Magyarország a területén fekvő mezőgazdasági földterületeken közvetlenül vagy közvetetten más tagállambeli állampolgárok javára fennálló haszonélvezeti jogok megszüntetésével nem teljesítette a tőke szabad mozgásának elvéből és a Chartában biztosított tulajdonhoz való jogból eredő kötelezettségeit. Az EUM-Szerződésben előírt alapvető szabadság korlátozásának igazolására törekvő tagállamnak ügyelnie kell a Chartában biztosított alapvető jogok tiszteletben tartására is – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.

A C-235/17. sz. ügyben hozott ítélet – Bizottság kontra Magyarország

2013-ban Magyarország elfogadott egy szabályozást, melynek értelmében a Magyarországon fekvő mezőgazdasági területeken fennálló haszonélvezeti jogok kizárólag az érintett föld tulajdonosának közeli hozzátartozója javára alapítható vagy tartható fenn. E szabályozás, amely különösen a más tagállambeli állampolgárok helyzetét érintette, előírta, hogy a jogi személyek vagy a tulajdonossal ilyen rokoni kapcsolatban nem álló természetes személyek javára alapított haszonélvezeti jogok 2014. május 1-jén megszűnnek.

2018. március 6-i, két egyesített előzetes döntéshozatali ügyben hozott ítéletében1 a Bíróság kimondta, hogy a szóban forgó szabályozás a tőke szabad mozgásának nem igazolt korlátozásának minősült.

A kötelezettség megállapítása iránti jelen eljárásban a Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy Magyarország azáltal, hogy előírta a tulajdonossal közeli hozzátartozói viszonyban nem álló személyek javára alapított haszonélvezeti jogok megszüntetését, nem teljesítette a tőke szabad mozgásának elvéből és az Európai Unió Alapjogi Chartájának a tulajdonhoz való jogra vonatkozó 17. cikkéből eredő kötelezettségeit.

A mai napon hozott ítéletében a Bíróság megállapítja, hogy mivel a vitatott megszüntetés a más tagállambeli állampolgárok javára közvetlenül vagy közvetetten (valamely jogi személy révén) fennálló haszonélvezeti jogokat érinti, az a tőke szabad mozgása elvének korlátozásának minősül, melyet a jelen ügyben az arányosság elvének megfelelően nem igazolhat az a tény, hogy Magyarország a mezőgazdasági területeket az azokat megművelő személyek számára kívánja fenntartani és meg kívánja akadályozni e területek spekulatív célú megszerzését, sem a magyar jogalkotó azon feltételezett szándéka, hogy szankcionálja a devizagazdálkodásra és a mezőgazdasági területek megszerzésére vonatkozó nemzeti szabályozás megsértését, melyet állítólagosan a haszonélvezeti jogok külföldi megszerzői követtek el.

A Bíróság hangsúlyozza azt is, hogy amikor valamely tagállam egy vagy több alapszabadság nemzeti szabályozás általi korlátozásának igazolására törekszik, e szabályozás uniós joggal való összeegyeztethetőségét mind a Szerződésben és a Bíróság ítélkezési gyakorlatában az említett alapszabadság korlátozásának igazolására előírt kivételekre, mind a Charta által biztosított alapvető jogokra tekintettel kell megvizsgálni. Ugyanis ezen alapvető jogokat az uniós jog által szabályozott valamennyi tényállásra alkalmazni kell, így akkor is, amikor valamely tagállam a fent hivatkozott alapvető szabadságok korlátozásának általános tilalma alóli kivételt kíván érvényesíteni.

E tekintetben a Bíróság megállapítja, hogy a haszonélvezeti jogok vitatott szabályozás általi megszüntetése a Charta értelmében vett tulajdontól való megfosztásnak minősül. Ezzel kapcsolatban a Bíróság szerint, noha a Charta lehetővé teszi a közérdeken alapuló ilyen megfosztást a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel, valamint az ezáltal elszenvedett veszteségekért kellő időben fizetett méltányos összegű kártalanítás mellett, a haszonélvezeti jogok szóban forgó megszüntetése nem felel meg e feltételeknek.

Ugyanis, noha a Magyarország által felhozott igazolások főszabály szerint ilyen közérdeknek minősülhetnek, úgy tűnik, hogy az érintett korlátozás valójában nem az e tagállam által hivatkozott célkitűzéseket követi és nem felel meg az arányosság követelményének sem. Ráadásul a vitatott szabályozás semmiféle rendelkezést nem tartalmaz a haszonélvezeti jogaiktól így megfosztott jogosultak kártalanítását illetően.

Következésképpen a vitatott szabályozásban előírt tulajdontól való megfosztást nem igazolja közérdekű célkitűzés, és ahhoz nem kapcsolódik kellő időben fizetett méltányos összegű kártalanítást biztosító rendszer, ezért az sérti a Chartában előírt tulajdonhoz való jogot.

Ilyen körülmények között a Bíróság kimondja, hogy a vitatott szabályozás elfogadásával Magyarország nem teljesítette a tőke szabad mozgásának elvéből és a Chartának a tulajdonhoz való jogra vonatkozó rendelkezéséből eredő kötelezettségeit.

forrás: Európai Bíróság

Tisztelettel:
Dr. Kutas Gábor ügyvéd
www.sosjogisegitseg.com

Május 15-től nettó 19 eurócentes (nagyjából 60 forintos) felső korlátja lesz az Európai Unión belüli telefonhívások percdíjának, SMS-enként pedig legfeljebb 6 eurócentet (20 forintot) számolhatnak majd fel a szolgáltatók – jelentette be hétfőn az Európai Bizottság.

A brüsszeli testület tájékoztatása szerint az új szabályok a tagországok között eddig fennálló nagy árkülönbségeket hivatottak megszüntetni, mivel az EU-n belüli nemzetközi hívások átlagosan eddig háromszor, egyes esetekben pedig akár tízszer annyiba kerültek, mint a belföldi hívások.

Az előírások a huszonnyolc uniós tagállam mellett Norvégiára, Izlandra és Liechtensteinre isvonatkozni fognak.

