Több mint 19 ezer kiskorú eltűnését regisztrálták Magyarországon 2017-ben, akiknek jórésze gyermekotthonból szökött meg – mondta el az eltűnt gyermekek világnapjához kapcsolódva Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő az M1 aktuális csatorna pénteki műsorában.

A szakértő szerint a családból való kiemeléssel a gyermekek másodlagos traumát élnek meg, így az első egy-két napban gyakran elszöknek a gyermekotthonokból.

Fontos az elhelyezésnél, hogy a kiskorúak az új környezetben találkozzanak egy bizalmi emberrel, aki megérkezésüktől kezdve segít nekik a kialakult nehéz helyzetben – magyarázta.

Hozzáfűzte: a szakemberek folyamatosan cserélődnek, ez a tartósan gyerekotthonokban élők körében is gyakran elszökéshez vezet.

Incze Zsuzsa, a Csellengők alapítója elmondta: további probléma, hogy egy két hónapos tanfolyam elvégzés után szinte bárki lehet nevelőszülő, akiktől szintén rengeteg gyermek – főleg lányok – megszökik.

Tovább nőtt az eltűnt gyerekek száma

Több mint 19 ezer kiskorú eltűnését regisztrálták Magyarországon 2017-ben; ez a szám háromszázzal haladja meg az előző évit – közölte az eltűnt gyermekek világnapjához kapcsolódva az Ezer Lámpás Éjszakája Alapítvány.

15 907 fiatalkorú és 3117 gyermekkorú eltűnését jelentették be a hatóságnál, ez a szám majdnem annyi, mint Keszthely lakossága. Az eltűnés miatt regisztrált hatályos körözések száma a 2018. április 10-i állapot szerint a fiatalkorúaknál 1726, a 14 év alattiaknál pedig 649.

Az eltűnt gyermekek világnapja május 25., ehhez kapcsolódóan vasárnap nyolcadik alkalommal rendezik meg az Ezer lámpás éjszakája programsorozatot. A kampányban tíz város vesz részt, jótékonysági koncertekkel, családi és gyerekprogramokkal, valamint bűnmegelőzési tanácsadással hívják fel a figyelmet a csellengés veszélyeire.

Az eseményen világító lufikat engednek a magasba, ezzel jelezve, hogy minden gyereket hazavárnak.

A programsorozatról részletes információ ITT található.

forrás: MTI/ Jogi fórum

A kormány vizsgálja az Európai Bizottság elmarasztaló döntését a szeszesitalok magyarországi adóztatásáról, de a bizottságtól eltérően nem tekinti piacvédőnek a szabályozást – közölte a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM).

Az Európai Bizottság indokolással ellátott véleményt küldött csütörtökön Magyarországnak, mert véleménye szerint bizonyos párlatokra vonatkozó adószabályok a helyi termékeknek kedveznek, amivel Magyarország megsérti az erre vonatkozó uniós irányelvet. A bizottság szerint uniós jogba ütközik, hogy például a pálinkára, valamint bizonyos növényi eredetű italokra – amelyeknél a nemzeti termelés jelentős – Magyarország mentességet biztosít a népegészségügyi termékadó alól, míg más hasonló áruk, például a vodka, a whisky, a gin vagy a brandy esetében nincs ilyen mentesség, tehát az ezekre az italokra kivetett adók magasabbak.

A minisztérium hangsúlyozta, a kormány továbbra is messzemenőkig elkötelezett a magyar emberek egészségének megőrzése, az egészséges táplálkozás elősegítése iránt. Ezért alkotta meg 2011-ben az egészségkockázatot jelentő termékek adóját, a népegészségügyi termékadót, amely azóta nemzetközi elismertségre tett szert.

Jelezték azt is, a brüsszeli döntés ellenére a magyar kormány továbbra is megtesz mindent, hogy a fokozott egészségkockázatot jelentő termékek fogyasztásának korlátozásával a magyar emberek egészségét megőrizze.

Felidézték, hogy 2015. január 1-je óta – tekintettel káros élettani hatásukra – a legtöbb szeszes ital, így az úgynevezett kommersz szeszek után is népegészségügyi termékadót kell fizetni.

A bizottság jelezte: amennyiben Magyarország a következő két hónapban nem hozza meg a szükséges intézkedéseket, az Európai Unió Bírósága elé terjeszthetik az ügyet.

forrás: MTI/Jogi fórum

Tamás Gáspár Miklós alaposabban szemügyre vette a kormánynévsort, és máris kénytelen korrigálni magát.

Tegnapi cikkemben akaratlan hibát követtem el, amiért elnézést kell kérnem a nyájas olvasótól. Az írás korábban keletkezett, ezért mondhattam, hogy Orbán Viktor miniszterelnök „jobban vasalt minisztereket” készül kinevezni, hiszen akkor még nem hittem el, hogy „a bolond Káslert” – így nevezik orvosi körökben – csakugyan megteszi amolyan csúcsminiszternek, aki majd az egészségügyért, a szociális ügyekért, a köz- és fölsőktatásért, a magyar kultúráért és tudományos kutatásért fog felelni. (A teljes csődöt mondott Palkovics László pedig valami találékonysági minisztériumot kapott. És az új miniszter, Bártfai-Mager Andrea? Akinek az üzleti kapcsolatai, hát hogy is mondjam csak…? Atyaúristen.)

Dr. Kásler Miklós még dr. Mikola „szinglihorda” Istvánt is fölülmúlja műveltségben, racionalitásban, tudományosságban, világ- és életismeretben. Dr. Kásler, ez a különös ember sajátságos kijelentéseiről lett híres pillanatok alatt (belőlük szemelvényeket láthat itt és itt).

