Az alkotmánybíróság utasítására bevezetnek egy harmadik nemet Németországban a személyiségi jogi szabályozásban, az erről szóló törvénytervezetet a szerdai ülésén fogadta el a szövetségi kormány.

A személyi állapotról szóló jogszabályt módosító javaslat – amelynek parlamenti elfogadása biztosra vehető – azt irányozza elő, hogy az anyakönyvekben a nem megjelölésére a nő és a férfi mellett a különböző, különféle jelentésű divers kifejezés is használható legyen.

A szövetségi parlamentben (Bundestag) több mint 56 százalékos többséggel rendelkező kormánykoalíció pártjai – a Kereszténydemokrata Unió (CDU), a Keresztényszociális Unió (CSU) és a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) – a javaslattal az alkotmánybíróság egy tavalyi döntését hajtják végre.

A reform méltóságot és pozitív önazonosságot ad mindazoknak, akik úgy érzik, hogy nem tartoznak az eddig bevett nemek valamelyikéhez – nyilatkozott a kormányülés után Katarina Barley igazságügyi miniszter.

“Egyetlen embert sem szabad hátrányosan megkülönböztetni a nemi önazonossága miatt” – hangsúlyozta az SPD-s politikus az ARD országos köztelevízió beszámolója szerint.

Az alkotmánybíróság tavaly novemberben egy interszexuális – sem nőként, sem férfiként meg nem határozható – ember ügyében döntött, aki az anyakönyvi hivatalnál kérelmezte, hogy anyakönyvi kivonatában a nő megjelölést helyettesítsék a köztes/többféle vagy a többféle kifejezéssel. A hivatal elutasította a kérést, arra hivatkozva, hogy a német személyiségi jogi szabályozás csak azt engedi meg, hogy valakit nőként vagy férfiként anyakönyvezzenek, vagy ne jelöljék meg a nemét.

Az alkotmánybíróság szerint a nemnek ez a “negatív” meghatározása nem megfelelő, lehetővé kell tenni, hogy mindenki “pozitív” módon bejegyeztethesse nemét.

Kiemelték: nem igazolható mások érdekeivel, hogy a hatályos személyiségi jogi szabályozásban nincs lehetőség “egy harmadik nem pozitív bejegyzésére”, hiszen senkit sem akadályozna alkotmányos jogainak gyakorlásában, ha lenne ilyen lehetőség.

Továbbá egy újabb nem bejegyeztetésének lehetősége “önmagában nem kényszerít senkit arra, hogy ehhez a nemhez sorolja magát” – hangsúlyozta a német alkotmánybíróság.

A testület indoklásában elsősorban arra hivatkozott, hogy az általános személyiségi jog védi a nemi identitást is, amely “rendszerint a személyiség meghatározó aspektusa”.

A besorolás valamely nem tagjai közé kiemelkedő jelentőségű az egyén önazonosságában, “jellemzően kulcsfontosságú a személy önfelfogásában és abban is, hogy miként érzékeli környezete” – áll az indoklásban, amely szerint “védendő azon személyek nemi identitása is, akik nem sorolhatók sem a női, sem a férfi nemhez”.

A nemi identitás személyiségi jogi elismerésének megtagadása veszélyezteti a személyiség szabad kibontakoztatásához fűződő jog gyakorlását. A hatályos szabályozás a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmával is ellentétes – állapították meg.

A többi között hozzátették: az alaptörvény nem rendelkezik arról, hogy csak két kategóriát tartalmazó szabályozást szabad érvényesíteni a személyi állapot nemre vonatkozó előírásaiban, és nem akadályozza a női és a férfi mellett egy további nemi identitás személyiségi jogi elismerését.

forrás: MTI/ Jogi fórum

De további megállapodásokra is szükség lesz, hisz’ a Föld legnagyobb tava nemcsak ásványkincsekben, de kőolajban és földgázban is igen gazdag.

22 év egyeztetés után öthatalmi egyezség született a Kaszpi-tenger menti országok, Kazahsztán, Oroszország, Irán, Azerbajdzsán és Türkmenisztán között, mely jogi dokumentum értelmében a vízfelület jelentős része a felek közös használatában marad, míg a tengerfenék és az altalaj mélyének megosztásáról a szomszédos országok a nemzetközi jog alapján állapodnak meg. Eszerint a felek a területi vizeiket 15 tengeri mérföldre, a halászati övezetüket pedig további 10 tengeri mérföldre terjeszthetik ki.

Az egyezmény kizárja a régión kívüli országok katonai jelenlétét a tengeren, amelynek biztonságáért és erőforrásainak kezeléséért az öt partmenti állam felelős.

A Kaszpi-tenger bonyolult nemzetközi jogi és földrajzi problémát jelent (vagy jelentett eddig), mert bár magyarul tengerként hivatkozunk rá, valójában mivel nincs lefolyása, egy tó, pontosabban a Föld legnagyobb tava. A nemzetközi jog szerint a tavak alatt található ásványi kincseken a part menti országok egyenlő arányban osztozhatnak. A tengereknél ezt annak arányában osztják fel, hogy melyik országnak milyen hosszú a partszakasza. A Kaszpi-tenger ásványi kincsekben, de olajban és földgázban is igen gazdag, nem mellesleg fontos stratégiai szempontból is.