“A roamingdíjak 2017-es eltörlése után az EU most intézkedéseket hozott a nemzetközi hívások után felszámolt túlzott díjak korlátozására. Ezen lépéseknek köszönhetően a fogyasztók biztosak lehetnek abban, hogy telefonszámlájuk nem fog kellemetlen meglepetéseket tartogatni, ha saját országukból vagy ha külföldről európai számot hívnak”– közölte Marija Gabriel digitális gazdaságért és társadalomért felelős uniós biztos.

Az EU társjogalkotó szervei – az Európai Parlament és a tagállamok kormányait tömörítő tanács – hosszú egyeztetés után tavaly júniusban egyeztek meg a távközlési szabályok módosításáról, és azóta több szolgáltató elébe ment az előírások hatályba lépésének, ahogyan az a roamingdíjak eltörlésekor is történt.

A BEUC európai fogyasztóvédelmi szövetség korábban arról számolt be, hogy az EU-n belüli hívások díjai 5 és 80 eurócent között alakulnak az uniós országokban.

Egy friss felmérés szerint tíz válaszadóból négy (42 százalék) kommunikációt folytatott valakivel egy másik uniós országban az elmúlt hónapban.

Egyes kritikus hangok szerint ugyanakkor szükségtelen intézkedésről van szó, miután az emberek egy jelentős része már ingyenes internetes telefon- és üzenetküldő szolgáltatásokat használ.

FORRÁS: MTI

Tisztelettel
: Dr. Kutas Gábor ügyvéd
www.sosjogisegitseg.com

Május 15-től nettó 19 eurócentes (nagyjából 60 forintos) felső korlátja lesz az Európai Unión belüli telefonhívások percdíjának, SMS-enként pedig legfeljebb 6 eurócentet (20 forintot) számolhatnak majd fel a szolgáltatók – jelentette be hétfőn az Európai Bizottság.

A brüsszeli testület tájékoztatása szerint az új szabályok a tagországok között eddig fennálló nagy árkülönbségeket hivatottak megszüntetni, mivel az EU-n belüli nemzetközi hívások átlagosan eddig háromszor, egyes esetekben pedig akár tízszer annyiba kerültek, mint a belföldi hívások.

Az előírások a huszonnyolc uniós tagállam mellett Norvégiára, Izlandra és Liechtensteinre isvonatkozni fognak.

“A roamingdíjak 2017-es eltörlése után az EU most intézkedéseket hozott a nemzetközi hívások után felszámolt túlzott díjak korlátozására. Ezen lépéseknek köszönhetően a fogyasztók biztosak lehetnek abban, hogy telefonszámlájuk nem fog kellemetlen meglepetéseket tartogatni, ha saját országukból vagy ha külföldről európai számot hívnak”– közölte Marija Gabriel digitális gazdaságért és társadalomért felelős uniós biztos.

Az EU társjogalkotó szervei – az Európai Parlament és a tagállamok kormányait tömörítő tanács – hosszú egyeztetés után tavaly júniusban egyeztek meg a távközlési szabályok módosításáról, és azóta több szolgáltató elébe ment az előírások hatályba lépésének, ahogyan az a roamingdíjak eltörlésekor is történt.

A BEUC európai fogyasztóvédelmi szövetség korábban arról számolt be, hogy az EU-n belüli hívások díjai 5 és 80 eurócent között alakulnak az uniós országokban.

Egy friss felmérés szerint tíz válaszadóból négy (42 százalék) kommunikációt folytatott valakivel egy másik uniós országban az elmúlt hónapban.

Egyes kritikus hangok szerint ugyanakkor szükségtelen intézkedésről van szó, miután az emberek egy jelentős része már ingyenes internetes telefon- és üzenetküldő szolgáltatásokat használ.

FORRÁS: MTI

Tisztelettel
: Dr. Kutas Gábor ügyvéd
www.sosjogisegitseg.com

Előfordul, hogy a társadalom nagy része egy büntetőeljárásban meghozott ítéletet túl enyhének talál. A büntetéskiszabás mindig is a közvélemény fókuszában áll – gondoljunk csak a halálbüntetés visszaállításának időről időre felmerülő kérdésére. Vajon a bíróság milyen tényezőket milyen szempontok alapján értékel a büntetőjogi felelősségre vonás során? Mitől arányos és igazságos a büntetés?

A magyar büntetőjog szankciórendszere relatíve határozott, azaz a jogalkotó határozza meg az egyes bűncselekményekre alkalmazandó szankciók nemét és mértékét, illetve mértékének alsó és felső határát. E két határ, a büntetési tételkeret között egyéniesíti a jogalkalmazó a büntetést. Amint arra az Alkotmánybíróság a 13/2002. (III.20.) AB határozatában is rámutatott: a szankció meghatározásának joga megoszlik a jogalkotó és a jogalkalmazó között. Az Alkotmánybíróság állást foglalt a középmértékes büntetéskiszabás kérdésében – határozott ideig tartó szabadságvesztés büntetés kiszabása esetén a bíró a büntetési tétel középmértékét veszi irányadónak -, alkotmányosnak találta azt: nem sérti a bírói függetlenség elvét és kellő mozgásteret hagy a bírónak a körülmények értékelésére.

A büntetésnek célja van, amelyet a Büntető Törvénykönyv szóló 2012. évi C. törvény 79. § fogalmaz meg, vagyis a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. A cél tehát a társadalom tagjainak megóvása a bűnözéstől, a helyes társadalmi értékrend érvényre juttatása. A bírónak a büntetést – a Btk. 80. § (1) bekezdése szerint – a törvényben meghatározott keretek között céljának szem előtt tartásával, úgy kell kiszabnia, hogy igazodjék a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez.

Az igazságos büntetés kiszabása komplex, nehéz feladatot ró a bíróra, hiszen esetenként ugyanazt a törvényi tényállást kimerítő cselekmények között lényeges különbségek vannak, valamint az egyes elkövetők személyiségjegyeire is tekintettel, az individualizáció elvét érvényre juttatva kell a büntetési tételt meghatároznia. Az egyéniesítés nem annulálhatja a jogbiztonság, valamint a törvény előtti egyenlőség elvéből adódó, az igazságszolgáltatás területén érvényesülő alapvető elv, az egységes jogalkalmazás elvét, miszerint hasonló eseteket hasonlóan kell megítélni. Tehát, az eljáró bíróságoknak az ország különböző pontjain elkövetett ugyanolyan jogi minősítésű cselekmények, hasonló tulajdonsággal bíró elkövetőinek közel ugyanazt a büntetést kell kiszabniuk. Az előbbieket is erősítendő született meg az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának R (92) 17. számú, a büntetéskiszabás egyöntetűségéről szóló Ajánlását szem előtt tartva a Kúria BKv. 56. számú véleménye.

