozásában azt adta elő, hogy a Kúria a jogalkotói céllal ellentétes határozatot hozott, és nem adott számot annak indokairól, hogy az ügyben releváns elvi döntést miért nem tartotta irányadónak.

Az Alkotmánybíróság érdemi eljárása során ahátrányos megkülönböztetés tilalmának állított sérelmével összefüggésbenrámutatott, hogy Kúria a fegyelmi eljárásnak a szolgálati viszony megszűnése folytán kötelező megszüntetése esetét azonos módon értékelte azokkal az attól egyébként különböző esetekkel, amikor a fegyelemsértés – érdemi vizsgálatot követő – megállapítására és szankció (valamely fegyelmi fenyítés) alkalmazására kerül sor. Vagyisaz indítványozó a Kúria ítélete folytán a fegyelemsértést elkövetőkkel került azonos csoportba, annak ellenére, hogy a két személyi kör heterogén. Vagyis – a Kúria érvelésével ellentétben – nem a fegyelmi eljárás megszüntetésének okai, hanem a fegyelmi felelősség megállapítása vagy annak hiánya határozzák meg a csoportképzés mércéjét, ennek folytán a visszatartott illetmény kifizethetőségét, vagyis a fegyelmi eljárás alá vont személy illetményhez való hozzájutását. A tisztességes eljáráshoz való jog sérelmével összefüggésben az Alkotmánybíróság arra jutott, hogy a Kúria ugyanis azon túl, hogy nem osztotta az első- és másodfokú bíróság – egyébként lényegét tekintve egybehangzó – indokait, valamint megismételte a szolgálati jogviszonyról szóló törvény rendelkezéseit, nem fejtette ki döntésének releváns indokait, vagyis nem tett eleget a bírói indokolással szemben támasztott követelménynek. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kúria ítéletét megsemmisítette. forrás: Alkotmánybíróság/Jogi fórum