A hűtlenség, vagy más néven hűtlenség bélyege (nota infidelitatis) a király személye és hatalma ellene elkövetett bűncselekmények összefoglaló elnevezése volt. Akkor vált a királlyal szemben hűtlenné valaki, ha megszegte a hűségét, amellyel a királynak tartozott, ha a király életére vagy hatalmára tört, vagy fellázadt ellene.

A patrimoniális királyság időszakában a még csak felségsértéssel és felségárulással azonosított hűtlenség bűncselekménye fokozatosan kibővült, újabb és újabb tényállásokat foglalt magába, amelynek a büntetése minden esetben fő- és jószágvesztés volt.

A rendi Magyarországon már a hűtlenség körébe tartozott minden bűncselekmény, amelyet akirály személye, méltósága, az ország szabadsága, közbiztonsága és közrendje ellen követtek el. Hűtlenségnek számított emellett az összes olyan súlyos, magánosok sérelmére elkövetett bűncselekmény is, amelyet a szokás szerint fő- és jószágvesztéssel büntettek.

Forrás: OBH

Werbőczy Tripartitumaa hűtlenség 18 esetét sorolja fel. Az 1723. évi IX. tc.nyolc esetet tartalmaz:

1) felségsértés, felség- és hazaárulás;
2) végvárak feladása, idegen zsoldosok, katonák behívása az országba;
3) oklevélhamisítás;
4) pénzhamisítás;
5) a király nemesfém monopóliumának megsértése;
6) eretnekség;
7) hivatalból eljáró személyek ellen elkövetett bűncselekmények;
8) egyes súlyos, magánszemélyek sérelmére elkövetett bűncselekmények.

Aki a hűtlenséget elkövette, azt Zsigmond uralkodásától követően már az „ország hűtlenének” bélyegezték.

A hűtlenségi ügyekben a rendi Magyarországon 1495-től kezdve az országgyűlés ítélkezett. Az 1723. évi bírósági szervezeti reform a hűtlenségi ügyeket a királyi ítélőtáblára és a Hétszemélyes Táblára utalta.

A hűtlenség tényállása a modern magyar büntetőjogban is megmaradt, az1878. évi V. tc., aCsemegi-kódexis bünteti a hűtlenséget.

A hűtlenség tulajdonképpen azállam elleni bűncselekmények történelmi előzménye.