A Kúria a véleményben rögzítette, hogy a büntetés kiszabási tényezőket bár nem lehet egyszer s mindenkorra meghatározni, ugyanakkor ha nem is véglegesen, de hosszabb távon felsorakoztathatóak azok a büntetést meghatározó, valamint befolyásoló tényezők, melyeket nem elvont általánosságban, nem mechanikusan, hanem a konkrét ügy tényeire vonatkoztatva kell értékelni és a határozatban megindokolni. A büntetéskiszabás általános elveinek meghatározását folytatva megállapításra kerül, hogy ugyanazon tény más cselekmény vagy más elkövető vonatkozásában közömbös vagy ellenkező hatású is lehet. Gondolhatunk itt arra, hogy például a vagyon elleni bűncselekményeknél az éjszakai elkövetés értékelhető súlyosító körülményként, de a gondatlan közlekedési bűncselekménynél az éjszaki elkövetés lehet akár teljesen közömbös vagy enyhítő is. A kétszeres értékelés tilalmának elvét is deklarálja a BKv., azaz a súlyosabb vagy enyhébb minősítést megalapozó körülményt nem lehet külön enyhítőnek vagy súlyosítóként is értékelni. A büntetést olyan körülmény is befolyásolhatja, amelyről az elkövetőnek a cselekmény véghezvitelekor nem volt tudomása, vagy az utóbb következett be, vagy arra az elkövető tudata nem terjedt ki. Így növelheti például a szexuális erőszak jelentőségét, ha a sértett a sérelmére megvalósított bűncselekmény miatt öngyilkos lesz.

A BKv. meghatároz az elkövető személyéhez fűződő (alanyi) enyhítő és súlyosító, valamint az elkövető személyén kívülálló (tárgyi) enyhítő és súlyosító tényezőket, amelyek segítik a bírót az anyagi jog által kijelölt kereten belül „lépkedve” meghatározni a helyes büntetést. Egy közismert tényező, a büntetlen előéletet példáján keresztül megfigyelhető, hogy hányféleképpen is értékelhető ugyanaz a körülmény különböző esetekben. A büntetlen előélet főszabály szerint enyhítő körülményként értékelendő, miként azt a „Szentendrei úti horrorbaleset” elkövetője esetében is minősített a bíróság. Amennyiben az elkövető fiatalkorú – kivéve, ha a 14 éves életkort nem sokkal haladta meg -, nem értékelhető a javára a büntetlen előélet. A legsúlyosabb bűntettek elkövetői esetében sem enyhítő körülmény. Alig van jelentősége például akkor, amikor a büntetlen személy hosszabb időn át sorozatosan követte el a bűncselekményeket. Hivatalos személy javára is csak akkor értékelhető, ha e minőségével a bűncselekmény nincs összefüggésben.

Látható, hogy milyen sokszínű szempontrendszert kell a bírónak szem előtt tartani, miközben kiválasztja azt a büntetést, amely a büntetési céloknak a leginkább megfelel. Amikor egy bírói ítélet a kritikák középpontjába kerül, nem feledhetjük a büntetéskiszabás komplex voltát. Lehet, hogy egy ítélet sérti a közvélemény igazságérzetét, de, amennyiben azt a fenti szempontok figyelembevételével hozták meg, akkor hihetünk abban, hogy egy jogállami, igazságos döntés született.

forrás: Jogi Fórum

Nagyobb védelmet kapnak a munkavégzés során tapasztalt törvénytelenségeket vagy kárt okozó cselekményeket bejelentők, miután kedden az Európai Parlament támogatta az erről szóló szabályokat.

A Parlament tárgyalói és a szakminiszterekből álló Tanács között leegyeztetett és 591 szavazattal, 29 ellenszavazat és 33 tartózkodás mellett elfogadott új szabályok az egész Unióban védelmet biztosítanak az uniós jogsértések bejelentőinek számos területen, többek között közbeszerzés, pénzügyi szolgáltatások, termék- és közlekedésbiztonság, nukleáris biztonság, közegészségügy, fogyasztó- vagy adatvédelem területén.

Biztonságos csatornák a visszaélések bejelentésére

A potenciális közérdekű bejelentők biztonságának és az átadott információ bizalmas kezelésének érdekében az információ akár szervezeten belül, akár közvetlenül az illetékes nemzeti hatóságnak vagy uniós intézménynek, testületnek, irodának és ügynökségnek átadható.

Ha a közérdekű bejelentést követően nem történik megfelelő lépés, felmerül a közérdek azonnali megsértésének veszélye, vagy megtorlás várható, akkor a közérdekű bejelentőre akkor is kiterjed a jogszabályi védelem, ha az információt nyilvánosságra hozza.

Biztosíték a megtorlás ellen

A jogszabály kifejezetten tiltja a megtorlást és biztosítékokat vezet be a közérdekű bejelentő felfüggesztésének, lefokozásának, megfélemlítésének vagy egyéb módon történő zaklatásának megelőzésére. A közérdekű bejelentő segítői, például kollegák vagy családtagok, is védelemben részesülnek.

A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a közérdekű bejelentők ingyenesen, teljes körűen és független módon hozzáférhessenek a rendelkezésükre álló eljárásokkal kapcsolatos információhoz és tanácsadáshoz, valamint jogi segítéségre az eljárás során. A jogi eljárás során pénzügyi és pszichológiai segítséget is kaphatnak.

Virginie Rozière francia szocialista jelentéstevő szerint: „A közelmúlt bortrányai, többek között a LuxLeaks, a Panama papírok vagy a Fooball Leaks rávilágítottak arra, hogy milyen bizonytalan a visszásságokat bejelentők sorsa. Az európai választások előtt a Parlament az európaiak aggodalmaira reagálva hatékony szabályozást fogadott el, amely az európaiak és a közérdekű bejelentők biztonságát egyaránt garantálja.”

A következő lépések

A jogszabályt most az uniós minisztereknek kell hivatalosan is jóváhagyni. A tagállamoknak két év alatt kell átvenniük a szabályozást.

