A nemzetközi védelem iránti kérelemről szóló közigazgatási határozat felülvizsgálatát végző bíróság megváltoztathatja e határozatot, amennyiben az azt hozó hatóság nem vette figyelembe e bíróságnak a kérelem tárgyában már korábban elvégzett értékelését – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.

A Bíróságnak a C-556/17. sz. Torubarov ügyben hozott ítélete

Egy orosz üzletember ellen, aki az „Igaz Ügy” nevű ellenzéki párt tagjaként politikai tevékenységet is folytatott hazájában, büntetőeljárás indult Oroszországban, amely elől a férfi Magyarországra menekült, ahol nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be. A kérelmét vizsgáló Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal úgy találta, hogy az érintett által tett nyilatkozatok, valamint a beszerzett országinformációk alapján a férfit sem politikai, sem más alapon történő üldöztetés, sem pedig halálbüntetés, vagy kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód nem fenyegeti a hazájában. Mindezek alapján a Hivatal a férfi kérelmét elutasította.

A Hivatal határozatával szemben az érintett keresetet terjesztett elő a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál, amely megállapította, hogy a menekültügyi hatóság nem tárta fel megfelelő mértékben az ügy körülményeit és a döntés maga is ellentmondásokat tartalmazott. A bíróság ezért a megtámadott határozatot megsemmisítette és a Hivatalt új eljárás lefolytatására kötelezte. A megismételt eljárásban a Hivatal lényegében az első határozatában ismertetett következtetésekre jutott, e második határozatot azonban az érintett ismét megtámadta a pécsi székhelyű bíróság előtt, amely azt szintén megsemmisítette, és a Hivatalt egy újabb eljárás lefolytatására kötelezte. A magyar bíróság szerint ugyanis a rendelkezésre álló információkból egyértelműen megállapítható, hogy az orosz férfi megalapozottan tart attól, hogy a hazájában üldöztetésnek lenne kitéve.

Miután a Hivatal harmadszor is elutasította az érintett nemzetközi védelem iránti kérelmét – kifejezetten figyelmen kívül hagyva a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnak az orosz férfi üldöztetésével kapcsolatos megállapításait –, a magyar bíróság az Európai Bírósághoz fordult azzal a kérdéssel, hogy az uniós jogba ütközik-e a magyar jog azon rendelkezése, amely szerint a magyar bíróságok nem változtathatják meg a menekültügyi hatóságnak az uniós menekültügyi szabályokba ütköző határozatát, hanem azokat csak megsemmisíthetik és e hatóságot új eljárás lefolytatására utasíthatják. A magyar bíróság a kérelmében hangsúlyozza, hogy az orosz férfi a vitatott jogszabály alkalmazása miatt immáron négy éve nemzetközi védelem nélkül, rendezetlen jogi státusszal él Magyarországon.

Ítéletében a Bíróság mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy a Kvalifikációs Irányelv1értelmében az ezen irányelvben foglalt nemzetközi védelmet főszabály szerint minden olyan nem uniós polgár számára el kell ismerni, aki megalapozottan fél faji, illetőleg vallási okok, nemzeti hovatartozása, politikai meggyőződése vagy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása miatti üldöztetéstől, vagy aki az irányelvben meghatározott egyéb súlyos sérelem elszenvedése tényleges veszélyének van kitéve (az ítélet 49. pontja). Amennyiben tehát az említett feltételek teljesülnek, úgy a tagállamok főszabály szerint kötelesek a nemzetközi védelem megadására, és e tekintetben nem rendelkeznek semmilyen mérlegelési jogkörrel (50).

Emellett a Bíróság rámutat arra, hogy az Eljárási Irányelv2alapján a nemzetközi védelem iránti kérelmet benyújtóknak biztosítani kell a hatékony jogorvoslat lehetőségét a kérelmük elbírálásáról szóló határozatokkal szemben, amelynek keretében garantálni kell a kérelemben előadott tények és az azzal összefüggő jogi szempontok teljes körű és naprakész megvizsgálását, ideértve adott esetben a nemzetközi védelem iránti igényeknek a Kvalifikációs Irányelv szerinti vizsgálatát is (51).

Ezt követően a Bíróság megállapítja, hogy ugyan az Eljárási Irányelv nem tiltja meg a tagállamok számára annak előírását, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmemről szóló közigazgatási határozatot megsemmisítő bíróságnak az ügyet új határozat meghozatala céljából vissza kell küldenie a megsemmisített határozatot hozó hatóság elé, a tagállamoknak azonban tiszteletben kell tartaniuk az EU Alapjogi Chartájának azon rendelkezését, amely szerint minden olyan személyt, akinek az uniós jog által biztosított jogai vagy szabadságai sérülnek, megilleti a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jog (54-55).