Állítása Einstein relativitáselméletéről (marhaság), állítása Heisenberg bizonytalansági elvéről (vö. itt, ez is marhaság), állítása a százmillió nigériai AIDS-esről, akik majd jól megerőszakolják és megfertőzik fehér asszonyainkat és lányainkat (marhaság + nemzetközi botrány), állítása arról, ha nem lenne abortusz, akkor húszmillió magyar volna (marhaság), állítása az ősrobbanásról (marhaság), állítása arról, hogy a görögök óta semmi említésre méltó nem történt a filozófiában (marhaság), állítása arról, hogy a nőkkel élő férfiak a nők miatt élnek kevesebbet (marhaság), arról, hogy tinédzser lányok kábítószeres orgiákban fetrengenek a diszkóban (!), és emiatt nem tudják, ki lesz születendő gyerekük apja (marhaság), állításai a Tízparancsolat gyógyhatásáról (marhaság + istenkáromlás) stb., arról árulkodnak, hogy ez az ember babonás, rigolyás, tudatlan, zakkant analfabéta.

Ilyen pasasnak van orvosi diplomája! És az ilyenből lesz miniszter.

Evvel a műveltséggel nem lehetne hivatalsegéd a minisztériumi postázóban, de miniszter – a legfontosabb tárcánál! – lehet.

Epés tárcaírók heti témája évekre biztosítva van. De hát hogyan lehetséges ez?

Kósa Lajos értelmetlen mondatain is rengetegen mulattak, de Kósa Lajos – bár pénzéhes, mint a többiek – alapjában nem volt egyéb, mint nem túl rosszakaratú, kedélyes, egyszerű bumburnyák. Nem számított sose, akármennyire fölvitte (látszólag) Isten a dolgát. Szijjártó, aki az arcátlan ripők hálás szerepét játssza a nemzetközi diplomáciai porondon – de sajnos túl robotszerűen, gépiesen, unalmasan –, szintén nem számít, akármennyire szégyenletes és kompromittáló, amit művel, hiszen ő csak „szerv”, szócső, zombifikált biorobot.

De Kásler dr. valódi személyiség, a bölcselkedő „politikus csizmadia” ismeretes típusából. Mindenkinek a gyerekkorában volt olyan Jenő bácsi, aki közölte, hogy Heisenberg bizonytalansági relációja közvetett istenbizonyíték (én tizenöt éves koromban Kolozsvárt az amatőr tenorista borbélytól hallottam, aki apámat szokta volt borotválni néha).

Hogy a csudába nevezhet ki ilyen embert Orbán Viktor miniszterelnök, akinek végtére is az a híre, hogy értelmes fickó. (Bár hallom, hogy újabban Yuval Noah Harari könyveiért rajong: ez híg történetfilozófiai limonádé, nem méltó olyan fiúhoz, aki diákkorában Gramscit olvasott.)

Vagy talán ez „a kifürkészhetetlen, szeszélyes, titkolózó zsarnok” gesztusa? Vagy nagyon is megjósolható? Úgy volt, hogy a tárcát Novák Katalin államtitkár kapja, aki profi köztisztviselő, konzervatív, jól tud franciául (nagy szó ez a magyar jobboldalon vagy akárhol Budapesten), állítólag eszes és kedves asszony, bár hű Orbán-lojalista. Orbán nyilván attól tartott, hogy ez a rokonszenves nő esetleg népszerű lehet. Ez tűrhetetlen az olyan államban, mint Orbáné.

Inkább kinevez egy sültbolondot, aki állandóan botrányba és szégyenbe kavarja majd a magyar államot. Egyelőre csak a magyarországi honpolgárok előtt égette le véglegesen még meg se alakult kormányát, amelyben az egyetlen valódi egyéniség (Orbán Viktoron kívül) csak dr. Kásler, aki azonban – sajna, sajna – kótyagos.

De a magyar államot mások is lejáratják.

Azt már mindenki tudomásul vette, hogy a magyar állam teljhatalmú, örökös vezetője bensőséges, szeretetteljes kapcsolatot ápol a közép-ázsiai posztszovjet kalifátusok és kánságok örökös „elnökeivel”, de hát ez csak az egyik irányzat. Amikor azonban a „szocialista” Medgyessy Péter az azeri kényúrnak, Ilham Alijevnek gratulál „újraválasztása” alkalmából, akkor ez a tekintélyes vezető (a megszűnt Magyar Népköztársaságban: az MSZMP KB tagja, pénzügyminiszter, miniszterelnök-helyettes; a megszűnt Magyar Köztársaságban: pénzügyminiszter, miniszterelnök) – nyilvánvalóan üzleti okokból – , akkor lejáratja a magyar államot, bebizonyítván, hogy Magyarországon nemcsak a szélsőjobboldal vezetői vonzódnak a diktátorokhoz, hanem a szociálliberális balközép egykori nagyságai is, tehát úgyszólván mindenki.

Amúgy Putyin elnök fizetési listáján olyan személyiségek is szerepelnek, mint Gerhard Schröder volt németországi és Alfred Gusenbauer volt ausztriai szövetségi kancellár (mindketten szociáldemokraták, az előbbi a Gazprom fb-elnöke) – a lista hosszú –, ami azt mutatja, hogy a legtöbb európai állam szánalmas banánköztársaság. Banánköztársaság az a Szlovákia is, amelynek a kormánya sötét szerepet játszott benne, hogy a vietnami titkosszolgálat Berlinben elrabolt egy embert, illegálisan kicsempészte Pozsonyon keresztül, majd Hanoiban lecsukatta. (Fico pártját nem zárták ki az európai szocialisták.)

Nem szólva Günther Oettinger EU-biztos érdekes kapcsolatairól, aki orosz lobbista magángépén látogatja barátját, a magyar miniszterelnököt. „Günther Oettinger, a tervezett paksi bővítés ügyében is érintett európai uniós biztos rendszeresen fogad el meghívásokat a Shell, Statoil, GDF Suez, EDF, ENEL és ENI cégektől” – írja a Népszava. Banánunió.