Az egyezmény értelmében hajózni, halászni, tudományos kutatást folytatni és csővezetéket lefektetni a felek által egyeztetett szabályok alapján lehet. A jelentős projektek megvalósításakor figyelembe kell venni a környezetvédelmi tényezőt, a Kaszpi-tenger ökológiai rendszerében okozott kárért az összes fél felelős.

A határozatlan időre szóló egyezmény az összes részes állam parlamenti jóváhagyása és a ratifikációs okmányok letétbe helyezése nyomán lép majd érvénybe.

Vlagyimir Putyin orosz elnök az egyezmény megkötése során azt hangoztatta, hogy a tenger jogi státusának rendezése alapot teremtett az öt állam együttműködésének elmélyítéséhez.

Az iráni államfő, Haszan Róháni arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyezmény nem állapít meg végleges elválasztó vonalakat a tengeren, ezért ezek ügyében folytatni kell a tárgyalásokat. Hangsúlyozta, hogy a dokumentum a nem kaszpi országoknak megtiltja a bázisok létrehozását, a repülőgép-hordozók, tengeralattjárók és harci repülőgépek odairányítását, valamint az idegen országok tulajdonában álló terhek szállítását is.

Róháni ki nem mondottan arra célzott, hogy Aktauban a NATO átrakodási pontot üzemeltet, miután Kazahsztán engedélyezte az Egyesült Államoknak, hogy a kikötőt felhasználja az Afganisztánba irányuló katonai szállításokhoz.

Az iráni elnök azt is közölte, hogy a Kaszpi-tenger-menti országok támogatják az iráni nukleáris programról megkötött sokoldalú megállapodás fenntartását azt követően is, hogy az Egyesült Államok abból kilépett.

forrás: MTI/ Magyar Narancs

Közel két hónapos csúszással végül 2018. július 25-én kihirdették, majd július 26-án hatályba is lépett az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Info. törvény) átfogó módosítása, amelyben többek között az Európai Unió Adatvédelmi Rendelete (GDPR) által nyitva hagyott egyes területek kerültek szabályozásra. – Gondos Orsolya és Tálos Dániel (a Horváth és Társai Ügyvédi Iroda DLA Piper ügyvédjelöltjei) írása összefoglalja a legfontosabb változásokat.

GDPR és/vagy Info. törvény?

Az új szabályozás alapja az Info. törvény általános rendelkezései között elhelyezett új szakasz, amely teljes körűen felsorolja az Info. törvény azon rendelkezéseit, amelyeket a GDPR hatálya alá tartozó adatkezelések esetén alkalmazni kell. Az itt felsorolt rendelkezések tehát kiegészítik a GDPR szabályait, ezért az Info. törvény hatálya alá eső adatkezelések esetén a GDPR mellett ezeket a szabályokat is vizsgálni szükséges.

Módosultak az Info. törvény hatályát szabályozó rendelkezések is. Az új szabályok rendezik azt a kérdést, hogy milyen esetekben terjed ki az Info. törvény hatálya azon adatkezelésekre, amelyek alapvetően a GDPR hatálya alá tartoznak, azaz hogy az ilyen adatkezelések esetében mikor kell alkalmazni az Info. törvénynek az előző bekezdésben bemutatottak szerint alkalmazandó szabályait.

Az új rendelkezések alapján az ilyen adatkezelésekre alapvetően akkor terjed ki az Info. törvény hatálya, ha az adatkezelő tevékenységi központja, vagy az EU-n belüli egyetlen tevékenységi helye Magyarországon van, illetve ennek hiányábanha az adatkezelő vagy az általa megbízott adatfeldolgozó által végzett adatkezelési művelet Magyarországon tartózkodó személyek felé irányuló áruértékesítéshez vagy szolgáltatásnyújtáshoz, illetve személyek magyarországi viselkedésének megfigyeléséhezkapcsolódik. A tevékenységi központ fogalma megegyezik a GDPR-ban meghatározott fogalommal, azonban a “tevékenységi hely” fogalmát sem a GDPR, sem az Info. törvény nem határozza meg, így feltehetően ez a fogalom még értelmezési kérdéseket fog felvetni.

Új kötelezettség: hároméves kötelező felülvizsgálat

Jelentős újítás, hogy az Info. törvény a jogszabályi kötelezettségen alapuló (GDPR 6. cikk (1) bek. c) pont) vagy közérdekből szükséges (GDPR 6. cikk (1) bek. e) pont) adatkezelések esetében előírja, hogy amennyiben az adatkezelés alapjául szolgáló törvény vagy önkormányzati rendelet nem írja elő az adatkezelés szükségességének időszakos felülvizsgálatát, úgy az adatkezelő köteles az ilyen vizsgálatot legalább háromévente elvégezni.