Ezzel összefüggésben a Bíróság emlékeztet arra, hogy a hatékony jogorvoslathoz való jog kiüresedéséhez, valamint a nemzetközi védelem iránti kérelmek észszerű időben való elbírálására irányuló célkitűzés megvalósításának veszélyeztetéséhez vezetne, ha az ilyen kérelem elbírálására hatáskörrel rendelkező hatóság számára megengedett lenne, hogy a kérelem tárgyában korábban hozott határozatának teljes és naprakész felülvizsgálatát elvégző bíróság ítéletével ellentétes új határozatot hozzon (58-59).

A fent említettek fényében a Bíróság kimondja, hogy ellentétes a hatékony jogorvoslathoz való jognak az Eljárási irányelvben és a Chartában foglalt elvével az a magyar jogszabályi rendelkezés vagy gyakorlat, amely azt eredményezi, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelem elbírálásáról szóló határozatot hozó közigazgatási hatóságot – változatlan ténybeli és jogi háttér mellett – nem köti az e határozat teljes és naprakész felülvizsgálatát elvégző, majd a szóban forgó határozatot megsemmisítő bíróság azon megállapítása, amely szerint a kérelmező teljesíti a nemzetközi védelem elismeréséhez szükséges feltételeket (66 et 72).

Ilyen körülmények között a jelen ügyben a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtója a hatékony jogorvoslathoz való jogának biztosítása érdekében az e kérelem ismételt elutasításáról szóló és a kérelem tárgyában korábban hozott bírósági ítélettel szembemenő közigazgatási határozat felülvizsgálatát végzőnemzeti bíróságnak e határozatot a kérelemről szóló saját döntésével helyettesítve meg kell változtatnia, szükség esetén mellőzve a nemzeti joga azon rendelkezésének az alkalmazását, amely számára megtiltaná, hogy így járjon el (forrás: Európai Unio Bírsága.)

Az InfoScope Kft., mint vezető hazai hiteles kézi aláírás megoldás szolgáltató, megújította a mySigno termékét, melynek használatával már akár tableten vagy mobil eszközön is elektronikus dokumentumok írhatók alá az Európai Unió eIDAS rendeletben megfogalmazott követelményeknek megfelelően.

A mySigno 4.0 verziója, mint biometrikus, kézi aláírás létrehozását és ellenőrzését támogató elektronikus aláírási termék megfelel az eIDAS által a fokozott biztonságú elektronikus aláírásokra előírt követelményeknek.

Mi az eIDAS és milyen elektronikus aláírások léteznek?

Az elektronikus azonosítási és bizalmi szolgáltatásokról szóló rendelet (910/2014/EU. sz. eiDAS rendelet)egy rendeletbe foglalt szabványosítási előírás, amely így az egész EU területén hatályos tagországra vonatkozik és egységes szabályozás alá helyezi az elektronikus aláírásokat. Az eIDAS három elektronikusaláírás-típust ismer:

1. Az egyszerű elektronikus aláírásokra vonatkozó szabályozás kimondja, egyetlen aláírásnak sem lehet kétségbe vonni jogérvényességét pusztán az elektronikus formája miatt.

2. Fokozott biztonságú elektronikus aláírások (AdES): ennek a típusnak számos követelménynek kell megfelelnie. Az aláírásnak kizárólag az aláíróhoz köthetőnek kell lennie, alkalmasnak kell lennie az aláíró azonosítására, olyan módszerrel hozzák létre, amit az aláíró valószínűleg csak maga vehet igénybe és minden változásnak nyomon követhetőnek kell lennie; így az ilyen aláírás jogkövetkezménye megegyezik a személy által papíron történő kézi aláírással. Erre kapott tanúsítást a mySigno termék.

3. Minősített elektronikus aláírások (QES): ez egy olyan aláírás típus, mely megfelelő biztonságos eszköz (chipkártya) és eljárás során (tanúsító szervezet) kerül kiadásra a digitális aláíráshoz használatos tanúsítvány, amelynek jogérvényessége megegyezik a két tanú mellett készített kézírásos aláírásokéval.

„A mySigno 4.0 terméktanúsítása annyiban tér el más hasonló funkciót (hiteles kézi aláírás) biztosító termék tanúsítástól, hogy közvetlen kimondja, a megoldás megfelel az EU hivatkozott rendeletének – tudomásunk szerint jelenleg csak a mi termékünk rendelkezik ilyen tanúsítással.”– mondta Kovács Árpád, az InfoScope Kft. szakértője.