Szóval lehet, hogy a negyedik Orbán-kormány minisztereinek a nadrágja jól ki lesz vasalva, de az agytekervényeik is. Szép egyenesre.

Hogy ezt egy mégiscsak valamennyire civilizált országban katonai puccs nélkül meg lehet csinálni, mégiscsak furcsa. Mindez nem fejez ki egyebet, csak azt, hogy a kormányzat megveti a népet, megveti a nemzetközi közvéleményt, megveti – mellesleg – a magyar értelmiséget (beleértve a konzervatív magyar értelmiséget), olyan állam iránt vár el engedelmességet, amely hovatovább nem más, mint rossz tréfa.

És ez még semmi.

Evvel a mondattal akartam befejezni, amikor értesültem róla, hogy Fekete Péter bűvész, cirkuszigazgató . Gondolom, a Magyar Országgyűlés a kormányalakításkor ezt fogja himnusz helyett eldalolni. Csak ez méltó az alkalomhoz. Az apródfrizurás lakberendező, a nemzeti gyökereit meglelt körúti bulvárrendező, az államtitkárság közben hogy, hogy nem földbirtokossá átlényegült fűzfapoéta után most a cirkuszos fogja irányítani a kultúrmaradékot.

Ez csakugyan fölülmúlhatatlan.

Az évtizedek óta hatalmas közönségsikerrel dolgozó magyar rémkabaré folytatódik, vér még nem folyik, de a könnyek már potyognak. A páni vészkacaj könnyei.

forrás: HVG.hu

Jogi Fórum / Rideg-Németh Balázs

A húsz éve történt körmendi gyermekgyilkosság ügyében az ítélet egyértelmű: Tánczos Gábor bűnös emberölés bűntettében. A közvéleményt mégis a mai napig uralja Tánczos ártatlanságának legendája. Az ügy a hazai büntetőjog-történet egyik legtöbbet elemzett és kommentált esete, mely rámutat a büntetőeljárásokról folytatott igazságügyi kommunikáció anomáliáira is.

A fenti ügy a hazai büntetőjog-történet egyik legtöbbet elemzett és kommentált (a közösségi médiában gyakran kommentelt) esete és mint ilyennek két története van: az egyik a jogerősen lezárt büntetőeljárás (a jogi ügy) és a másik, a szélesebb közvéleményben – a sajtóban – az előbbitől elszakadva továbbélő história. A médiában csak körmendi gyermekgyilkosság néven ismertté vált büntetőügy az első fokú és a másodfokú eljárást követően a Legfelsőbb Bíróság (hatályon kívül helyező) végzése alapján – megismételt eljárásban – újra „megjárta” az elsőfokú és a másodfokú bírói fórumokat, majd a Legfelsőbb Bíróság immár helybenhagyó ítéletét követően a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé került, ahol az elítélt ­– Tánczos Gábor – kérelmének minden pontját elutasították.

A bűncselekmény sértettje, az akkor 11 éves Heffenträger Zsófia 1998. április 1-jén 17 óra 17 perckor egyedül indult haza a zeneiskolából, mert édesapja, Heffenträger Ferenc – foglalkozását tekintve: hivatásos fővadász – terepjárójával vidéki útján elakadt (ezért nem tudott érte menni) és csak járművének kivontatását követően, késő este tudott hazaérni. A sértett édesanyja – gimnáziumi nyelvtanár – a bűncselekmény idején Finnországban tartózkodott. A sértett 17 óra 35 perc körül rendben megérkezett Németh Mária utcai lakásukhoz, de mire Heffenträger Ferenc 21 óra 15 perckor hazaért, a lánya már nem volt életben.

A bűncselekmény elkövetőjeként jogerősen elítélt Tánczos Gábor szintén 17 óra 15 percig televíziót nézett, majd ezt követően úgy határozott, hogy meglátogatja ismerősét, aki Heffenträgerék Németh Mária utcai házában lakott. A házig tartó utat 15-20 perc alatt tette meg, így – a vádirat szerint – egy időben érkezett meg oda a sértettel – akit korábbról látásból ismert – és a lépcsőházba utána ment be.

Somos Zoltán, Tánczos ügyvédjének (másodikként meghatalmazott védőjének) álláspontja szerint – aki az ügyről „Tánczos – az utolsó szó jogán” címmel írt könyvet –, a nyomozás során feltárt valamennyi (és főként az elítélt barátjától felvett vallomásból származó) adat összevetése alapján még az is kérdéses, hogy az elítélt és a sértett ténylegesen találkozott-e – magyarán a bíróság által megállapított tényállásban szereplő „időablakban” a bűncselekmény megvalósulhatott-e. (Tény, hogy olyan tanú nem volt fellelhető, aki konkrétan látta volna az elítéltet a házba bemenni.)

A bíróság ítélete egyértelmű: Tánczos Gábor bűnös emberölés bűntettében. A közvéleményt mégis a mai napig uralja Tánczos ártatlanságának legendája. – Fotó: MTI

Az első fokon eljárt Vas Megyei Bíróság az előbbi kérdésre igenlő választ adott és ítéletében Tánczos Gábort bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében, amelyért főbüntetésül 14 évi börtönbüntetésre, mellékbüntetésül 8 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A Legfelsőbb Bíróság azonban ezt az ítéletet hatályon kívül helyezte, mert – végzése szerint – a bizonyítási eljárás nem volt teljes körű, ezért elrendelte, hogy a megismételt eljárásban ismét hallgassák ki a tanúkat, folytassanak le bizonyítási kísérletet.