Tekintettel arra, hogy az ilyen adatkezelések alapját képező magyar ágazati jogszabályok jellemzően nem írnak elő ilyen felülvizsgálati kötelezettséget, így a gyakorlatban ez az új szabály azt eredményezi, hogy például a jogalapként gyakran alkalmazott jogszabályi kötelezettségen alapuló adatkezelések (pl. bérszámfejtés, adózás) esetén az adatkezelőnek háromévente el kell végeznie az adatkezelés szükségességének felülvizsgálatát. A 2018. május 25-ét megelőzően megkezdett adatkezelések esetében a vizsgálatot 2021. május 25-ig kell elvégezni. A vizsgálat eredményét az adatkezelőnek 10 évig meg kell őriznie, és kérés esetén azt be kell nyújtania a felügyeleti hatóság részére, így mindenképpen szükséges, hogy a vizsgálatról megfelelő dokumentáció is készüljön.

Tisztviselői titoktartás

A GDPR új intézményként vezette be az egyes kiemelt adatkezelők által kötelezően alkalmazandó adatvédelmi tisztviselői feladatkört. Ennek következtében szükségessé vált a magyar adatvédelmi jog által korábban ismert hasonló szerepkörre, a belső adatvédelmi felelősökre vonatkozó rendelkezések hatályon kívül helyezése, amit az Info. törvény második módosítása megfelelően el is végzett.

A GDPR meglehetősen részletesen meghatározza az adatvédelmi tisztviselők jogait és kötelezettségeit, így az egyes tagállamok csak az adatvédelmi tisztviselőre vonatkozó titoktartási kötelezettség tekintetében kapnak felhatalmazást saját szabályok megalkotására.

Az Info. törvény ennek megfelelően, a GDPR részletszabályainak mintegy kiegészítéseként mondja ki, hogy az adatvédelmi tisztviselő ezen jogviszonyának fennállása alatt és azt követően is köteles titokként megőrizni a vonatkozó tevékenységével kapcsolatban tudomására jutott azon személyes adatot, minősített adatot, törvény által titoknak minősített adatot, illetve minden olyan adatot, tényt vagy körülményt, amelyet az őt alkalmazó adatkezelő vagy adatfeldolgozó törvény előírása alapján nem köteles nyilvánosságra hozni.

Bírósági jogérvényesítés

Az Info. törvény a GDPR vonatkozó rendelkezésével összhangban biztosítja a jogot az érintettek számára, hogy a felügyeleti hatósághoz történő panasztétellel párhuzamosan bírósági jogorvoslatot is igényeljenek, amennyiben megítélésük szerint valamely adatkezelő vagy adatfeldolgozó a személyes adataiknak kezelése során megsértette adatvédelemre vonatkozó jogaikat.

Az Info. törvény által korábban is tartalmazott közvetlen bírósági jogérvényesítésre vonatkozó részletszabályok ugyan nem változtak gyökeresen a GDPR nyomán, azonban egyrészről a most elfogadott törvénymódosítás néhány helyen pontosítja és kiegészíti a korábbi rendelkezéseket, másrészről pedig a vonatkozó jogosultságokra és kötelezettségekre mindenképpen érdemes ismételten felhívni a figyelmet.

Fontos szabály, hogy az érintett által kezdeményezett bírósági eljárás során nem az érintettnek kell bizonyítania adatvédelemmel kapcsolatos jogai megsértését, hanem az adatkezelő vagy adatfeldolgozó köteles bizonyítani azt, hogy az érintett ezen jogai nem sérültek. Fordított tehát a bizonyítási teher, így az adatkezelők számára a gyakorlatban is rendkívül fontos lehet annak biztosítása, hogy valóban csak olyan adatkezelési tevékenységeket végezzenek, amelyek jogszerűségét akár bíróság előtt is képesek bizonyítani.

Amennyiben a bíróság az érintett keresetének helyt ad, alapvetően a jogsértés tényének megállapítására, a jogellenes adatkezelési művelet megszüntetésének elrendelésére, kártérítés vagy sérelemdíj megállapítására jogosult, illetve kötelezheti az adatkezelőt valamely meghatározott magatartás tanúsítására is.

Hatályban marad azonban az a további szankciós lehetőség is, amely szerint a bíróság bizonyos esetekben elrendelheti marasztaló ítéletének az adatkezelő azonosító adatainak közzétételével történő nyilvánosságra hozatalát. A bíróságok ugyan eddig is élhettek ezzel a lehetőséggel, azonban a közvélemény GDPR-nak köszönhetően megnövekedett adatvédelmi tudatossága, valamint a közelmúltban bekövetkezett és nagy sajtónyilvánosságot kapott adatvédelmi incidensek következtében nem kizárt, hogy egy-egy marasztaló ítélet ilyen módon történő nyilvánosságra hozatala az érintett adatkezelők számára az eddiginél jelentősebb reputációs kockázatot jelent majd.