Háttér

A közelmúlt botrányai – a Luxleakstől kezdve a Panama-papírokon át a Cambridge Analytica adatfelhasználásig – megmutatták, hogy mennyire fontosak a közérdekű bejelentőktől származó információk, és hogy az uniós jogszabályok megszegése milyen mértékben képes károsítani a közérdeket és a társadalmi jólétet. A közérdekű bejelentők hatékony, uniós szintű védelme nem csak egy-egy tagállamban hátráltathatja az uniós szakpolitikák működését, hanem az Unió egészére átterjedhet a negatív hatás.

Jelenleg csupán tíz tagállam (Franciaország, Magyarország, Írország, Olaszország, Litvánia, Málta, Hollandia, Szlovákia, Svédország és az Egyesült Királyság) nyújt teljes körű jogi védelmet a közérdekű bejelentők számára. A többi tagállamban a védelem részleges vagy csak bizonyos ágazatokra vagy munkavállalói kategóriákra vonatkozik.

Egy, a Bizottság számára 2017-ben készített tanulmány a közérdekű bejelentők hiányzó védelme okozta költséget csak a közbeszerzés területén évente 5,8-9,6 milliárd euróra becsülte az Unióban.

forrás: Európai Parlament/Jogi fórum Az elfogadott szöveg ITT elérhető. Dr. Kutas Gábor ügyvéd SOS jogi segítség.com

Életünk során számos alkalommal ajándékozunk – és válunk megajándékozottá. A hozzátartozók közötti ajándékozás során gyakran merülnek fel az ajándékozással járó költségviselési és egyéb kérdések: Kell-e illetéket fizetni? Kötelező-e az ügylet írásba foglalása? – Az új Ptk és az llletéktörvény alapján

Az ajándékozási szerződésre vonatkozó rendelkezéseket a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) határozza meg. Az ajándékozási szerződés legfontosabb tartalmi ismérve, hogy az ajándékozó saját vagyona terhére nyújt a megajándékozottnak ellenszolgáltatás nélküli vagyoni előnyt a tulajdonában álló dolog átruházásával. A jogszabály szövegét értelmezve ajándékozásra kizárólag ellenérték nélkül kerülhet sor, az ingyenesség lesz az a jellegadó vonás, amely elhatárolásra ad alapot az adásvételi szerződéstől – melyet azért is fontos párhuzamba vonni az ajándékozási szerződéssel, mivel a jogalkotó az adásvétel rendelkezéseit veszi át az ajándékozás szabályozása során. Az ajándékozással a megajándékozottnak keletkezik kötelmi igénye arra vonatkozóan, hogy a megajándékozó az ajándékként szánt dolgot számára szolgáltassa. Alakszerűségére ingatlan ajándékozás esetén a jogszabály előírja azírásbeliséghez kötöttséget, mivel a földhivatal csak közokirat vagy teljes bizonyító erejű magánokirat ellenében jegyez be tulajdonjogot a megajándékozott javára. Az ajándékozó kötelezettségeként határozza meg a jogalkotó a tulajdon átruházáson felül az ingatlan birtokának átruházását is. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény szerint (Itv.) ajándékozási illeték tárgya alá esik az ingatlan, az ingó, valamint vagyoni értékű jognakingyenes alapítása, ilyen jognak vagy gyakorlásának ingyenes átengedése, továbbá az ilyen jogról ellenszolgáltatás nélkül történő lemondás.

Milyen szabályok vonatkoznak a hozzátartozók közötti ajándékozásra? Mely hozzátartozók között zajló ajándékozás esetében merül fel az illetékfizetési kötelezettség?

A hozzátartozók közötti ajándékozás során az ajándékozással járó költségvonzatok tekintetében a rokonság foka lesz elsősorban a rendező elv, másodsorban pedig az ajándék értéke az irányadó. A költségek mértékére, és a költségviselésre vonatkozó szabályokra az Itv. ad szabályozási keretet, melynek gyakorlati alkalmazása a mindennapi élet során számos esetben merül fel a rokonok közötti ajándékozás alkalmával. A hozzátartozók közötti ajándékozásra vonatkozó illetékek – a korábbi szabályokhoz képest -jóval kedvezőbbek a 2013. január 1-től hatályos Itv. alapján.

Az egyenesági hozzátartozók közötti ajándékozás illetékmentességi szabálya értékhatár nélkül alkalmazandó, beleértve a készpénz ajándékozást, valamint a pénzösszeg átutalással történő ajándékozását is – ezen ügyleteket már az állami adóhatóság felé sem kell bejelenteni. Egyenesági rokonság azon természetes személyek között értelmezendő, akik közül az egyik a másiktól származik – bele értve a felmenő, illetve a lemenő ágat. Főszabály szerint mentes az ajándékozási illeték alól az ajándékozó egyenesági rokona (ideértve az örökbefogadáson alapuló rokoni kapcsolatot is), illetve házastársa által megszerzett ajándék.

Szintén vonatkozik a bejegyzett élettársakra az egymás közti ajándékozásra vonatkozó illetékmentesség, őket ugyancsak megilletik a házastársakra vonatkozó illetékkedvezmények és mentességek.

Az oldalági rokonok már az öröklési és ajándékozási illetékre vonatkozó rendelkezések hatálya alá kerülnek, mely szerint az illeték általános mértéke a megajándékozottnak juttatott ajándék tiszta értéke után 18%, lakástulajdon vagy lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog ingyenes szerzése esetén pedig az ingatlan értékének 9%-át kell illetékként megfizetni. Nem ritkán fordul elő a személygépjármű ajándékozása, nem egyenesági hozzátartozók közötti ajándékozás esetében a gépjármű visszterhes vagyonátruházási illetékének kétszerese terheli a megajándékozottat. Szintén illetékfizetési kötelezettséggel jár, amennyiben az oldalági rokonok között felmerülő ingó ajándék forgalmi értéke a 150 ezer forintot meghaladja – így a testvérek között is főszabályként e rendelkezés az irányadó.

Van-e szerződéses kötelezettség az ajándékozási ügylet lebonyolítása esetén?