A Vas Megyei Bíróság által már a megismételt eljárásban hozott ítéletben megállapított történeti tényállás szerint amikor a sértett a lakásuk ajtaját kinyitotta, az elkövető utánalépett és belökte maga után az ajtót. Odabent a sértett felelősségre vonta Tánczos Gábort, hogy mit keres a lakásban, aki ettől indulatba jött és a sértettet többször ököllel arcon ütötte, majd a televízión lévő cserépszoborral leütötte, utána az ülőgarnitúrára lehanyatló kislány nyakát késsel elvágta.

Az új elsőfokú eljárásban – a Legfelsőbb Bíróság intencióit figyelembe véve – a bűnösség tekintetében ugyanarra a következtetésre jutottak: a sértettet Tánczos Gábor ölte meg. Az új ítéletet rendelkező része szerint: „Tánczos Gábor vádlott bűnös emberölés bűntettében. Ezért a megyei bíróság főbüntetésül 13 évi börtönbüntetésre, mellékbüntetésül 8 évi közügyektől eltiltásra ítéli.”

Tánczos a büntetőeljárás során húsz különböző beismerő vallomást tett, ezek sok esetben egymásnak és a nyomozati adatoknak is ellentmondanak. Tény, hogy a vádlott a megismételt elsőfokú eljárás során nem akart új vallomást tenni, a Legelsőbb Bíróság előtt zajló második eljárásban – amikor Somos közlése alapján már beszélni kívánt volna – erre már nem kapott lehetőséget. A vád egyik legfontosabb bizonyítéka az a mikronyom-kereszteződés volt, amelynek következtében a sértett és a vádlott ruházatán megegyező anyagmaradványokat találtak. Erre az ügyvéd könyvében saját magyarázatot ad; eszerint a mikronyom-kereszteződés a bűnjelek szabálytalan – közös ­– szállítása során jött létre, konkrétan egy, a ruhaneműkkel együtt csomagolt szőnyeg „közvetítésével”, elektrosztatikus hatás következtében. A teória bizonyítására – pontosabban annak megkísérlésére – végül nem kerülhetett sor.

Somos Zoltán fent hivatkozott könyvéből tudható, hogy a büntetőeljárás teljes iratanyagából a nyomozati iratok közel 1800 oldalt tettek ki, az ügyben született jogerős ítélet indoklása pedig 63 oldalas volt; ezek aprólékos elemzése jelentősen meghaladná jelen írás kereteit. Nem vállalkozhatunk ugyanakkor a védelem álláspontjának részletes (és egyoldalú) bemutatására sem; utóbbit az ügyvéd könyvében – interjúkkal alátámasztva, 250 oldalnyi terjedelemben – alaposan kifejtette. A teljesség igénye nélkül elmondható, hogy Somos Zoltán szerint az eljárás során több büntetőeljárási alapelv is sérült (mindegyik a bizonyítási eljárással függ össze). Az egyik az „in dubio pro reo” elve, amely szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt tilos a terhelt terhére értékelni (ez ekként a bizonyítási teher egyik megnyilvánulási formája is). A másik pedig a fegyveregyenlőség elve, amelynek értelmében a védelem és a vád azonos jogokkal rendelkezik, lehetőségeik és esélyeik között egyensúlyt kell biztosítani, ebben a vonatkozásban pedig mindez a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jog egyik alkateleme, gyakorlati megvalósulása is. Somos Zoltán épp ez utóbbi, az Emberi Jogok Európai Egyezményében – és természetesen az Alaptörvényben is – rögzített jog sérelmére hivatkozva fordult a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához. Fő hivatkozása a vádlott Legfelsőbb Bíróság előtt elmaradt meghallgatása volt és az a tény, hogy ő védőként nem nézhette meg a helyszínelés során készült videofelvételt, továbbá nem idézték meg a védelem szakértőjét sem. A strasbourgi bírói fórum szerint a Legfelsőbb Bíróság eljárása megfelelt tisztességes eljárás követelményeinek.

Tánczos Gábor (balra) védőügyvédjével, Somos Zoltánnal 2002. február 5-én, a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítélete után Fotó: Rózsahegyi Tibor / MTI

A körmendi gyermekgyilkosságról számos könyv, tanulmány jelent meg az elmúlt években, kevés jobb és jóval több rosszabb cikk foglalkozott és foglalkozik vele napjainkban is. (­A védőügyvéd által kifejtettek mellett önálló fejezetet szentelt az ügynek Sándor Zsuzsa nyugalmazott bírónő a „Bírák Könyve” című kötetében és Kovács Lajos nyugállományú rendőr ezredes, „A halálnak élve – Az elmúlt évtized hírhedt gyilkosságai” című könyvében), ezért a fentiekben csak büntetőeljárás legfontosabb csomópontjaira tértünk ki.