Hol lehet felhasználni a hiteles kézi aláírásokat?

A fokozott biztonságú aláírásra vonatkozó követelményeknek való megfelelésnek köszönhetően a rendszer használható minden olyan üzleti folyamatban, ahol az ügyfélnek egyszerű aláírása szükséges, de ennek bizonyító erővel kell rendelkeznie. Ilyen felhasználási mód jelenleg a például a biztosítóknál az ajánlatadási folyamat, közmű szolgáltatóknál az ügyfél szerződés kötési vagy adatmódosítási folyamat, fuvarozóknál az árú átvételét biztosító folyamatok. A fentiekre figyelemmel a mySigno rendszerét használó ügyfelek között megtalálhatjuk az Aegon Magyarországot, az CIG Pannonia Biztosítót, az UNIQA Biztosító és az E.ON Magyarországot.

“A mySigno új, tanúsított verziója nem csak operációs rendszer független, azaz támogatja mind a Windows, Android és iOS aktuális verzióit, hanem böngésző független is, jelenleg ügyfeleink az ismertebb, elterjed webböngészők (pl. Chrome, Safari, FireFox, EDGE) új verziójában is használják a saját böngészőben futó megoldásukhoz integrálva. Az ügyfél saját mobileszközén a felhasználó, alkalmazva az okoseszközökre optimalizált reszponzív webes aláíró felületet, akár a saját mobiltelefonján is képes dokumentum aláírásra, bárhol is tartózkodjon az adott pillanatban” – mondta Kovács Árpád.

2019. június 27-én a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda megküldte a Fővárosi Főügyészségnek a Fenyő János sérelmére elkövetett emberölés felbujtóira vonatkozó nyomozás iratait, mellyel egy közel 22 éves nyomozás részben lezárult.

A tavaly hatályba lépett új büntetőeljárási törvény a nyomozásra vonatkozóan újítást hozott: összevonta lényegében a nyomozati és az ügyészségi szakaszt – tehát ezek eljárásjogilag már nem különülnek el. A bírósági eljárást megelőző rendőrség által végzett nyomozásra, valamint az ügy iratainak az ügyészségre történő megküldésére a nyomozási határidőn belül – azaz 2 éven belül – van mód. A nyomozás határideje a gyanúsítástól számított 2 év, mely egy alkalommal hosszabbítható meg legfeljebb 6 hónappal.

Az ügyészség szerint Gy.Tamás alaposan gyanúsítható azzal, hogy felbujtóként közreműködött az egykori médiacézár megölésének ügyében, a volt sportvezető szerint azonban az előkerült hangfelvételek az ő ártatlanságát bizonyítják, Zamecsnik Péter, Gy.Tamás védője szerint pedig azok nemhogy a gyanút erősítik, hanem a védence által előadottakat igazolják. A P.Tamás által rögzített több mint 100 hangszalagból 8 hangszalagot használtak fel a hatóságok bizonyítékként.

Kovács Lajos nyugalmazott rendőr ezredes szerint egész Magyarországon volt egy olyan változás, ami magával hozta a bűnözés változását is. A leszámolás hullám – amely a ’90-es években volt tapasztalható – egyik legnagyobb bűncselekménye 1998. február 11-én a Fenyő János sérelmére elkövetett emberölés bűntette volt. A bűncselekmény már a megtörténtekor sok kérdést felvetett, mert az már az első nyomozati cselekményeknél látszott, hogy ez nem egy spontán kialakult bűncselekmény, hanem egy hosszasabb előkészület eredményeként zajló merénylet volt. Kovács Lajos szerint az áldozat személye az, amely megkülönböztette az ügyet a többi leszámolástól, mert ebben az esetben nem a szervezett bűnözés egyik ismert alakját, hanem egy befolyásos üzletembert végeztek ki. A rendőr ezredes álláspontja szerint Gy.Tamás személyére több adat is szólt, azonban J. Rohác és P. Tamás neve az ügy első nyomozati szakaszában fel sem merült. A több tucat meghallgatott tanú közül P. Tamás személyére soha nem tett senki utalást a bűncselekménnyel összefüggésben. Gy.Tamás és Fenyő János kapcsolatára vonatkozóan pedig a rendőr ezredes elmondta, hogy „annyira köztudott volt az ő kibékíthetetlen rossz viszonyuk és annak minden média előtt zajló állomása, hogy ezt nem lehetett nem észrevenni…”