Amennyiben az ajándékozás tárgya ingatlan, abban az esetben a Ptk. rendelkezéseinek megfelelően érvényességi kellék az írásba foglalás. A házastársak közötti ingó ajándékozás esetében mindössze a szokásosnál nagyobb mértékű ingóságok esetén áll fenn az alaki kötöttség – azonban az ajándékozási ügyletek továbbra is illetékmentesek. Az már a bírói gyakorlat megítélése körébe tartozik, hogy a házastársak közötti szokásosnál nagyobb mértékű ingóságok esetén milyen értékhatárt szab meg zsinórmértékként és mit tekint szokásos mértékűnek.

Halál esetére is ajándékozhatunk – ebben az esetben milyen illetékfizetési kötelezettsége áll fenn az örökösnek, mint megajándékozottnak?

A Ptk. szerint az örökhagyónak lehetősége van még életében rendelkeznie vagyonának (vagy annak egy részének) elajándékozása tárgyában, mely a szerződéses végintézkedés egyritkábban alkalmazott formája. Eszerint a megajándékozott az örökhagyó halálával szerzi meg az ajándékként ítélt dolog feletti tulajdonjogot, feltéve, hogy a szerződéses örököse, mint megajándékozott túléli az örökhagyót. Az ilyen ajándék esetén – mivel végrendelet esetén dologi hagyománynak minősül – az örökös, mint megajándékozott nem osztozik a hagyatéki terhek viselésében, az egyenesági rokonok, és házastársak között létrejött halál esetére szóló ajándékozás pedig szintén illetékmentes. Ugyanezen szabályok vonatkoznak a hagyatéki eljárás során felmerülő örökség elajándékozása során: az örökösnek lehetősége van ajándékozással illetékmentesen átruháznia öröksége feletti tulajdonjogát egyenesági rokonainak, házastársának.forrás: Jogi Fórum

Tisztelettel:

Dr. Kutas Gábor ügyvéd

www.sosjogisegitseg.com

A devizahiteles érvénytelenségi perek jogalkalmazási gyakorlatának vizsgálatára felállított Konzultációs Testület tovább vizsgálja, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó kikötések érvénytelensége milyen jogkövetkezményekkel járhat, és annak alapján a felek közötti elszámolás milyen elvek szerint történik – közölte a Kúria hétfőn, az Európai Unió Bíróságának (EUB) múlt heti határozatára reagálva.

A Konzultatív Testület április közepén és május első felében is ülésezik, álláspontjának közzététele azt követően várható.

A Kúria közleményében felidézi: az EUB-t arról kérdezte a magyar bíróság, összhangban van-e az uniós joggal, ha egy tagállam törvényekkel úgy módosítja a kölcsönszerződések tartalmát, hogy azok érvényesek maradnak, és az árfolyamkockázatot továbbra is a fogyasztó viseli. A 2014. évi úgynevezett devizahiteles törvények ugyanis kiküszöbölték az árfolyamrésből és az egyoldalú szerződésmódosításból fakadó részleges érvénytelenséget az elszámolás előírásával.

Az EUB március 14-i ítélete szerint az ilyen nemzeti szabályozás nem ellentétes az akkor hatályos uniós fogyasztói irányelvvel. A kölcsönszerződések érvényben tartása ugyanis megfelel azon célkitűzésnek, hogy a felek közötti egyensúly helyreállítására nem a tisztességtelen szerződési feltételeket tartalmazó szerződés semmissé nyilvánításával, hanem a szerződés egésze érvényességének lehetőség szerinti fenntartásával kell törekedni.

Ellentétes ugyanakkor az irányelvvel az olyan nemzeti szabályozás, amely az eljáró bíróság számára nem teszi lehetővé az árfolyamkockázattal kapcsolatos rendelkezések tisztességtelensége miatt a szerződés “megsemmisítését”, aminek következtében a fogyasztó mentesülne az árfolyamkockázat viselése alól – írták. A Kúria megítélése szerint azonban a magyar nemzeti szabályozás nem ilyen tartalmú.

Ugyanis, bár az érvénytelenség jogkövetkezményeként a szerződés érvényessé vagy határozathozatalig terjedő hatályossá nyilvánítását írja elő, ezek az érvénytelenségi jogkövetkezmények a devizahiteles fogyasztói kölcsönszerződések esetében azzal az eredménnyel járnak, hogy a fogyasztó – ha az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezés a tájékoztatási kötelezettség megszegése miatt tisztességtelen – a szerződés megkötésétől kezdődően mentesül az árfolyamkockázat viselése alól.

A magyar bíróság arra is rákérdezett, hogy nem ellentétes-e az uniós jogszabályokkal az, ha egy tagállam legfelsőbb bírói szerve minden bíróságra kötelező, úgynevezett “polgári jogegységi határozatokkal”irányítja az eljáró bíróságok ítélkezési gyakorlatát.

Az EUB szerinta bíróságokra kötelező jogegységi határozat nem ellentétes az uniós joggal, feltéve, hogy az eljáró bíróságnak lehetősége van arra, hogy biztosítsa az uniós jogszabályok teljes érvényesülését, valamint, hogy a jogegységi határozatban kifejtettekkel kapcsolatban előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezzen az Európai Unió Bíróságánál. A magyar bíróságok számára mindkét lehetőség nyitva áll, amint azt EUB is megállapította ítéletében – írja közleményében a Kúria. forrás: MTI

Tisztelettel:

Dr. Kutas Gábor ügyvéd

www.sosjogisegitseg.com

Az uniós joggal ellentétesek azok a magyar jogszabályok, amelyek kizárják az árfolyamkockázattal kapcsolatos tisztességtelen szerződési feltételt tartalmazó devizaalapú kölcsönszerződés visszamenőleges hatályú megsemmisítését. A szerződésnek megsemmisíthetőnek kell lennie, amennyiben az a tisztességtelen szerződési feltétel nélkül nem teljesíthető – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.

C-118/17sz. ügyben hozott ítélet – Dunai Zsuzsanna kontra ERSTE Bank Hungary Zrt.

2007 májusában Dunai Zs. az ERSTE Bank Hungaryvel – egy magyar jog szerint működő bankkal – svájci frank (CHF) alapú kölcsönszerződést kötött. A szerződés értelmében a kölcsönt forintban (HUF) kellett folyósítani a kölcsönvevő részére, és a CHF-ről HUF-ra történő átváltásnak a bank által a hitel folyósításának napján alkalmazott CHF-HUF árfolyam szerint kellett történnie. A szerződés azt is előírta, hogy a kölcsönt HUF-ban kell törleszteni és a törlesztőrészletek összegét a bank által az egyes törlesztések napján alkalmazott eladási árfolyamnak megfelelő CHF-HUF árfolyam alapján kell kiszámítani.