Adatvédelem a túlvilágon

Az Info. törvény újítása, hogy az érintettek bizonyos esetekben akár még a túlvilágról is “kísérthetik” a személyes adatokkal nem megfelelően bánó adatkezelőket. Az Info. törvény ugyanis lehetővé teszi az érintettek számára, hogy okiratban kijelöljenek egy olyan személyt, aki az érintett halála esetén öt éven belül még gyakorolhatja az érintett érdekében a GDPR-ban meghatározott érintetti jogokat (az adathordozhatóság kivételével).

Azonban okirat hiányában sem kell a jövőben tétlenül néznünk a túlvilágról az adatainkkal való visszaélést, ugyanis az Info. törvény bizonyos jogokat biztosít az érintett közeli hozzátartozóinak is, amely jogok szintén az érintett halálát követő öt éven belül lesznek gyakorolhatók.

Jut is, marad is

Láthatjuk, hogy megkésve bár, de az Info. törvény második módosítása révén mégis megtörtént a GDPR implementálásával kapcsolatos legfontosabb kérdések rendezése. Ez azonban így is csak a jogalkotói munka első lépésének tekinthető, ugyanis van még legalább egy fontos terület, aminek (újra)szabályozásával továbbra is adós maradt a jogalkotó. Ez pedig a szektorális jogszabályok GDPR-nak megfelelő módosítása.

Az Info. törvény most elfogadott módosításának egy korábbi tervezete még tartalmazta a legfontosabb ágazati jogszabályok módosítását is, azonban a végül a Parlament elé kerülő javaslatból ezek kimaradtak.

Így tehát számos szektorális jogszabály (pl. a biztosítási törvény, a munka törvénykönyve vagy a vagyonvédelmi törvény) tartalmaz továbbra is olyan adatvédelmi vonatkozású rendelkezéseket, amelyeket jóval a GDPR hatályba lépése előtt fogadtak el, és amelyek így egyáltalán nem állnak összhangban a GDPR alapelveivel, struktúrájával vagy éppen követelményeivel.

Ez a gyakorlatban jelentős jogértelmezési bizonytalanságokat okozhat az egyes érintett szektorokban tevékenykedő adatkezelők számára, aminek következtében azok még jogkövető magatartás iránti elkötelezettségük esetén sem lehetnek biztosak adatkezelési tevékenységeik jogszerűségében. Minderre tekintettel tehát különösen fontos volna az általános adatvédelmi szabályokon túl, az ágazati szabályok mihamarabbi megfelelő módosítása is.

forrás: Jogi fórum.

A The New York Times információi szerint a Facebook az őszi amerikai félidős választások befolyásolását célzó profilokat azonosított.

A közösségi fórumot működtető kaliforniai vállalat kedden a kora délutáni órákban be is jelentette, hogy 32 gyanús profilt eltávolított. A The New York Times szerint a gyanús oldalak lényegében hamis profilok voltak, érzékelhetően egyeztették tartalmaikat, és a novemberi félidős választások előtt olyan ügyekben kívánták befolyásolni az amerikai közvéleményt, mint például a határvédelem, vagy a jobboldal egyesítése, összefogása. A befolyásolási kísérletekről a Facebook illetékesei tájékoztatták is az amerikai törvényhozókat.A vállalat a Szövetségi Nyomozó Irodával (FBI) együttműködve kezdte meg és folytatja a gyanús oldalak feltárását. A The New York Times kongresszusi értesülései szerint egyes tisztségviselők elképzelhetőnek tartják, hogy a profilok létrehozói “Oroszországhoz köthetőek”. A lap ugyanakkor megjegyezte: nyilvánosan sem a Facebook, sem az FBI nem látja bizonyítottnak az Oroszországhoz köthető kapcsolatokat.

Az FBI egyébként nemcsak a Facebookot, hanem az Instagramot is vizsgálja.

A Facebook közlése szerint a hamis fiókokat – 8 fórumot, 17 profilt és 7 Instagram-fiókot – 2017 márciusa és 2018 májusa között hozták létre, és először két héttel ezelőtt sikerült beazonosítani őket. A két platformon 2017 áprilisa és 2018 júniusa között 150 hirdetést futtattak, mintegy 11 ezer dollár értékben. A hirdetéseket amerikai és kanadai dollárban fizették.

Nathaniel Gleicher, a Facebook kiberbiztonsági politikáért felelős vezetője közölte: mindez hasonlít az orosz Internetkutató Ügynökség korábban azonosított tevékenységéhez, csakhogy ezúttal a hamis oldalak létrehozói jobban álcázzák magukat, például internetes telefonszolgáltatást használnak, vagy harmadik felet kérnek fel a reklámok megvásárlására.

Kirstjen Nielsen belbiztonsági miniszter, aki New Yorkban éppen egy kiberbiztonsági konferencián vesz részt, a Fox televíziónak adott rövid interjújában dicsérte a Facebook döntését és leszögezte: ez is mutatja, hogy a vállalat komolyan veszi a választások biztonságosságát. A politikai befolyásolási kísérletekről hozzátette: “ez azt is mutatja, hogy a veszély reális és az amerikaiaknak tisztában kell lenniük ezzel”.

forrás: MTI.

Egy szövetségi fellebbviteli bíróság szerint az amerikai elnök nem dönthet a menedékvárosoknak nyújtott szövetségi támogatásokról, vagyis nem vonhatja el a pénzt tőlük.