A bűncselekmény „feldolgozottsága” és az elkövetése óta eltelt relatíve hosszú idő lehetőséget ad a büntetőeljárás szakmai (jogi) és a közvéleményben (a sajtóban) lezajlott recepciójának áttekintésére is. A jogerősen lezárt büntetőügy szakmai megítélése a jogásztársadalomban – az ügyben a vádlott mellett részt vett igazságügyi szereplők: a védőügyvédek, a védelem által felkért, de végül meg nem hallgatott igazságügyi szakértő kivételével (lásd: http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/pasinszki_tanczos_gabor_artatlan/2042696/) – a bíróság által megállapítottakkal általában megegyező. Kónya István – a Kúria jelenlegi elnökhelyettese, a Legfelsőbb Bíróság korábbi szóvivője Az igazságszolgáltatás és a média című cikkében (MJ 2016/2., 73-79. o.) az ügyről a következőket írja: „A körmendi gyermekgyilkos ügyében a mai napig tartja magát a közvéleményben annak legendája, hogy T. G. nem bűnös, nyomozati hibák és bírói tévedések áldozata, aki ártatlanságát csak akként tudja bebizonyítani, ha szabadulása után majd ő maga keresi meg az igazi gyilkost. (…) Az ügyben a rendes és rendkívüli perorvoslatokat kimerítették, majd az ügy Strasbourgot is megjárta, de a bűnfelelősséget megállapító jogerős ítélettel szemben komoly szakmai kifogás nem volt felhozható. Az ügy terheltjének büntetőjogi felelőssége tehát megállt, mégis a közvéleményt valósággal uralja a legenda.” Sándor Zsuzsa „Döbbenetes” című cikkében az eljárást felidézve összeszámolja mennyi hivatásos bíró vett részt az ügyben született döntések meghozatalában. Az eljárásokban Magyarországon összesen kilenc hivatásos bíró járt el. Hozzájuk bizonyos szempontból „hozzászámítható” még a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának hét bíróból álló tanácsa is, amely Tánczos Gábor beadványának elutasításáról döntött. Megértve Somos Zoltán fent hivatkozott könyvében kifejtett érveket – ezek között, hogy egy elhibázott nyomozás a vádiraton keresztül „becsatornázva” az egész bírósági eljárást félreviheti – az ügyben hozott döntésekben különböző „szerepben” – tanácselnökként, szavazóbíróként -, de kétségbe nem vonható autonómiával részt vevő, mindösszesen tizenhat hivatásos bíróról nem feltételezhető, hogy a hivatásukhoz nem értő jogászok lettek volna.

“Res iudicata pro veritate accipitur” – vagyis: “Az ítélt dolgot (a jogerős ítéletet) igazságként kell elfogadni.” Ezzel az ulpianusi idézettel nyílik meg a Kúria honlapja és kívülálló szakmabeliként – összességében – aligha fogalmazható meg más vélemény ebben az ügyben.

Az ügy megítélése a közvéleményben már nem ennyire egyértelmű. Tánczos Gábor jogerős elítélése sokak számára nem jelentette az ügy valódi megoldását és a média érdeklődése a különböző kétkedő hangokat a mai napig felerősíti. Kónya István fent idézett cikkében kifejtett véleménye szerint a közvélekedés a bűnösség bizonyítottságával kapcsolatban nem spontán módon alakult ki jelen esetben: „Ebben az ügyben az eljárás folyamán rendszeresen és offenzívan szólalt meg a vádlott védője, a vádlott édesanyja, majd maga a már jogerősen elítélt is. Bulvárlapok, majd kereskedelmi TV-k visszatérően győzködték a közvéleményt arról, hogy a terhelt ártatlan.”

Az üggyel kapcsolatban a sajtóban – különböző fórumokon, közösségi oldalakon – olvasható laikus vélemények alapján sokan hisznek Tánczos ártatlanságában; több megszólaló számára nyilvánvaló, hogy az elkövető egy olyan befolyásos személy lehetett, akinek összeköttetései révén sikerült kibújnia a felelősségre vonás alól. Tánczos Gábor elítélését követőn az eseményeknek kialakult egy meghökkentő, szélsőjobboldali interpretációja ­ is, amelyben a megszólalók az ügyet egy újkori vérvádként újraértelmezve a gyilkossággal zsidó vallású személyeket vádolnak. (Erre főként az adhatott alapot, hogy a bűncselekmény motívuma az eljárás során nem derült ki, kiinduló hivatkozásként pedig az szolgál, hogy a helyszínen igen kevés vért találtak.)

Összességében megállapítható, hogy két évtizeddel az események után az ügy iránt a bulvársajtó érdeklődése egy öngerjesztő és önfenntartó folyamattá vált, mással legalábbis nem magyarázható, hogy egyes lapok ma is rövid cikkekben számolnak be Tánczos jelenlegi élethelyzetéről és lelkiállapotáról, vagy arról, hogy ügyéről egy leszerelt nyomozó ­ – állítólag – színdarabot írt.

„Add nekem a tényt, aztán adom én a jogot.” („Da mihi factum dabo tibi ius”.) A Tánczos­–ügy eklatáns példája volt a büntetőeljárás azon jellegadó sajátosságának, amely szerint ebben a jogágban a ténykérdések megelőzik a jogkérdéseket, Tremmel Flórián találó kifejezésével élve: tiszta jogvita ritkán fordul elő, ehelyett azzal együtt „tényvita” is folyik, de egy jogerősen lezárt büntetőügyben lefolytatott bizonyítás eredményének vitathatósága mellett rámutat a büntetőeljárásokról folytatott igazságügyi kommunikáció anomáliáira is.

forrás: Jogi fórum

 Tisztelettel: Dr. Kutas Gábor ügyvéd www.sosjogisegitseg.com

Az EU is zöld utat adott a számlázó szoftverek online bekötését előíró rendelettervezetnek. Idén július 1-től tehát minden adózó, aki legalább százezer forintos áfa-tartalmú számlát állít ki belföldi adóalanynak, köteles online adatot szolgáltatni a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) részére.

Április 17-éig kifogásolhatta volna meg az Európai Bizottság a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) online számlázással kapcsolat rendelettervezetét. Mivel ezzel nem élt a szervezet, hamarosan, változatlan formában fogadhatják el az NGM javaslatát. Ennek alapján idén júliustól minden, legalább százezer forint adótartalmú, belföldi adóalanynak számlázó szoftverrel kiállított számla adatait azonnal továbbítani kell a NAV-nak egy online megoldáson keresztül. Amennyiben a vállalkozások nem teljesítik kötelezettségüket, számlánként akár 500 ezer forintos bírságra is számíthatnak.