Az, hogy a kölcsön CHF alapú volt, azonban HUF-ban folyósították, a CHF-HUF árfolyam változása miatt árfolyamkockázattal járt. A szerződés értelmében az árfolyamkockázatot a kölcsön felvevője viselte. A szerződéskötést követő években az árfolyamkockázat a HUF-nak a CHF-fel szembeni erőteljes leértékelődésében valósult meg, és ezáltal a HUF-ban törlesztendő összeg jelentősen megemelkedett.

2014-ben Magyarország több törvényt hozott (a továbbiakban: 2014. évi törvények) többek között a devizaalapú kölcsönszerződések bizonyos, tisztességtelen szerződési feltételeinek módosítása érdekében, ideértve azon feltételt is, amely lehetővé tette a bankok számára a kölcsön folyósításakor és törlesztésekor alkalmazott eltérő árfolyamokból adódó árfolyamrésből eredő haszonszerzést. A 2014. évi törvények ugyanakkor nem vonatkoztak e szerződések rendelkezéseire annyiban, amennyiben azok az árfolyamkockázathoz kapcsolódtak, amelyet így továbbra is a kölcsön felvevője viselt.

A 2014. évi törvények azt is előírják, hogy a hitelfelvevő nem nyilváníttathat visszamenőleges hatállyal (vagyis az érvénytelenítésről szóló bírósági határozat meghozatalának időpontját megelőző időszakra tekintettel) érvénytelennek egy olyan kölcsönszerződést, amely olyan tisztességtelen szerződési feltételt tartalmaz, mint például az árfolyamkockázat, amelyre e törvények nem vonatkoznak közvetlenül.

A Dunai Zs. és az ERSTE Bank Hungary között a kölcsönszerződésük érvényességével kapcsolatban folyamatban lévő ügyben eljáró Budai Központi Kerületi Bíróság (Magyarország) azt kéri, hogy a Bíróság a 2014. évi törvényeknek a tisztességtelen szerződési feltételekről szóló irányelvvel1 való összeegyeztethetőségéről határozzon, amely irányelv szerint egyfelől az ilyen szerződési feltételek nem kötelező érvényűek a fogyasztóra nézve, másfelől az ilyen rendelkezéseket tartalmazó szerződés csak akkor tartható érvényben, ha az a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető.

A Bíróság a ma hozott ítéletében elsőként megállapítja, hogy a magyar jogalkotó azzal, hogy a hitelintézetek azon gyakorlatához kapcsolódó problémákat, hogy árfolyamrésre vonatkozó szerződési feltételeket tartalmazó kölcsönszerződéseket kötnek, e szerződési feltételek törvényi úton történő módosításával orvosolta, miközben a kölcsönszerződéseket érvényben tartotta, megfelelt a tisztességtelen szerződési feltételek terén az uniós törvényhozó által követett célkitűzésnek. E cél ugyanis a felek közötti egyensúly helyreállítása valamely szerződés egésze érvényességének a lehetőségek szerinti fenntartásával, nem pedig a tisztességtelen feltételeket tartalmazó valamennyi szerződés semmissé nyilvánítása.

E vonatkozásban a Bíróság ugyanakkor emlékeztet arra is, hogy egy tisztességtelennek minősített szerződési feltételt főszabály szerint úgy kell tekinteni, mint amely nem is létezett, és így nem fejthet ki joghatást a fogyasztóra nézve, akinek lehetővé kell tenni az ugyanolyan jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, mint amilyenben az említett kikötés hiányában lenne.

Következésképpen, az árfolyamréssel kapcsolatos szerződési feltételeket illetően a 2014. évi törvényeket úgy kell tekinteni, hogy azok tiszteletben tartják az irányelvet, feltéve hogy e törvények lehetővé teszik azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó az ilyen tisztességtelen szerződési feltételek hiányában lett volna, többek között azzal, hogy biztosítják az eladó vagy szolgáltató által e szerződési feltételek alapján szerzett jogalap nélküli előnyök visszatérítéséhez való jogot. A magyar bíróság feladata annak vizsgálata, hogy a jelen esetben teljesült-e ez a feltétel.

Az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési feltételt illetően a Bíróság rámutat, hogy az határozza meg a szerződés elsődleges tárgyát, így abban az esetben, ha bizonyítják e szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, az ilyen rendelkezést tartalmazó szerződés érvényben tartása nem tűnik jogilag lehetségesnek, ezt azonban a magyar bíróságnak kell mérlegelnie.

E tekintetben a Bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló határozat alapján megállapítja, hogy a 2014. évi törvények, úgy tűnik, azt eredményezik a fogyasztó számára, hogy ha az többek között az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési feltétel tisztességtelen jellegére hivatkozik, akkor azt is kérnie kell az eljáró bíróságtól, hogy a szerződést a határozathozatalig terjedő időre nyilvánítsa hatályosnak. Így e törvények megakadályozhatják a fogyasztónak az érintett tisztességtelen szerződési feltétel alóli mentesülését, és az ilyen szerződési feltételt tartalmazó szerződés teljes egészében történő megsemmisítésének lehetőségét olyan esetekben, amikor e szerződési feltétel hiányában e szerződés nem teljesíthető. Ebből következően a 2014. évi törvények nem összeegyeztethetők az irányelvből eredő követelményekkel. Forrás: Európai Unió Bírósága

Senki nem születik sorozatgyilkosnak – állítják a szakemberek. De miért lesz valakiből sorozatgyilkos? Mi jellemzi ezt a bűnözőtípust, mi motiválja az elkövetésre? Mik a felderítés és a kihallgatás nehézségei? – Bepillantás az emberi bestiák világába egy kriminálpszichológus és a nyomozó tapasztalatai alapján.

Február 20-án interaktív kriminálpszichológiai előadást tartott Antal Gábor krízisintervenciós szaktanácsadó pszichológus és Doszpot Péter a ’90-es évek legelismertebb gyilkossági nyomozója. A konferencia témája az élet ellenes bűncselekmények és elkövetőik személyiségzavarának feltérképezése és rekonstruálása hollywoodi bűnügyi filmeken keresztül.