A bíróság döntése értelmében alkotmányellenes Donald Trump elnök utasítása, amely szerint el kell vonni a kormányzattal szembe menve illegális bevándorlókat befogadó városok költségvetési támogatását.

A San Franciscó-i fellebbviteli bíróság döntése értelmében a szövetségi alapokról és támogatásokról egyedül a kongresszusnak van joga határozni. Donald Trump túllépett hatáskörén, amikor azzal fenyegette meg e városokat, hogy elvonatja a támogatást – áll a 2:1 arányban meghozott bírói határozat indoklásában. “Kongresszusi felhatalmazás hiányában a kormányzat nem oszthatja újra vagy tarthatja vissza a megfelelően megállapított alapokat annak érdekében, hogy saját politikai céljaira használja fel” – olvasható a bíróságot vezető Sidney Thomas indoklásában.

A bíróság ugyanakkor azt is kimondta, hogy az alsóbb rendű bíróság szintén túllépett a hatáskörén, amikor országszerte leállíttatta az elnöki utasítás végrehajtását.

Az igazságügyi minisztérium szóvivője, Devin O’Malley a döntésre reagálva leszögezte: az elnöki utasítással Donald Trump jogszerűen élt a ráruházott hatalommal. A szóvivő a döntést a “kaliforniai idegen bűnözők győzelmének” minősítette, akik szerinte a továbbiakban is “változatlanul elkövethetnek bűncselekményeket, mert tudják, hogy Kalifornia vezetése megvédi őket a szövetségi bevándorlási hivatal tisztségviselőitől, akiknek az a feladatuk, hogy felelősségre vonják és eltávolítsák őket az országból”.

Donald Trump 2017 januárjában, alig pár nappal beiktatása után írta alá azt az elnöki rendeletet, amelyben az illegális bevándorlókat az amerikai nemzet biztonságára “világos és jelen idejű veszélyt” jelentő tényezőknek nevezte.

Forrás: MTI.

Augusztustól a fogyasztók jogainak hatékonyabb védelme érdekében a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) közérdekű igényérvényesítéssel élhet a hivatalról szóló törvény módosításának értelmében.

A közérdekű igényérvényesítés alkalmazásával a MEKH olyan esetekben tud a felhasználók érdekében fellépni, amikor nagyszámú fogyasztó vagyoni érdekeit érintő, jellemzően kisösszegű jogsértés kiigazítására van szükség.

A módosítás szerint a MEKH pert indíthat azon szolgáltatók, illetve engedélyesek ellen, amelyek tevékenysége egyes törvényekbe – a földgázellátásról, a földgáz biztonsági készletezéséről, a villamos energiáról, a távhőszolgáltatásról, a víziközmű-szolgáltatásról szóló -, vagy azok rendelkezéseibe ütközik, illetve a jogsértő tevékenység a felhasználók széles körét érinti.

Ha az érvényesített igény jogalapja és a megjelölt kár összege egyértelműen megállapítható, a MEKH kérheti, hogy a bíróság ítéletében kötelezze az engedélyest, illetve a szolgáltatót a követelés teljesítésére. Ellenkező esetben kérheti, hogy a bíróság állapítsa meg a jogsértés tényét a keresetben meghatározott valamennyi felhasználóra kiterjedő hatállyal.

Forrás: MTI.

Napjainkban egyre elterjedtebbé és gyakoribbá válik az email, mint kommunikációs és szerződéses kapcsolattartási forma, illetve jognyilatkozatok, szerződések, szerződéstervezetek küldésére használt csatorna. Ezért felmerül a kérdés, hogy az emailben megküldött ajánlatok, szerződések, jognyilatkozatok vajon érvényesek-e, keletkeztetnek-e kötelezettséget a küldő, illetve a címzett számára, illetve vita esetén bizonyítékként felhasználható-e? – Erről kérdeztük az act legal | Bán és Karika Ügyvédi Társulás szakértőjét, dr. Ferenczi Mónika ügyvédet.

Mi is minősül szerződésnek?

A Ptk. szerint írásba foglaltnak kell tekinteni a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére (a) a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, (b) a nyilatkozattevő személyének, és (c) a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formábankerül sor.

Az email a fenti követelmények közül az a) pontban foglaltaknak eleget tesz, vagyis a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézését lehetővé teszi, azonban a b) pontbeli követelménynek az „átlagos” email nem felel meg, ugyanis a nyilatkozatot tevő személyének, az email küldőjének azonosítására az elektronikus levelezés önmagában nem alkalmas, legfeljebb annak azonosítására alkalmas, hogy kinek az elektronikus postafiókjából indult el a levél.

Fentiektől eltérően az email küldőjének minősített vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírásával ellátott elektronikus levele írásbeli jognyilatkozatnak tekinthető, azonban ebben az esetben is felmerül a címzett általi kézhezvétel bizonyításának nehézsége.

