vadlott_wikipedia_prison.jpg

Hónapok, évek és évtizedek a börtöncellák falai között – mindez ártatlanul, beláthatalan ideig viselve a sajtó- és a közvélemény által kreált bélyegeket. Anyagilag mennyiben kárpótolható az elvett idő a magyar jog alapján? Milyen szempontokat kell figyelembe venni a kártalanítás összegének megítélésénél?

Megbecsülni sem lehet, hogy hány embert ítéltek már el a világszerte ártatlanul. Az Egyesült Államokban nem példa nélküli, hogy egyes elítéltek ártatlanságára 20, netán 40 év múlva derül fény, nem egy esetben egy véletlen folytán, de van, hogy egy egy bűnbánó elkövető vallomása jelent feloldozást az ártatlan elítélt számára. Mindkét esetre van példa hazánkban is: Ki ne emlékezne a „Móri ártatlan”-ként elhíresült, tévesen életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt Kaiser Edére, vagy Balla Irma néhai fideszes önkormányzati képviselő tragikus esetére, akinek gyilkosaként saját fiát, Schönstein Sándort ítélték tévesen 12 év fegyházbüntetés letöltésére?

A téves ítéletek meghozatala számos okra visszavezethető – a felderítési szakaszban történt téves nyomrögzítés, eljárási hiba, megtévesztő tanúvallomás vagy akár az egymással konkuráló szakértői vélemények helytelen elbírálása következtében is születhet szerencsétlen döntés… Sok esetben maguk a gyanúsítottak tesznek pszichés nyomás hatására beismerő vallomást olyan bűncselekményben, amelyet soha nem is követtek el.

Mit jelent a kártalanítás jogintézménye a büntetőeljárásban?

A kártalanítás jogintézménye az 1780-as évekből, Olaszországból ered, amikor is Toszkánában pénzalapot hoztak létre az ártatlanul elítéltek kártalanítására. A jogintézményt 1853-ban már törvény is szabályozta és hamarosan a nemzetközi jog részévé vált. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kimondja: „Annak a személynek, aki törvénytelen letartóztatás vagy fogvatartás áldozata volt, kikényszeríthető joga van kártalanításra.” Az Emberi Jogok Európai Egyezménye szerint: „Mindenkinek, aki e Cikk rendelkezéseinek megsértésével végrehajtott letartóztatás vagy őrizetbe vétel áldozata, joga van kártalanításra.” [7.
kieg. Jkv. 3. cikk.]

Hazánkban a büntetőeljárásban indult kártalanításhoz való jog törvényi garanciáit az Alaptörvény IV. cikk (4) bekezdése rögzíti: „Akinek szabadságát alaptalanul vagy törvénysértően korlátozták, kárának megtérítésére jogosult.” A kártalanítás jogintézménye a károsult által elszenvedett hátrányok anyagi kompenzálását irányozza elő. A 41/2003 (VII.2.) AB határozatban foglaltak szerint: „A kártalanítás (visszatérítés) intézménye az állam büntető hatalmának gyakorlása során előforduló tévedések orvoslását szolgálja; feltételeit és korlátait a büntetőeljárási jogszabályok határozzák meg.”

A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) egy teljes fejezetben rendelkezik a büntetőeljárásban indult kártalanítási ügyek szabályairól, ezzel törvényi szintre emelve azt a joggyakorlat által kimunkált igényt, miszerint a kártalanítás megítélésénél kizárólag az objektív tényeknek van jelentősége. Nincs jelentősége tehát az adott bűncselekmény tárgyi súlyának és társadalmi megítélésének – a kártalanítás megítélésénél kizárólag azon tényhelyzet mérvadó, hogy milyen időtartamban történt meg az alaptalan szabadságelvonás vagy szabadságkorlátozás az érintett vonatkozásában. [BDT2007. 1515. A felmentéssel végződő büntetőeljárás
során foganatosított előzetes letartóztatás miatt igényelt
kártalanítás megállapításánál nem lehet figyelembe venni a vád
tárgyává tett bűncselekmény súlyát és társadalmi megítélését. A
kártalanítási perben a szabadságelvonás tényének és tartamának
van jelentősége.
] A Be. 844. §-a is kimondja, hogy a kártalanítás kizárólag a szabadság korlátozásának, illetve elvonásának a ténye és a tartama miatti hátrányok orvoslására szolgál. A vallomástétel megtagadása önmagában nem zárja ki a kártalanítást.