2019. július 30-án a Fővárosi Főügyészség felbujtóként előre kitervelten elkövetett emberölés bűntette miatt nyújtott be vádiratot Gy.Tamás ellen Fővárosi Törvényszékre

A vádirat szerint a vádlott az 1990-es évek meghatározó jelentőségű médiavállalkozója volt, akárcsak Fenyő János sértett, aki egy videókazetta terjesztő és egy napilapot kiadó gazdasági társaságnak is vezérigazgatója volt. A vádlott és a sértett között az 1990-es évek közepétől üzleti vita, hatalmi harc, és ezekből fakadóan erős személyes ellentét alakult ki. A vádlott 1997-ben elhatározta, hogy a játszma végleges lezárása érdekében megöleti a sértettet. Emiatt 1997 szeptemberében megbízott egy, az éjszakai életből közismert személyt (T. Pétert) az ölési cselekménnyel, aki azt 12 millió forintért vállalta, azonban miután átvett 6 millió forint előleget, nem teljesítette a megbízást. Emiatt a terhelt megbízta P. Tamást, akit 1994 óta ismert, hogy ölesse meg Fenyő Jánost.

A vád szerint P. Tamás a megbízást elfogadta, és rávette – az emiatt időközben jogerősen elítélt – J. Rohácot a sértett megölésére. J. Rohác 1998. február 11-én a késő délutáni órákban a II. kerület Margit utcán a piros lámpánál a gépkocsijában várakozó sértetthez lépett, és egy gépfegyverrel kivégezte. A Fenyő-gyilkosság első tárgyalási napja őszre várható. forrás: Jogi Fórum

Múlt héten szabadult az olaszliszkai lincselő, aki július 15-én hajnalban hagyhatta el a Szegedi Fegyház és Börtön falait – H. Dezsőt 17 éves fegyház-büntetése helyett 13 év után kedvezménnyel feltételesen szabadlábra helyezték. Mi a feltételes szabadságra bocsátás szerepe és célja az igazságszolgáltatásban? Mit is jelent a gyakran hallott „jó magaviselet”?

Feltételes szabadságra bocsátásra speciális anyagi és eljárási szabályok vonatkoznak, melynek keretét a büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.), valamint a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (Bv tv.) vonatkozó rendelkezései garantálják. A feltételes szabadságra bocsátás nem alanyi jog – a döntésnél a bírónak mérlegelnie kell az elítélt által elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyát, az elítélt személyiségét, valamint a fogvatartása során tanúsított magatartását.

ABv tv. 188. § (1) bekezdése alapján a szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadságra bocsátható, ha a határozott ideig tartó szabadságvesztésnek a bíróság által meghatározott részét vagy az életfogytig tartó szabadságvesztésnek a bíróság által meghatározott tartamát letöltötte, és b) alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető.

A feltételes szabadságra bocsátás vagy szabadlábra helyezés főbb célja a szabadságvesztés káros hatásainak csökkentése és a fogvatartottaknak a társadalomba történő visszailleszkedésének elősegítése. A jogszabály tételesen felsorolja a büntetés-végrehajtási bíró által vizsgálandó szempontokat a feltételes szabadlábra helyezés érdekében meghozott döntést megelőzően, melyek az alábbiak:

• az elítélt által elkövetett bűncselekmény, a kiszabott büntetés tartama és a büntetésből még végrehajtásra váró rész,
• az elítélt büntetés végrehajtása alatt tanúsított magatartása,
• az elítéltnek a bűncselekménnyel okozott hátrány jóvátételét eredményező vagy azt célzó magatartása,
• az elítélt törvénytisztelő életmód folytatására vonatkozó készsége.

Határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ügydöntő határozatában megállapítja a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja. A feltételes szabadlábra helyezés objektív körülménye – amely nem képezi bírói mérlegelés tárgyát – az a jogszabályban meghatározott legkorábbi időpont – amely letöltését követően az elítéltnek lehetősége van a társadalomba való visszailleszkedésbe, mely a Btk. 38.§ (2) bekezdése szerint legkorábban:

• a büntetés kétharmad,
• visszaeső esetén háromnegyed

részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő nap.

A törvényi minimumként meghatározott időtartam letöltését követően a bíróságnak kötelessége megvizsgálni az elítélt feltételes szabadságra bocsátásának lehetőségét.