„Ezek alapján az emailben megküldött nyilatkozat nem tekinthető írásbeli nyilatkozatnak, azonban – különösen folyamatos üzleti kapcsolat esetén – a felek nyilatkozatai tartalmának bizonyítását megkönnyíti.” – mondja Ferenczi Mónika.

Mikor jön létre a szerződés?

Amennyiben az emailben megküldött ajánlatban foglaltakat, vagy szerződéses feltételeket a másik fél emailben elfogadja, és teljesíti, vagy kifejezett elfogadás hiányában a megküldött szerződésben foglaltakat teljesíti, úgy a szerződést ráutaló magatartással létrejöttnek kell tekinteni, mely esetben az ajánlat tartalma könnyen bizonyítható.

Fentiek alapján az emailben létrejött szerződés (vagyis az emailben megküldött ajánlat, és annak emailben történt elfogadása) nem minősül írásbeli szerződésnek, mivel az írásbeliség garanciáit nem tartalmazza, és az írásbeli szerződésnél támadhatóbb, „gyengébb”, azonban – mint a felek szerződéses akaratának tartalma – a szerződéses akarat bizonyítása, igazolása céljából a gyakorlatban figyelembe vehető.

“A Ptk. rendelkezése szerint az elektronikus levelezés útján tett szerződési nyilatkozat akkor vélik hatályossá, amikor az a másik fél számára hozzáférhetővé válik” – mondta az act legal | Bán és Karika Ügyvédi Társulás szakértője. Az emailben tett ajánlat elfogadása leginkább ráutaló magatartással létrejött szerződésnek tekinthető, azzal a különbséggel, hogy az ajánlat tartalma igazolható. Mivel szerződés nem csak írásban köthető, hanem szóban és ráutaló magatartással is, így az emailben tett jognyilatkozat, vagy elfogadott ajánlat alapján is létrejöhet szerződés.

Az üzleti élet alakítja ki a gyakorlatot

A gyakorlatban kezd kialakulni az a megoldás is, hogy a felek a szerződésben meghatározzák, hogy bizonyos email címre megküldött elektronikus levelek, az adott féllel közöltnek tekintendők, illetve a megadott email címről küldött levelek a fél jognyilatkozatának tekintendők. A felek szerződéses szabadságuk alapján dönthetnek úgy, hogy egy megadott email címről érkező emailt az adott fél nyilatkozatának tekintenek, azonban a postafiókok lehetséges feltörése miatt még ebben az esetben is bizonytalanná válhat a küldő személye, illetve a címzett általi kézhezvétel.

Összegezve a fentieket, mivel szerződés nem csupán írásban, hanem szóban és ráutaló magatartással is létrejöhet, az email tartalmának bizonyítása pedig könnyebb, mint a szóbeli szerződésé, így az emailben megküldött, illetve kapott ajánlat tekintetében is megfelelő körültekintéssel kell eljárni, mert – bár a „hagyományos”, vagyis nem fokozott biztonságú aláírással ellátott email írásbeli szerződésnek nem minősül – azonban a felek nyilatkozatainak bizonyítására alkalmas lehet.

„Amennyiben hagyományos módon kinyomtatott és papír alapon aláírt szerződés, vagy bármely okirat kerül beszkennelt formában emailben megküldésre, azonban nem elektronikus aláírással ellátva, úgy az véleményünk szerint az adott irat másolatával azonosan kezelendő.” – mondta el az ügyvéd.

Elektronikus úton történő szerződéskötés

Fontos kiemelni, hogy az emailben történő „szerződéskötés” nem azonos az elektronikus úton (elektronikus adatátvitellel) kötött szerződéssel, (ilyen például a webshopból történő vásárlás, vagy online biztosítás kötése), melyre külön szabályozás vonatkozik. Az elektronikus úton kötött szerződést a Ptk. külön szabályozza, és bár ott sem lehetséges az írásbeli szerződéssel azonos módon meggyőződni a szerződéskötő személyéről, azonban a megadott feltételek esetén a szerződés érvényesen létrejön. Mivel azonban az ilyen szerződés minden esetben távollévők között kötött szerződésnek minősül, a fogyasztóval szerződő szolgáltató köteles a fogyasztót a lényeges elemekről papíron, vagy más, a fogyasztó számára hozzáférhető tartós adathordozón tájékoztatni, valamint a fogyasztó jogosult a szerződéstől indokolás nélkül elállni a fenti tájékoztatás kézhezvételét követően.

forrás: Jogi fórum / Ferenczi Mónika

A Bizottság ma úgy határozott, hogy keresetet indít Magyarország ellen az Európai Unió Bíróságán (EUB) amiatt, hogy menekültügyi és visszatérési jogszabályai nem felelnek meg az uniós jognak.

A Bizottság felszólító levelet küldött Magyarországnak a menedékjog iránti és a tartózkodási kérelmekhez segítséget nyújtó tevékenységeket bűncselekménynek nyilvánító és a menedékjog kérelmezésének jogát tovább szűkítő új magyar jogszabályokra vonatkozóan.