30 évvel ezelőtt végezték ki villamosszékkel a hírhedt amerikai sorozatgyilkost, Ted Bundyt. 21 évvel ezelőtt ítélték golyó általi halálra Andrij Csikatilot, a rosztovi rémet. Utóbbi elkövetőről 1995-ben készült filmdráma „X polgártárs” címmel, a hírhedt Ted Bundy film pedig idén kerül a hazai mozik filmvásznára. A téma kapcsán említést érdemel „A bárányok hallgatnak” című film ikonikus sorozatgyilkosa Hannibal Lecter is, akinek karaktere számos amerikai pszichopata elkövető jellemvonásait hordozza magában. Dominancia igény, dehonesztáló megnyilvánulások, felsőbbrendűség tudat, az elkövetés újra megélésének extázisa… Hollywoodi filmek tárháza enged bepillantást nyerni a sorozatgyilkosok világába.

Ted Bundy az USA leghírhedtebb sorozatgyilkosainak egyike.1974 és 1978 között fiatal lányokat erőszakolt és gyilkolt meg szerte az Államokban. Több mint tíz évnyi tagadás után végül is 30 nő meggyilkolását ismerte be, de a áldozatok valódi száma a mai napig rejtély. Általában agyonverte, máskor megfojtotta és megerőszakolta a védtelen fiatal nőket. Nekrofiliával is gyanúsították. „Érzed, ahogy az utolsó lélegzet elhagyja testüket. A szemükbe nézel. Ebben a szituációban az ember Istennek érzi magát.” – mondta egyszer. – Forrás: offline.hu

De ki is számít sorozatgyilkosnak a kriminológia szerint?

A „sorozatgyilkos” fogalma a 20. század II. felétől létezik, amely többek között Ted Bundy és David Berkowitz amerikai sorozatgyilkosok profilalkotóitól származik. A tudomány azóta több pontban szedte össze a sorozatgyilkosok jellemvonásait. A legalapvetőbbek a következők: az áldozatok száma minimum 3, az elkövetési időpontok között hatalmas különbségek lehetnek az emocionális, érzelmi lehűlés és felfokozottság váltakozásának köszönhetően – kiszámíthatóságról és periodikusságról tehát nem beszélhetünk. Az elkövetőt 2 gyilkosság között egy alacsony intenzitású emocionalitás, az elkövetés idején pedig felfokozott, módosult tudatállapot jellemzi.

A szakirodalom abban egyetért, hogy olyan sorozatgyilkos nincs, akinek ne lenne személyiségzavara – pszichopátiás, antiszociális személyiségzavara, amely a teátrális dimenzió legmagasabb pontja. A pszichopátia alapvető kritériumai között szerepel a bűntudat és a szégyen hiánya, a tapasztalatból tanulás kudarca.

Mérei Ferenc híres pszichológustól ered az ún. „pszichopata triász” fogalom, miszerint a pszichopata: (i) nem szeret, (ii) nem szorong, (iii) nem tanul a hibáiból. Lényegében jellemzi őket egyfajta patológiás egocentrizmus, melynek kiváló tükörképe Balogh Lajos, a százhalombattai rém, akit 4 nő brutális meggyilkolásáért 1995-ben ítéltek életfogytiglani szabadságvesztésre. A hazai kriminalisztika történetében egészen egyedülálló pszichopátiás jellemvonásokkal rendelkező elkövető produktumként kezelte az emberi lényt. A sorozatgyilkosok további alapvető jellemvonása, hogy interperszonális kapcsolataikat hideg, jól kalkulált, precíz és érzelemmentes számítások alapján kalkulálják, szexuális életük személytelen és gyengén integrált – mély érzelmi kötödés kialakítására alkalmatlanok. A pszichopaták személyiségszerkezete laza, azaz nem alkot egy koherens egészet, nincs kiforrott, stabil éshatározott képük önmagukról. A „self”, azaz a személyiség magja nagyon diffúz, a szeparáció vagy izoláció miatt nem alakult ki.

Balogh Lajos, a százhalombattai rém a 90-es években különösen kegyetlenül gyilkolt meg négy lányt, köztük a felesége húgát is. Élvezte a gyilkolást, úgy érezte, hatalmat ad neki. “…rendesen élveztem. Szinte annyira, hogy abban a pillanatban, amikor meghalt, sajnáltam. Nem őt sajnáltam, hanem azt, hogy már vége.” – mondta kihallgatásán. Környezetében domináns vezetőként tekintett magára, Istennek érezte magát. – Forrás: kurucinfo.hu

A legtöbb sorozatgyilkos nem feltűnő, extrémitást nem mutat külső vonásaiban, belesimul a közösségi mezőbe. Viselkedésük hangsúlyos jellemzője az elterelhetőségi faktor – figyelmi koncentrációjuk, fókuszuk képes pillanatok alatt áthelyeződni, és ez tragédiába is torkollhat. Személyközi viszonyaik rendkívül kiegyensúlyozatlanok, kórosan vágynak az elismerésre, melyet jellemzően születésük óta nem kapnak meg. A hiányzó elismerés érzését pótolja az az extatikus totalitás élmény, melyet a gyilkolás alkalmával, egy exponált patológiás agyi állapotban, az áldozat feletti felfokozott kontroll hatására élnek át.

Vajon milyen motivációs tényezők vezérelik általánosságban a sorozatgyilkosokat? Miért gyilkolnak?

Léteznek (i) látnok típusú elkövetők (Charles Manson), akikben messianisztikus gondolatok ébrednek a gyilkolás alkalmával; (ii) küldetéstudatú elkövetők (Hasfelmetsző Jack); (iii) élvezetből gyilkolók (Jeffrey Dahmer); az (iv) anyagi megfontolás vezérelte elkövetők(Erdélyi Nándor, a bolti sorozatgyilkos hazai esete), valamint a (v) hatalom ittas, domináns pozíció érzete miatt gyilkolók (Ted Bundy). Ahhoz, hogy kiszolgáltatottság, az asszimetria megvalósuljon, az elkövetők áldozatai jellemzően 95%-ban nők.