Öt évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabása esetén – különös méltánylást érdemlő esetben – a bíróság az ügydöntő határozatában akként rendelkezhet, hogy az elítélt a büntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható, azonban ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha az elítélt többszörös visszaeső. Ha a bíróság az elítéltet életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte, de a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárta ki – a feltételes szabadságra bocsátás objektív feltétele az, hogy az elítélt legalább 25 évet, legfeljebb azonban 40 évet kitöltsön az életfogytig tartó szabadságvesztésből.

Nem bocsáthatófeltételes szabadságra a többszörös visszaeső,haa szabadságvesztést fegyház fokozatban kell végrehajtani, az erőszakos többszörös visszaeső, aki a bűncselekményt bűnszervezetben követte el, valamint az az elítélt, akit olyan szándékos bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre, amelyet korábbi, határozott ideig tartó végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése vagy a végrehajthatóság megszűnése előtt követett el. forrás: Jogi Fórum.

A Fővárosi Törvényszék 2018. július 23-i végzésében 200 millió forint óvadék ellenében enyhébb kényszerintézkedést rendelt el Gy. T.-vel szemben, akit az ügyészség azzal gyanúsít, hogy felbujtóként felelős Fenyő János médiavállalkozó 1998-ban történt meggyilkolásáért. Az elrendelt kényszerintézkedés hatálya 2018. november 11-én lejárt, így a bíróság az ügyészség indítványára most visszafizeti a terhelt által letett óvadék összegét.

A Fővárosi Törvényszék 2018. július 23-i végzésében 200 millió forint óvadék ellenében enyhébb kényszerintézkedést rendelt el Gyárfás Tamással szemben, akit az ügyészség azzal gyanúsít, hogy felbujtóként felelős Fenyő János médiavállalkozó 1998-ban történt meggyilkolásáért. Az óvadékot a terhelt befizette, az enyhébb kényszerintézkedések rendelkezéseit ezidáig folyamatosan betartotta. Mivel az elrendelt kényszerintézkedés hatálya 2018. november 11-én lejárt, így a bíróság az ügyészség indítványára most visszafizeti a terhelt által letett óvadék összegét.

Az új büntetőeljárási törvényszerint az óvadék összegét az óvadék letevőjének vissza kell adni, ha a
terhelttel szemben alkalmazott személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés
megszűnt vagy megszüntették. Jelen esetben a kizáró okok nem merültek fel. Tekintettel arra, hogy
a hivatkozott kényszerintézkedés 2018. november 11-én a gyanúsítottal szemben megszűnt, ezért az óvadék összege számára visszajár.

Mindezek alapján a bíróság az óvadék visszaadásáról rendelkezett. forrás: Fővárosi Törvényszék.

A nyugdíj megállapítás iránti kérelmek kapcsán többen szembesülnek azzal, hogy nincsen birtokukban a megfelelő jövedelemigazolás mindazon munkáltatóktól, akiknél életük során munkavállalóként tevékenykedtek. Hogyan igazolhatóak a ledolgozott éveket?- Módosultak a munkaügyi iratok megőrzésére vonatkozó szabályok

A jövedelemigazolás a szolgálati idő bizonyítása szempontjából kulcsfontosságú dokumentumnak minősül: életünk során minden egyes bejelentett munkaviszonyunk után eltöltött időszak igazolása elengedhetetlen a nyugdíj megállapítása érdekében. Számos esetben fordul elő a nyugdíj előtt állókkal, hogy nem áll rendelkezésükre minden szükséges és nyugdíj megállapítása szempontjából releváns igazolás korábbi munkáltatóiktól. A társadalombiztosítási jog szerint a szolgálati idő jelenti azt az időszakot, amely alatt a biztosított nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett volt, illetve megállapodás alapján nyugdíjjárulékot fizetett. Öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki a születési évének megfelelő öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 43. § szerint a szolgálati időt a társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartása alapján kell számításba venni. A társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartásai alapján nem igazolt szolgálati időket pedig abban az esetben kell figyelembe venni, ha azokat az igénylő a foglalkoztató által kiállított egykorú eredeti okirattal (igazolással) vagy annak hiteles másolatával, vagy a foglalkoztató eredeti nyilvántartásai alapján kiállított igazolással, vagy egyéb hitelt érdemlő módon bizonyítja. A bizonyítási kötelezettség tehát minden esetben a kérelmezőt terheli – a bírói gyakorlat alapján a tanúbizonyítás is e tárgykörbe tartozik.