Bírósághoz fordulás az uniós menekültügyi és visszatérési jogszabályoknak való meg nem felelés miatt

A Bizottság először 2015 decemberében indított kötelezettségszegési eljárást Magyarországgal szemben az ország menekültügyi szabályozása miatt. A mind adminisztratív, mind pedig politikai szinten folytatott többszöri egyeztetést és egy kiegészítő felszólító levelet követően a Bizottság 2017 decemberében indokolással ellátott véleményt küldött. A magyar hatóságok válaszának elemzését követően a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a felvetett aggályok többségére nem született megoldás, ezért most úgy határozott, hogy keresetet indít Magyarország ellen az Európai Unió Bíróságán, ami a kötelezettségszegési eljárás utolsó szakaszát jelenti. Közelebbről, a Bizottság szerint a magyar jogszabályok az alábbiak tekintetében összeegyeztethetetlenek az uniós joggal:

• Menekültügyi eljárások: Bár az uniós jog lehetőséget nyújt a tagállamoknak arra, hogy a külső határokon tranzitzónákat hozzanak létre, a magyar jogi szabályozás nem felel meg a menekültügyi eljárásokról szóló irányelv követelményeinek, mivel csak az ilyen tranzitzónákon belül engedélyezi a menedékjog iránti kérelmek benyújtását, ahol csak korlátozott számú személy számára és túlságosan hosszú várakozási idő után teszik lehetővé a menekültügyi eljáráshoz való hozzáférést. A Magyarország által alkalmazott határon folytatott eljárás nem felel meg az uniós jognak, mivel nem tartja tiszteletben azt, hogy legfeljebb négy hétig tartható valaki egy tranzitközpontban, továbbá az eljárás nem biztosít külön garanciákat a kiszolgáltatott helyzetben lévő kérelmezők számára. Magyarország a területén belül nem teszi lehetővé a menekültügyi eljárások tényleges igénybevételét, mivel az irreguláris migránsokat visszakísérik a határ másik oldalára, még akkor is, ha azok menedékjogot szeretnének kérni.
• Befogadási feltételek: A Bizottság megítélése szerint a menedékkérőknek a tranzitzónákban a vonatkozó eljárási garanciák tiszteletben tartása nélkül történő, meghatározatlan idejű fogva tartása sérti a befogadási feltételekről szóló irányelvben meghatározott uniós szabályokat.
• Visszatérés: A magyar jogi szabályozás nem felel meg az EU visszatérési irányelvének, mivel nem biztosítja azt, hogy a kiutasítási határozatokat az egyes esetekre vonatkozóan rendeljék el, és azokban feltüntessék a jogorvoslati lehetőségeket. Ennek következtében fennáll annak kockázata, hogy a migránsokat megfelelő biztosítékok nélkül küldik vissza, megszegve a visszaküldés tilalmának elvét.

Felszólító levél a menedékjog és a tartózkodási engedély iránti kérelmekhez segítséget nyújtó tevékenységeket bűncselekménynek nyilvánító új magyar jogszabályokra vonatkozóan

Az új – a magyar hatóságok által „Stop Soros” néven említett – törvénycsomag bűncselekménnyé nyilvánítja, ha nemzeti, nemzetközi és nem kormányzati szervezetek nevében bárki bármiféle segítséget kínál a Magyarországon menedékjog vagy tartózkodási engedély iránti kérelmet benyújtani kívánó embereknek. A törvénycsomag az egyéni szabadságokat korlátozó rendelkezéseket is tartalmaz, mivel ezek kimondják, hogy az ezen jogi rendelkezések értelmében büntetőeljárás alá vont személyeknek tilos megközelíteniük a Magyarország határain elhelyezkedő tranzitzónákat, ahol a menedékkérőket fogva tartják. A tilalom megszegéséért kiróható szankciók az ideiglenes elzárástól az akár egy évig terjedő szabadságvesztésig és az országból való kiutasításig terjednek. Emellett az új jogszabály és egy alkotmánymódosítás révén a menedékjog iránti kérelmek elfogadhatatlanságára vonatkozó új indokot vezettek be, amely oly módon korlátozza a menedékjogra való jogosultságot, hogy az csak azon személyekre vonatkozik, akik közvetlenül olyan területről érkeztek Magyarországra, ahol életük vagy szabadságuk veszélyben forog.

A Bizottság szerint aggályok merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy az új magyar jogi rendelkezések összeegyeztethetők-e az uniós joggal az alábbiak tekintetében:

• A menedékjog és a tartózkodási engedély iránti kérelmekhez segítséget nyújtó tevékenységek bűncselekménnyé nyilvánítása: A menedékjog és a tartózkodási engedély iránti kérelmekhez nyújtott segítség bűncselekménnyé nyilvánítása és a kapcsolódó korlátozó intézkedések csorbítják a menedékkérők azon jogát, hogy kommunikálhatnak az érintett nemzeti, nemzetközi és nem kormányzati szervezetekkel, és segítséget kaphatnak azoktól. Ez sérti a menekültügyi eljárásokról szóló irányelvet és a befogadási feltételekről szóló irányelvet. E törvény továbbá indokolatlanul korlátozza az uniós polgárok szabad mozgáshoz való jogát, és nem veszi kellőképpen figyelembe az eljárási garanciákat, illetve az érintett személyek jogait. Mindez sérti az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 20. cikkét és 21. cikkének (1) bekezdését és a szabad mozgásról szóló irányelvet, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartáját.
• A menedékjog iránti kérelmek elfogadhatatlansága: A menedékjog iránti kérelmek elfogadhatatlanságára vonatkozó új, az uniós jogban nem szereplő indok bevezetése sérti a menekültügyi eljárásokról szóló uniós irányelvet. Továbbá amellett, hogy az uniós jog lehetővé teszi elfogadhatatlanságra vonatkozó új indokok bevezetését a „biztonságos harmadik országnak” és az „első menedék országának” a fogalmai alapján, az új jogszabály és a menedékjogra vonatkozó alkotmánymódosítás a kvalifikációs irányelvvel és az Európai Unió Alapjogi Chartájával összeegyeztethetetlen módon korlátozza a menedékjogot.

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy Magyarország nem tesz eleget az uniós Szerződések, az uniós jogszabályok és az Európai Unió Alapjogi Chartája szerinti kötelezettségeinek. A felszólító levél az uniós jog megsértésére vonatkozó kötelezettségszegési eljárás első lépése. A magyar hatóságoknak két hónapjuk van arra, hogy választ adjanak a Bizottság aggályaira. A Bizottság készen áll arra, hogy támogatást és segítséget nyújtson a magyar hatóságoknak e kérdés kezeléséhez.

Az Európa Tanács keretében működő Jog a Demokráciáért Európai Bizottság (Velencei Bizottság) és az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (OSCE/ODIHR) 2018. június 25-én közös véleményt tett közzé az új jogszabályról és az alkotmánymódosításról. Elemzésükben azt a következtetést vonták le, hogy a vizsgált rendelkezések sértik az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadságát, és azokat hatályon kívül kellene helyezni.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy nem rendelkezett az igényérvényesítéshez szükséges orvosi igazolás kiállítására jogosult orvos személyéről akkor, amikor a fogvatartott személy a büntetés-végrehajtási intézetben kérelmezi közgyógyellátásra való jogosultságának a megállapítását. Az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2018. november 30. napjáig tegyen eleget.

Az Alkotmánybíróság eljárása bírói kezdeményezés alapján indult. Az alapügy felperese – aki jogerős szabadságvesztés büntetését tölti -, kérelmet terjesztett elő közgyógyellátásra való jogosultsága megállapítása iránt. Az elsőfokú, majd a másodfokú hatóság a kérelmet arra hivatkozással utasította el, hogy a gyógyszerköltségre vonatkozó igazolást nem a háziorvos írta alá, ezért nem állnak fent a törvényi feltételek. A felperes ezután bírósághoz fordult. Keresetében arra hivatkozott, hogy európai elfogatóparanccsal hozták vissza külföldről Magyarországra, azóta folyamatosan fogvatartásban van, Magyarországon háziorvosa sosem volt. Álláspontja szerint a szabadságvesztésre ítélt személyek közgyógyellátásra vonatkozó joga nem szünetel, ezért a háziorvosi igazolás csatolásának előírása sérti az Alaptörvényt.

A közgyógyellátási igazolvánnyal rendelkező személy egyéni gyógyszerkerete erejéig térítésmentesen jogosult egyes gyógyító ellátásokra, illetve gyógyszerekre. Az Alkotmánybíróság rámutatott: a közgyógyellátásból a jogalkotó nem zárta ki a fogvatartottakat, azaz lehetővé teszi részükre a büntetés-végrehajtási intézetben a jogosultság kérelmezését, illetve a már megállapított jogosultság érvényesítését is. A hatályos jogi szabályozás azonban a jogosultság megszerzéséhez olyan feltétel teljesítését is előírja, amelynek a fogvatartottak egy része képtelen eleget tenni, ugyanis a háziorvosi igazolás beszerzésének lehetőségétől el vannak zárva. Ezzel szemben más fogvatartottak, akik ugyanezt a jogosultságukat már korábban megszerezték, továbbra is részesülnek a közgyógyellátás által nyújtott kedvezményekben. A testület rámutatott: a fogvatartott nem tehet arról, hogy a büntetés-végrehajtási intézetbe egészségesként érkezett és a fogvatartása közben betegedett meg, ahogy arról sem, hogy fogvatartását megelőzően már beteg volt és közgyógyellátásban részesült. Ebben az esetben a fogvatartottak közötti különbségtételnek ésszerű indoka nincs, így a szabályozás diszkriminatív.

Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a jogalkotói mulasztás megállapításával és a jogalkotónak címzett felhívással az alaptörvény-ellenes diszkrimináció megszüntethető, így a támadott rendelkezés megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasította.

A határozat teljes szövege elérhető az Alkotmánybíróság honlapján. A határozathoz Varga Zs. András alkotmánybíró párhuzamos indokolást, Szívós Mária alkotmánybíró pedig különvéleményt csatolt.

forrás: alkotmánybíróság/Jogi fórum