„Fontos, hogy azok a cégek, amelyek eddig az Európai Bizottság véleményére vártak, azonnal kezdjék el a felkészülést, hiszen alig több, mint két hónapjuk maradt, hogy megfeleltessék rendszereiket az igen komplex műszaki specifikációknak” – mondta Molnár Péter, az EY szenior menedzsere. „Annak, aki most kezdi el a fejlesztést, mindenképp érdemes külső szakértőt is bevonnia a hátralévő rövid határidő és az összetett IT és adózási feladatok összehangolása miatt.”

A szakember arra hívja fel a cégvezetők figyelmét, hogy lehetőség szerint olyan partnerrel dolgozzanak együtt, aki már kész, platform-független megoldással rendelkezik, és mind informatikai, mind adózási szempontból felkészült az online bekötés támogatására.

forrás:Jogi Fórum / EY

A jogalkotó azonban nem biztosította megfelelően a Magyar Nemzeti Bank által létrehozott, közpénzekből finanszírozott alapítványok által nyújtott támogatások átláthatóságát, az e forrásból támogatottak megismerhetőségét. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg, é jogalkotásra hívta fel az Országgyűlést.

Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Alaptörvény 39. cikk (2) bekezdését sértő mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség áll fenn annak következtében, hogy a jogalkotó a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló 2007. évi CLXXXI. törvénnyel nem biztosította a Magyar Nemzeti Bank által létrehozott, közpénzekből finanszírozott alapítványok által természetes személyek számára nyújtott támogatások átláthatóságát.

Az első alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó pályázatokkal kapcsolatos adatigénylést terjesztett elő a Magyar Nemzeti Bank egyik alapítványához. Az adatigénylés elutasítása miatt, ennek bírósági felülvizsgálata érdekében az indítványozó pert indított. Az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék az adatigénylés teljesítésére kötelezte az alperest, de a természetes személy pályázók személyes adatai megismerésére irányuló kereseti kérelmet elutasította.

Ezt követően a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság sem kötelezte az alapítványt a nyertes pályázók nevének megismerhetővé tételére, mivel úgy ítélte meg, hogy a természetes személy pályázók személyes adatai nem minősülnek sem közérdekű adatnak, sem közérdekből nyilvános adatnak.

A második alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy hasonlóan alakult. Az indítványozó mindkét alkotmányjogi panaszában azt állította, hogy a támadott ítéletek sértik a közérdekű adatok megismeréséhez való jogát.

Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszokat nem találta megalapozottnak.

Alkotmánybírósági hatáskör lenne, ha a közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok fogalmát kellene értelmezni, vagyis azt, hogy az Alaptörvény e körben milyen adatokat minősít közérdekű adatnak. Az alapügyben viszont a közpénzekből finanszírozott alperes szervezetek pályázatán nyertes természetes személyek személyes adatainak a megismerhetősége merült fel kérdésként. Az Alkotmánybíróság a bírói döntést érintően így csak azt vizsgálhatta, hogy a bírói jogértelmezés sérti-e az Alaptörvény megszabta értelmezési tartományt, s korlátozta-e ilyen módon a közérdekű (közérdekből nyilvános) adatok körének megismerését. Jelen esetben nem volt megállapítható, hogy a bíróság megsértette volna az Alaptörvényt.

Mindemellett a jogalkotó köteles olyan szabályozást alkotni, amely a lehető legnagyobb mértékben biztosítja az alapjogok kiegyensúlyozott érvényesülését. A jogalkotó azonban nem biztosította megfelelően a Magyar Nemzeti Bank által létrehozott, közpénzekből finanszírozott alapítványok által nyújtott támogatások átláthatóságát, az e forrásból támogatottak megismerhetőségét. Az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet állapított meg, s felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2018. szeptember hó 30. napjáig tegyen eleget.

A határozathoz különvéleményt csatolt Pokol Béla és Varga Zs. András alkotmánybíró.

forrás: Alkotmánybíróság/ Jogi fórum

A magyar kormányfő nagypénteken is a verbális felfegyverkezést folytatta. Ilyen téren figyelemre méltó, mit mondott a “népek keresztútja” mise keretében Reinhard Marx müncheni érsek.

Ahol gyűlöletet és erőszakot prédikálnak, ott nekünk, keresztényeknek nemet kell mondanunk

– így szónokolt nagypénteki miséjében Reinhard Marx püspök, münchen-freisingi érsek. A keresztények ugyanis elítélnek minden erőszakot és minden gyűlöletet, amely vallási vagy politikai érdekből motivált, és amely láthatóvá válik, amikor templomokat, zsinagógákat vagy mecseteket gyújtanak fel, szentségtelenítenek meg.

Marx, a német püspöki konferencia elnöke arra szólította fel a híveket a “Népek keresztútja” imádságában, hogy törődjenek többet a más hitű szomszédjaikkal. Felvetette, hogy a keresztények hívják meg őket magukhoz, hogy a találkozás minél többször lehetővé váljon. Csak így lehet leküzdeni az előítéleteket és félreértéseket.

A másik befogadásának szándéka nélkül, jóindulat és baráti gesztus nélkül nincs valódi összetartozás, vallja a 65 éves bíboros. “Biztos lesz olyan, aki nem fogadja invitálásunkat erre az útra, de ha mi, keresztények ezt nem tesszük meg, akkor ki fogja megtenni azt országunkban?”

Úgy tűnik számomra, hogy újra elött a verbális, politikai és katonai felfegyverkezés ideje – mondta a teljes világra utalva. Szerinte újra mindent a győzelem és vereség logikája hat át. Marx úgy látja,

probléma, ha mindig az lesz a győztes, aki a leghangosabban, a legérthetőbben és a legnagyobb erővel képviseli saját érdekét.