De milyen kötelezettsége áll fenn a munkáltatónak? Beszerezhetőek-e a korábban keletkezett jövedelemigazolásaink? Korábban nem volt megfelelő jogi szabályozási keret arra vonatkozóan, hogy a társadalombiztosítási nyugellátáshoz kapcsolódó munkaügyi iratokat meddig köteles a munkáltató őrizni. A munkaügyi iratok megőrzésének szabályai a Tny. 2018 decemberi módosításával annyiban változtak, hogy a jogalkotó konkretizálta az őrzésre vonatkozó időtartamot: a munkáltató köteles az általa foglalkoztatott munkaügyi iratait a nyugdíj korhatár elérését követő 5 évig megőrizni, mely megőrzési kötelezettség a jogutód nélkül megszűnő munkáltatók esetén – a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv felé fennálló bejelentési kötelezettség terhe mellett – is irányadó. Mivel a nyugdíj megállapítása szempontjából releváns dokumentumok személyes adatokat tartalmaznak, a munkáltatónak adatvédelmi szempontból is kötelessége a jogszabályi rendelkezések megtartása, azaz a jogszabályban megállapított őrzési időn felül gondoskodnia kell a szóban forgó munkaügyi dokumentumok megsemmisítéséről. forrás: Jogi Fórum.

Tisztelettel:
Dr. Kutas Gábor ügyvéd
www.sosjogisegitseg.com

Negyvenhárom – 43 (!) − év után szabadult egy férfi, C.R. Finch az Amerikai Egyesült Államokban, miután kiderült, hogy a terhére rótt bűncselekményt nem ő követte el. A férfi a halálsort is megjárta, kivégzésére csupán azért nem került sor, mert az ítélete után eltörölték a halálbüntetést Észak-Karolinában. Ő egy a sok közül, aki justizmord áldozata lett. De mi eredményezheti az „igazság halálát” a modern büntetőeljárásokban?

A justizmordfogalmat a súlyos bírói tévedésre használják, az „igazság megölése”, ”jogi halál”, ”bírói halál”, ”bírói gyilkosság” kifejezésekként fordítható magyarra. Tágabb értelemben a bűnös vádlott felmentését, szűkebb értelemben a nem bűnös vádlott elítélését jelenti. Ugyanakkor nem justizmord az in dubio pro reo elv érvényesítése – azaz a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére elv okán történő felmentés –, ugyanis a bírónak bizonyítottság hiányában kötelessége a felmentő ítélet meghozatala.

Mi eredményezheti az „igazság megölését” a modern büntetőeljárásokban, melyek sajátja – mint ahogyan a magyar büntető eljárásjogé is – a büntetőjogi felelősségre vonás több szakaszúsága, mely elkülönült szakaszai révén elméletileg pont alkalmas az esetleges hibák, tévedések időben történő felderítésére, elhárítására?

A büntetőeljárás egyrészt a büntetőjogi felelősségre vonásra irányuló folyamat, melynek közvetlen céljai: a bűncselekmények és elkövetőik felderítése, bíróság elé állítása, felelősségének megállapítása és megbüntetése. Másrészt az, hogy a büntetőeljárásban részt vevő személyek együttes tevékenységének eredményeként a bíróság megállapítsa az igazságot – függetlenül attól, hogy akkuzatórius vagy inkvizitórius jegyek vannak többségben az adott eljárásjogban – azaz azt, hogy történt-e bűncselekmény és ki az elkövetője.

A justizmord általában egy folyamat eredménye, nem pedig a végső döntést meghozó bíró egyedüli felelőssége, így a nyomozási szakban elkövetett hibák, tévedések óhatatlanul hozzájárulhatnak a tárgyalási szakban meghozott téves ítélethez.

Az USA-ban működő Innocence Projekt 1992 óta 362 tévesen − jellemzően halálra vagy súlyos börtönbüntetésre – elítélt személyt mentetett fel DNS bizonyítékok alapján, melyek a ’90-es évekre váltak jól használhatóvá és megfizethetővé. A fenti project vizsgálata szerint az esetek 72 százalékában a téves elítélésnél szerepet játszott, hogy egy vagy több tanú tévesen azonosította a terheltet – Finch úr esetében is ez történt – a bűncselekmény tetteseként. A felismerés bemutatásra vagy személykiválasztás, a hatóság által bemutatott személyek emléknyomok alapján történő azonosítására kidolgozott krimináltaktikai módszer, lényegében a tanú kihallgatása révén arról kell meggyőződni, hogy a hatóság elé állított személy azonos-e azzal, akit a tanú máskor, más helyen látott. A bűncselekmények felderítésében, az események rekonstruálásában a tanúk szerepe alapvető fontosságú lehet, amennyiben a cselekményt optimálisan észlelték és a történteket pontosan adták vissza. Azonban több tényező is befolyásolhatja ezt: az események gyorsan történtek, maga az emlékezés is sok tényezőtől függhet, például a tanú érdeklődési körétől, ismereteitől, hogy a cselekménnyel kapcsolatban mire figyelt fel. Jól szemlélteti a tanúk „bizonytalanságát” a magyar kriminalisztika történetének egyik legsúlyosabb esete, a móri-ügy. Kaiser ügyvédje a védőbeszédében ki is tért a szemtanúkra, és megjegyezte: a szemtanúk leírásai olyan mértékben különböznek egymástól, ami már önmagában kétségessé teszi megfigyelésük helyességét, és többször olyan személyt választottak ki, így védencét, aki nem hasonlít arra, akit korábban leírtak. A többi már történelem, amikor a valódi elkövetőket elfogták, kiderült, hogy a bank ajtajában álló férfi – akit tévesen az átlagmagasságú Kaiserrel azonosítottak − majdnem két méter magas volt!