Charles Manson az 1960-as évek végén lett egy hippipünkösdista csoport vezetője és az élén több brutális gyilkosság kitervelője. A Manson Család nevű csoport gyilkolta meg többek közt Sharon Tate filmszínésznőt, Roman Polański filmrendező feleségét nyolc és fél hónapos terhesen. Manson magát Krisztus és a Sátán megtestesülésének vélte. – Forrás: NBC News

A felderítés és a kihallgatás nehézségei

Egy sorozatgyilkosság bizonyításának nehézségei általában és jellemzően a nyomszegény helyszíneknél kezdődnek. A nyomozás során ezekben az esetekben egyáltalán nem garantált , hogy eredményt hoznak az egyébként bevett praktikák és protokollok – a nyomozó szavaival élve ez egy „talpalós meló”.

Mi a sikeres kihallgatás alapja? Fel lehet-e fogni egy kihallgatást alkufolyamatnak?

„Én adok – te adsz.”– mondja Hannibal Lecter aBrányok hallgatnak című klasszikusban. És valóban: ez alapján az elv alapján épül fel egy sorozatgyilkos vallomásának megszületése. A kihallgatási folyamatban alapvetően nincs idő és lehetőség arra, hogy a nyomozó mélységeiben megismerje a vele szemben ülő elkövető személyiségét, a sikeres kihallgatás alapja mégis a megismerésre törekvés, így a kihallgatások gyakran akár a magánéletet elemző beszélgetésbe is torkollhatnak. Fontos, hogy szimpátia alakuljon ki kihallgató és kihallgatott között, hogy a nyomozónak ezáltal sikerüljön beférkőznie az elkövető bizalmába, aurájába, főként abban az esetben, ha még nincs meg a holttest és a beismerő vallomás a cél. “A tét ilyenkor óriási, a kihallgatás egy komoly játszmává válik” – hangsúlyozza Doszpot Péter nyomozó. Meg kell törni az elkövetőt, és ehhez esetenként más és más eszköz, módszer szükséges. Előfordul, hogy egy ún. „anyakép”, a saját édesanyához hasonló pszichológusnőkészteti a gyilkost beismerésre. Egy provokatív, bevállalós elkövető esetében pedig gyakorlatilag minden kihallgatás egy erődemonstrációként fogható fel. Doszpot Péter szakmai kihívásként Balogh Lajos és Erdélyi Nándor sorozatgyilkosok eseteit emeli ki, akik jelenleg is a Szegedi Csillagbörtönben töltik fegyházbüntetésüket.

Hannibal Lecter (Antony Hopkins) „A bárányok hallgatnak” című film ikonikus sorozatgyilkosa, akinek karaktere számos amerikai pszichopata elkövető jellemvonásait hordozza magában.- Forrás: wikipedia

Veleszületett? Gyógyítható?

Fontos kiemelni, hogysenki nem születik sorozatgyilkosnak. Ez historikus tény. Minden sorozatgyilkosnak van kórelőzménye. A súlyosan torzult személyiség a gyermekkorban gyökeredzik, táptalaja jellemzően a gyermekkori traumák, bántalmazások, ingermegvonások, súlyos szeretethiány – ezek felett nem szabad elsiklani. A kriminálpszichológusok és klinikai szakpszichológusok egyhangú szakmai álláspontja szerint a pszichoterápiás eszközök nem vagy csak nehezen és kevés sikerrel alkalmazhatóak esetükben, mivel személyiségük súlyosan károsult, hiányzik belőlük a belátás, az empátiás készség, valamint a sikeres terápiához szükséges szenzitivitás. forrás Jogi Fórum

Az egyik cégének milliárdos banki tartozását a másik cégével csalárd módon, egy banki alkalmazott társa segítségével felvett hitelből egyenlítette ki egy férfi, és ezzel a Magyar Fejlesztési Banknak 2,1 milliárd forint kárt okozott; Fővárosi Nyomozó Ügyészség vádat emelt ellene.

A vádirat szerint az egyik vádlott, egy 60 éves férfi 2007-2011. között tényleges tulajdonosa és vezetője volt két cégnek. Az egyik cég döntő részesedést szerzett a másikban, az irányított cég folyékony műtrágya gyártásával foglalkozott. A 2009. év második felére mindkét társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került. A másik vádlott, egy 44 éves férfi, egy olyan kereskedelmi hitelintézet – vállalati hitelezéssel foglalkozó – munkatársa volt, amely banknak a műtrágyát gyártó cég több milliárd forinttal tartozott.

A 2009. évben a Magyar Fejlesztési Bank gazdaságélénkítési céllal bankgaranciát nyújtott kereskedelmi bankok által kihelyezett forgóeszköz hitelekhez. A két vádlott megállapodott abban, hogy a banknak eddig nem tartozó cég – jogszabályi feltételek hiányában – bankgaranciával biztosított forgóeszköz hitelt vesz majd fel, és abból rendezi a másik cég korábbi tartozásait. A 44 éves férfi kidolgozott egy színlelt hitelkonstrukciót, és a 60 éves férfi – a cégének valós visszafizetési képessége nélkül – 2010-ben részben hiányos, részben valótlan tartalmú okiratokkal hitelkérelmet nyújtott be, amelynek eredményes elbírálásához a társa segítséget nyújtott. Az igényelt 2,4 milliárd forint hitelhez a Magyar Fejlesztési Bank 1,7 milliárd forint tőkeösszegű bankgaranciát hagyott jóvá, amelyről a szerződést a céggel 2010. október 20-án meg is kötötte.

A 60 éves férfi a hitel összegét teljes mértékben lehívta, azt valótlan tartalmú számlákkal átutalta a másik cégéhez, amely ebből visszafizette a banki tartozásának nagy részét. A forgóeszköz hitelt felvevő cég a tartozásának csak az első törlesztőrészletét fizette meg, a hitel teljesítésére nem is lett volna képes a továbbiakban.

A Magyar Fejlesztési Bank a bankgarancia alapján kamatos összeggel teljesített a forgóeszköz hitelt folyósító banknak, így összesen 2,1 milliárd forintos kárt szenvedett.

A Fővárosi Nyomozó Ügyészség a két férfival szemben különösen jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt emelt vádat a Fővárosi Törvényszék előtt, amely cselekményt a törvény öttől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel rendel büntetni.

forrás: Fővárosi Főügyészség/ Jogio Fórum