A “Népek keresztútja” címen rendezik meg minden évben, nagypénteken a müncheni körmenetet. Orbán Viktor nagypénteket is arra használta fel, hogy a kereszténységre hívatkozva uszítson az idegenek, más hitűek ellen, hogy április 8-án minél több szavazatot szerezzen pártjának.

Forrás: Spiegel Online

A horvát kormány csütörtöki ülésén a nők elleni, valamint a családon belüli erőszakról szóló Isztambuli Egyezmény ratifikálása mellett döntött, és az egyezményt a parlament elé terjesztette szavazásra – közölte a horvát közszolgálati televízió (HRT).

Andrej Plenkovic kormányfő kijelentette: az egyezmény törvénybe iktatásának kezdeményezése nem az ellenzéki pártok, a civil szervezetek vagy a kormányzó jobboldali Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) koalíciós partnereinek nyomására történt. A politikus azt hangoztatta, ez kormánya politikai akaratának eredménye, amely a HDZ választási programján és a kormány programján, valamint annak törvénykezési tevékenységén alapul, és nincs mögötte hátsó szándék.

A kabinet az egyezményt azzal az értelmező nyilatkozattal küldte a parlament elé szavazásra, hogy nem tartalmazza a gender elmélet kötelező bevezetését a horvát igazságügyi és oktatási rendszerbe, sem a házasság fogalmának a horvát alkotmányban foglalt meghatározásának megváltoztatását, valamint hogy a dokumentum megfelel a horvát alkotmányos rendnek.

Az egyezmény ratifikálása azonban komoly vitákat váltott ki a HDZ-ben, a párt több elnökségi tagja sem támogatta azt. Plenkovic tanácsadói és közeli munkatársai azt kérték a kormányfőtől, engedélyezze a HDZ-képviselők számára, hogy lelkiismeretük szerint szavazhassanak, de a kormányfő egyelőre nem hajlik erre. A Vecernji List című napilap csütörtökön arról írt, hogy amennyiben a kormányfő nem várná el az egységes szavazást, az csökkentené a tekintélyét, és Plenkovic így akar leszámolni a pártvezetés konzervatív tagjaival, akik már eddig is sok borsot törtek a liberálisabb elveket valló pártelnök orra alá.

Szakértők szerint az Isztambuli Egyezmény ratifikálásával a kormány megpróbálja elkerülni a vitát a gazdasági és szociális problémákról. Horvátországban továbbra is elmaradtak a bejelentett reformok, kisebb mértékben nőtt a gazdaság a vártnál, és a súlyos pénzügyi gondokkal küzdő vállalat, az Agrokor ügye sem oldódott még meg. Emiatt az ellenzéki pártok nemrég bizalmatlansági indítványt nyújtottak be Martina Dalic gazdasági miniszter ellen.

Ennek ellenére nagy valószínűséggel a parlament megszavazza a törvényt, valamikor húsvét után. Az Isztambuli Egyezmény ratifikálását támogatja a legnagyobb ellenzéki párt, a Szociáldemokrata Párt (SDP) és egy kivételével a HDZ koalíciós partnerei is, köztük a kisebbségi képviselők. Viszont tiltakoztak ellene az egyházak és a különböző konzervatív civil szervezetek, amelyek tüntetéseket jelentettek be a ratifikálás ellen.

forrás:MTI/Jogi fórum

 Tisztelettel: Dr. Kutas Gábor ügyvéd www.sosjogisegitseg.com

Hány adófajta van Magyarországon? – Idén ismét eggyel csökkent a magyarországi adók száma, így 58-féle adó van hazánkban. A csökkenés viszont csak technikai jellegű, miközben továbbra is velünk élnek olyan adók, mint a kiirthatatlannak tűnő, a háztartási alkalmazottak után fizetendő díj vagy az újonnan bevezetett plakátadó- összegzi a Jalsovszky Ügyvédi Iroda az adófajtákról 3. alkalommal készített elemzésében.

Kevesebb, …

A jövedéki adó újraszabályozásának köszönhetően formálisan megszűnt az energiaadó, ezért idén ismét eggyel kevesebb, összesen 58 adó létezik hazánkban. Ezzel kijelenthető, hogy már a második évben csökken a magyarországi adók száma.

…vagy több?

Más kérdés, hogy – miként azt a jövedéki adó esete is mutatja – számos jogszabályban ma már több, egymástól eltérő jellegű adó is felfedezhető. Erre kiváló példa a helyi adókról szóló törvény idén január 1-től hatályos módosítása, amely az építményadó keretében bevezette a „plakátadó”-t. Ez a reklámhordozót mint új adótárgyat nevesíti, és arra az önkormányzatoknak négyzetméterenként 12.000 Ft-os maximális adómértéket enged megállapítani. Mivel azonban ennek sem a tárgya (ingatlan) sem az alapja (terület) nem tér el jelentősen az építményadóétól, ezért külön adófajtának nem tekinthető.

Miből mennyit?

Áfa: nő a hatékonyság

A bevételi lista tetején nincs meglepetés: az áfából 2017-ben több mint 3.500 milliárd forint bevétele származott a költségvetésnek. Ez az adónem az előző évhez képest úgy produkált 7 %-os bevétel-növekedést, hogy közben folyamatosan bővül a kedvezményes termékek, szolgáltatások listája. Míg ennek részben oka lehet a növekvő fogyasztás és a lassanként beinduló infláció is, legalább ilyen fontos a hatékonyabb beszedés. Az online számlázás évközi bevezetése ráadásul újabb lökést adhat az áfabevételek növekedésének.