A polgári jogi szabályok értelmében kártalanítás esetén a jogalap a vétkességtől teljesen független. A bekövetkezett kár tehát nem jogellenes magatartás következménye, a jogalap fennállásának részletes bizonyítási kötelezettsége így nem terheli a kártalanításra jogosultat. A Be. által szabályozottak szerint a kártalanítás jogalapja az alaptalan fogvatartás. A törvény taxatíve sorolja fel azon kényszerintézkedéseket, amelyek elrendelése esetén a terhelt erre irányuló igényérvényesítése esetén kártalanításra lehet jogosult. Kártalanítás jár a letartóztatásért, az előzetes kényszergyógykezelésért, a bűnügyi felügyeletért, az ezek elrendelését megelőzően elrendelt őrizetért, a jogerős ítélet alapján végrehajtott szabadságvesztésért, elzárásért, javítóintézeti nevelésért, illetve kényszergyógykezelésért a törvényben meghatározott esetekben (kártalanításra való jogosultság pozitív feltételeiBe. 845. §). A Be. 846. §-a sorolja fel azon eseteket, amelyek bármelyikének a felmerülése akkor is kizárja a kártalanítást, ha egyébként a pozitív feltételek fennállnak. [104/2009. (X.
30.) AB határozat
: A kártalanítás a meghatározott ügyészi és bírósági
határozatok alapján a büntetőeljárási törvény szerint létrejövő
jogviszony az állam és a határozattal érintett személy között. 
A
kártalanítás lehetőségéről való tájékoztatási kötelezettség
szabályozásának hiánya mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenességet idézett elő.]

A Be. által bevezetett, kártalanítás jogintézményének újítása az ún. osztott szerkezetű kártalanítás, melynek következtében a kártalanításra (i) egyszerűsített kártalanítási eljárásban, illetve kártalanítás iránti vagyonjogi perben, azaz (ii) kártalanítási perben kerülhet sor. Az eljárásra vonatkozó választás joga a kártalanítást igénylőt illeti. Az egyszerűsített kártalanítási eljárást kérelemre indul, míg a kártalanítási pert keresetlevéllel kell megindítani, amelyre vonatkozó igény az állammal szemben érvényesítendő. Az államot az igazságügyért felelős miniszter képviseli. Kártalanítási igény fizetési meghagyásos eljárásban nem érvényesíthető.

A Be. kártalanításra vonatkozó szabályrendszere két jogvesztő határidőt állapít meg az igényérvényesítésre vonatkozóan. A kártalanítást igénylő terhelt a kártalanítást megalapozó határozat vele történő közlésétől számított 1 éven belül jogosult igénye érvényesítésére, amely határidő elmulasztása esetén igazolási kérelemnek helye nincs. Ha a kártalanítást igénylő terhelt az eljárás alatt meghal, az örökös igényérvényesítésére a terhelt halálának bekövetkeztétől számított 6 hónap áll rendelkezésre. [4/2003. PJE: Jogvesztéssel
jár az igény érvényesítésére megszabott határidő elmulasztása, a
jogvesztés súlyos következménye csak a jogszabály kifejezett
rendelkezése alapján állhat be.]

Az egyszerűsített kártalanítási eljárásban az igazságügyi miniszter a kérelem beérkezését követő 2 hónapon belül köteles megvizsgálni, hogy a Be. 845. §-ban meghatározott pozitív feltételek fennállnak-e. Eljárása során adatszolgáltatást is kérhet a kompetens szervektől olyan adat, információ vonatkozásában, amely a kártalanítási eljárás során felmerülő körülmény tisztázásához szükséges, ezt követően döntéséről a kártalanítást igénylőt tájékoztatja. A kártalanítást igénylő a tájékoztatás szerint megállapított kártalanítási összeget a tájékoztatáshoz csatolt elfogadó nyilatkozat tervezetének a kitöltésével, teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalva, az igazságügyi miniszter részére történő megküldésével fogadja el. A megállapodást a kérelem benyújtásától számított öt hónapon belül lehet megkötni. A megállapított összeget az írásbeli megállapodást megkötését követő 15 napon belül kell kifizetni a kártalanításra jogosult részére.

A kártalanítás összegét a büntetőeljáráshoz kapcsolódó egyszerűsített kártalanítási eljárás részletes szabályairól szóló 38/2018. (VII. 26.) Korm. rendeletben foglaltak szerint a kártalanítás jogalapját képező szabadságkorlátozás napjainak a száma és a kártalanítás egy napra eső összegének a szorzata teszi ki. Az egyszerűsített kártalanítási eljárásban a kártalanítás egy napra eső összege hétezer forint.

Kártalanítási perben a szabadság alaptalan korlátozásával, illetve elvonásával bekövetkezett kár megtérítése, illetve a nem vagyoni sérelemért járó sérelemdíj követelhető, azzal, hogy a büntetőügy során eljárt meghatalmazott védő díját és költségeit nem lehet érvényesíteni. A kártalanítási perben a polgári jog és a polgári perrendtartás szabályait a Be-ben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

2019. márciusában indult perújítási tárgyalás az 1996-ban történt, a médiában csak „Prisztás-gyilkosság”-ként ismert büntetőperben, melyben a bíró február 14-én első fokon a jogerősen 15 év fegyházra ítélt Hatvani István elsőrendű vádlottat az emberölés vádja alól felmentette. Hatvani közel 8 évet töltött zárka falai között. Amennyiben a Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyja az elsőfokú bíróság ítéletét, az ártatlan elítélt több tízmillió forintos kártalanítási összegre lehet jogosult. forrás: Jogi fórum