Az Innocence Projekt adatai szerint a tévesen elítéltek 27 százaléka hamis beismerő vallomásokat tesznek, tehát úgy vállalják magukra bűncselekmények elkövetését, hogy azt nem követték el. Mi vezethet egy ártatlan embert ahhoz, hogy beismerjen egy szörnyű bűncselekményt, egy emberölést, mintsem körömszakadtáig küzdjön az ártatlansága mellett? Az ilyen esetek egy része mögött a kihallgatásokon alkalmazottpszichés nyomásáll, a terhelt személyiségjegyeiből adódóan – például hiszékenység, személyiség kóros vagy hiányos fejlődése – beismerheti egy általa el nem követett cselekmény elkövetését. Előfordul, hogy a nyomozók vezetik rá a gyanúsítottat a megfelelő válaszokra, a bűncselekmények elkövetésével kapcsolatos körülményekre, ún. taktikai blöfföt alkalmazva. A hamis beismerés okai között megtalálható az is, hogy a gyanúsítotthoz vezető okként azonosítja a „rossz védelmet” − a védőügyvédek felelőssége is felmerül a hamis beismerés kapcsán tudatosan vállalja magára az elkövetett bűncselekményt: érzelmi okokból vagy a valódi elkövetőtől való félelemből, esetleg fenyegetés, kényszer hatása alatt. Az Innocence Projekt önálló justizmord, hiszen optimális esetben jelen vannak a kihallgatásoknál, tevékenységük megfigyelő és ellenőrző, így amennyiben a hatóságok figyelmen kívül hagyják a terhelt jogos érdekeit, azonnal fellépnek az érdekében.

A következő justizmordhoz vezető ok, aszakértői tévedésekköre, amelyek a szakvélemények elkészítéséhez szükséges vizsgálatok során felmerülő hibákból adódhatnak. A szakértő, szemben a tanúval, nem került közvetlenül kapcsolatba a bűncselekmény elkövetéséhez tartozó eseményekkel, azokat számára mindig tárgyi jellegű bizonyítási eszközök vagy személyek közvetítik. Az előzőekből adódóan két neuralgikus pont merülhet fel a szakértői véleményekkel kapcsolatban: egyrészt, hogy az eljáró hatóságok megfelelően értelmezik-e a szakértő által elmondottakat, másrészt, hogy a szakértő meghallgatása során mennyiben lehetséges a hatóságok általi befolyásolása. A szakértői tévedésre remek példa az ún. Zsanett-ügy, amelyben két neves és elismert szakértő, igazságügyi pszichológus egymásnak teljesen ellentmondó szakvéleményt adott, az egyik szerint történt nemi erőszak, míg a másik szerint csak a fantázia szüleménye, nem történt semmi.

Egy téves bírói ítélet kapcsán megkerülhetetlenek a bíró személyében rejlő okok. „A bíró a vádiratból értesül először egy ügyről. Rászignálják, beviszik hozzá, átveszi, elolvassa a vádiratot. Bármennyire is igyekszik, hogy tárgyilagos maradjon, tudat alatt akkor is benne van az, hogy vádiratom van, ami szerint ez az ember bűnös.” Bárándy György véleménye szerint a bíró első hivatalos értesülése a vádlott bűnösségét igazolja, azonban nem feledhetjük, hogy a bíró „hozott anyagból” dolgozik, az eljárás korábbi szakaszaiban elkövetett hibák, amennyiben nem sikerül azokat a bírósági szakban kiküszöbölni, a végső döntés részét képezhetik. A tévedések kizárása elsősorban a jegyzőkönyvek összevetése, a tárgyaláson felvett bizonyítás alapján, az ellentmondások felderítése által lehetséges. A tévedések másik oldalát a bíró bizonyíték-értékelő szerepe adhatja, helytelen megállapításokat, következtetéseket eredményezhet. Sőt odáig is vezethet, hogy egyes bizonyítékokat megfelelő indok nélkül figyelmen kívül hagy vagy nem súlyuknak megfelelően értékel.