Tao: kicsi a bors, de erős

2017-től a korábbi 10/19%-os sávos mértékről mindössze 9%-osra csökkent a társasági adó. Mindeközben az abból származó bevétel (kb. 625 milliárd forint) az előző évihez képest relatíve kismértékben, 8,5%-kal csökkent és messze fölötte van a 2015-ös bevételi adatoknak. Ránézésre tehát a kevesebb lehet több is. Ugyanakkor a 2018-as, 40%-kal alacsonyabb bevételi előirányzat (kb. 363 milliárd forint) azt jelzi, hogy az időszakos, vélhetően a növekedési adóhitelből származó tételek jelentősebben torzítják az adatokat.

Eva, kata, kiva: átrendeződés folyamatban

A kisadókat áttekintve szembetűnő, hogy tavaly először több bevétel (kb. 98 milliárd forint) származott katából mint evából (kb. 64 milliárd forint), miközben a kivából származó bevételek (kb. 22 milliárd forint) a megelőző évhez képest 65%-kal nőttek. Úgy tűnik, hogy az adókormányzat intenzív marketing-kampánya lassan beérik és az adózók megértik-megszeretik az új, egyszerűsített adónemeket. Ugyanakkor a 2003-ban bevezetett evából még annak ellenére is jóval több bevétel származik, mint a kivából, hogy kifejezett adómegtakarítás már nemigen érhető el vele a társasági adóhoz képest.

Láthatatlan mikroadók

Az adórendszer értékeléséhez továbbra is érdemes kiemelten figyelni a kisadók vagy akár értelmezhetetlenül kicsi bevételt hozó adók sorsát. Ebben a körben nincs változás, mert a háztartási alkalmazottak után fizetendő díj a 2017. év előzetes adatai alapján is hozta a negatív rekordot: ezúttal 29 millió forint bevételt termelt egy év alatt.

Hova tovább?

A jövő akár izgalmasan is alakulhat az adófajták szempontjából. A választásra készülő egyes pártok ugyanis az adófajták csökkentését tűzték zászlajukra; miközben programjaikban legalább 9 új adónem ötlete is felmerül. Így nem kizárt, hogy jövőre olyan új adónemekkel találkozhatunk, mint a „spekulációs adó” vagy az „üvegházgáz-adó”, esetleg a „lakatlansági díj”.

A miniszterek szövetségi parlamenti (Bundestag-) eskütételével véget ért szerdán délután a második világháború utáni német történelem leghosszabb kormányalakítási folyamata, és megalakult Angela Merkel negyedik kormánya.

Az Angela Merkel vezette Kereszténydemokrata Unió (CDU), a Horst Seehofer vezette bajor Keresztényszociális Unió (CSU) és az Olaf Scholz vezette Német Szociáldemokrata Párt (SPD) új kormánya a tavalyi szövetségi parlamenti (Bundestag-) választás utáni 171. napon alakult meg.

A második világháború utáni 24. szövetségi kormánynak 15 minisztere van, köztük két eddigi tartományi kormányfő. Horst Seehofer a bajor miniszterelnöki tisztség után szövetségi belügyminiszterként, Olaf Scholz a tartományi rangú Hamburg polgármesteri tisztsége után pénzügyminiszterként és alkancellárként folytatja pályafutását.

A 16 tagú kabinetben 7 nő dolgozik, a nők aránya így minden korábbinál magasabb, 43,75 százalékos.

Az első kormányülést szerdán késő délután tartják meg, és rövidesen többnapos ülést tartanak, amelyen kidolgozzák az első néhány hónapra szóló munkatervet. A kancellár első hivatalos külföldi útja várhatóan Párizsba vezet, Emmanuel Macron francia elnökhöz, még a március 22-én kezdődő uniós csúcs előtt.

A CDU-t 2000 óta vezető Angela Merkel 2005 óta tölti be a kancellári tisztséget. A CDU/CSU pártszövetség az első és a harmadik ciklusában is az SPD-vel kormányzott, a 2009-2013-as ciklusban pedig a liberális Szabad Demokrata Párttal (FDP).

A 63 éves politikust szerdán 364 szavazattal választották meg kancellárnak a 709 tagú Bundestagban. A kormányfői munka folytatásához legalább 355 szavazatra volt szüksége. A három kormánypártnak 399 képviselője van, ami azt jelenti, hogy akár 35-en is lehettek a kormányoldalon, akik nem voksoltak Angela Merkelre a titkos szavazáson.

Frank-Walter Steinmeier államfő a miniszterek beiktatási ünnepségén mondott beszédében rámutatott, hogy a Bundestag-választáson mindhárom kormánypárt veszített támogatottságából. Szerinte az elveszített bizalmat csak úgy tudják visszanyerni, ha változtatnak a kormányzás módján, ha odafigyelnek a mindennapi konfliktusokra, amelyek a társadalmi igazságosság, “a menekültpolitika és a migráció, az integráció és a szülőföld” kérdései körül bontakoztak ki, és hozzájárulnak ahhoz, hogy kibontakozzon az őszinte, nyílt vita ezekről az ügyekről.

Kiemelte: az új kormány olyan korszakban kezdi el a munkát, amelyben kívülről és belülről is támadások érik a Nyugat liberális demokráciáit. A liberális demokrácia “autoriter ellenmodelljei”erősödő magabiztossággal jelennek meg. A világpolitikában terjed a mindenki mindenki ellen elve, most éppen a kereskedelempolitikában, Európa egyes részein pedig bezárkózással, nacionalizmussal és a kompromisszumokon alapuló politizálás elutasításával nyernek választásokat – tette hozzá.

“Ez az út nem a mi utunk”, mert Németország demokratikus, a világra nyitott, békés és gazdaságilag sikeres ország, “és az is akar maradni” – mondta a szövetségi elnök.

Hozzátette: “Sokan remélik, hogy mi Németországban megmutatjuk, hogy a liberális demokráciák cselekvőképesek és van jövőjük”.

forrás: Jogi fórum.hu