A közvélemény nyomása is hozzájárulhat egy-egy téves bírói ítélethez, amikor olyan kirívóan súlyos bűncselekményt követnek el, hogy a társadalom gyors reakciót vár, ez pedig kibillentheti az eljárás résztvevőit, megnövelve ezzel a hibázás lehetőségét. A nyomozó hatóságok bizonyítani szeretnék, hogy értik a dolgukat, ezért a gyanúsítottként szóba jöhető első személyt letartóztatják, és bíróság elé állítják, még akkor is, ha a bizonyítékok nem egyértelműek.

A halálbüntetés ellenzők, az abolicionistáklegfőbb érve a legsúlyosabb büntetési nem ellen, éppen a justizmord lehetősége, hogy tévedés esetén jóvátehetetlen. A tévesen kiszabott szabadságvesztés büntetés esetén sem lehet az elvesztegetett időt visszaadni a hibásan elítéltnek, de az élete – kártalanítás – mellett legalább tovább folytatódhat. C.R. Finch kétéves kislányát hagyta hátra, amikor bebörtönözték, a kislányból lett középkorú nő várta odakint az egykori halálraítéltet, amikor 81 évesen szabadult. Az esete kapcsán felsejlik egy hazai tárgyalóteremben elhangzott – sokszor idézett – dialógus, amelyben az ügyész egy ügyben fennhangon kijelentette: „Ezért a szörnyű bűntettért valakinek felelnie kell.” Mire a bíró megjegyezte: „Nem valakinek, hanem a bűnösnek.” forrás: Jogi Fórum

A négy vádlott egy elhunyt személy ingatlanait szerezte meg, hármukkal egyezséget kötött a Budapesti XI. és XXII. Kerületi Ügyészség, és vádat emelt jelentős kárt okozó csalás bűntette, közokirat-hamisítás bűntette, valamint hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt is vádat emelt a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt.

A vádirat lényege szerint egy 48 éves férfi a 2017. évben megtudta, hogy egy volt szomszédja, akinek több ingatlana is volt, elhunyt. A férfi összegyűjtötte az ingatlanok – két II. kerületi lakás, két II. kerületi garázs, valamint egy VIII. kerületi üzlethelyiség – adatait, és átadta egy 56 éves társának azért, hogy azokat csalárd módon megszerezzék. Társa bevont az elkövetésbe egy 43 éves férfit, aki szintén segítséget kért egy 48 éves ismerősétől. A vádlottak ennek az ismerősnek a nevére iratták hamis adásvételi szerződésekkel az ingatlanokat. A csalók a szerződéseken ellenjegyzőként egy időközben elhunyt ügyvéd nevét tüntették fel. Mivel az elhunyt egyik örököse az ingatlanok átírása ellen fellebbezéssel élt, a terheltek visszadátumozott szerződésekkel megkísérelték továbbadni az ingatlanokat, azonban a fellebbezés alapján a földhivatal helyreállította az eredeti állapotot. Az ingatlanok tulajdonjogának elvonása három örökösnek okozott 15 millió forintot meghaladó kárt, amely azonban így megtérült. A fellebbező örökös feljelentést is tett, a rendőrség a férfiakat elfogta.

A Budapesti XI. és XXII. Ügyészség a büntetőeljárási törvény adta lehetőséget kihasználva a négyből három – a bűnösségét beismerő – férfival, felfüggesztett szabadságvesztésre ítélés érdekében egyezséget kötött.

Az ügyészség ellenük, valamint negyedik társukkal szemben jelentős kárt okozó csalás bűntette, valamint közokirat-hamisítás bűntette, kettejük vonatkozásában továbbá hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt is vádat emelt a Budai Központi Kerületi Bíróság előtt.

Két vádlott jelenleg bűnügyi felügyelet alatt áll.

A négy férfinak további társai is voltak a megalapozott gyanú szerint, akik a visszadátumozott szerződések elkészítésében működtek közre, velük szemben a kerületi ügyészség az eljárást elkülönítette és hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt külön intézkedéseket fog tenni. forrás: Fővárosi Főügyészség