Az Alkotmánybíróság egy alkotmányjogi panasz alapján indult ügyben rámutatott: közhatalmat gyakorló személyekkel és közszereplő politikusokkal szemben, közügyekkel kapcsolatban megfogalmazott értékítélet főszabály szerint nem lehet jogi felelősségrevonás alapja, azonban egyes esetekben őket is megilleti a személyiségvédelem.

Az alkotmányjogi panasz indítványozója a közösségi médiában több olyan bejegyzést jelentetett meg, amelyben a helyi önkormányzat jegyzőjét bírálta. Ezekben – többek között – a következő mondatok szerepeltek: „kérem, hogy sújtsanak le már erre a rasszista képviselő testületre és jegyzőnőre”, illetve „számomra olyan mintha adócsalók lennének, és ennek részese a helyi jegyző is”. Ezt követően egy közmeghallgatáson az indítványozó kijelentette, hogy „a jegyző kétszer is feljelentette őt, és a rendőrségen hamis tanúvallomást tett”. Az elsőfokú bíróság becsületsértés és rágalmazás miatt elítélte az indítványozót, majd ezt a döntést mind a másodfokú bíróság, mind a Kúria megerősítette. Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz fordult, arra hivatkozással, hogy a támadott határozatok sértik a véleménynyilvánítás szabadságát, mivel az indítványozó egy közszereplővel szemben, közérdekből gyakorolt bírálatot.

Az Alkotmánybíróság kiemelte: közhatalmat gyakorló személyekkel és közszereplő politikusokkal szemben, közügyekkel kapcsolatban megfogalmazott értékítélet főszabály szerint nem lehet jogi felelősségrevonás alapja, azonban őket is megilleti a személyiségvédelem, ha az értékítélet a személyüket magán- vagy családi életükkel kapcsolatban érinti, illetve akkor is,ha a megfogalmazott vélemény az emberi méltóság korlátozhatatlan magját sérti. Az emberi méltóság korlátozhatatlan tartománya kétféleképpen sérthető meg. Egyrészt úgy, ha az érintett emberi mivoltát vonják kétségbe, másrészt úgy, ha a megszólaló öncélúan támadja a személyiség és az identitás lényegét alkotó vonásokat. Ez a jogsértés olyan objektív alapot teremt, amelyre a bíróságok a becsületsértés büntetőjogi értékelésekor is hivatkozhatnak.

Az Alkotmánybíróság a támadott bírói döntést megvizsgálva megállapította, hogy az nem ad számot arról, hogy a közmeghallgatáson a jegyzőre vonatkozó tényállítás milyen szempontok mérlegelésével került ki a közügyek vitájának köréből, a véleménynyilvánítás büntetőjogi eszközökkel történő korlátozása tehát jelen ügyben nem tekinthető alkotmányosnak. A Kúria végzése tehát nem állt összhangban a bírói mérlegelésre vonatkozó alkotmányos követelményekkel, emiatt a döntés alaptörvény-ellenes, így a testület azt megsemmisítette.

A határozat teljes szövege elérhető az Alkotmánybíróság honlapján. A határozathoz Czine Ágnes, Pokol Béla és Szívós Mária alkotmánybíró különvéleményt csatolt.

forrás: AB / jogi fórum.

Július 15-étől augusztus 20-ig a bíróságokon törvénykezési szünetet, míg július 23-ától augusztus 31-ig az Alkotmánybíróságon ítélkezési szünetet tartanak. Befolyásolja-e a szünet a határidőket, leáll-e ilyenkor a munka, vannak-e tárgyalások?

Az egykori Országos Igazságszolgáltatási Tanács 2000. június 24-i ülésén döntött úgy, hogy július 15-ét, a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. törvénycikk kihirdetésének évfordulóját nyilvánítja a bírák és az igazságügyi alkalmazottak ünnepnapjává. 2001 óta ezen a napon minden bíróság zárva tart.

1869. évi IV. törvénycikk mérföldkő volt a magyarországi hatalommegosztás történetében, hiszen különválasztotta a bíráskodást a közigazgatástól. A törvénycikk, amit a képviselőház 184 igen szavazattal 109 ellenében fogadott el, deklarálta a bírói függetlenséget, leszögezve, hogy a bíró csak a törvénynek, illetve a törvényerejű szokásoknak volt alávetve. Emellett szabályozták a bírák alkalmazásának szakmai feltételeit, továbbá a bíró elmozdíthatatlanná és áthelyezhetetlenné vált. Az Alkotmánybíróság a 33/2012. (VII. 17.) AB határozatban az 1869. évi IV. törvénycikket „nem megkerülhető történeti kútfőnek”, a magyar történeti alkotmány részének nevezte.

Július 15-e nem csak a bírói függetlenséget deklaráló törvénycikk kihirdetésének évfordulója, illetve a bírák és igazságügyi alkalmazottak ünnepnapja, hanem ezen a napon kezdődik az ún. törvénykezési szünet is a bíróságokon. Elnevezése ellenére a szünet nem egészen azt jelenti, hogy a bíróságokon teljesen leáll a munka, vagy hogy ne lennének tárgyalások.

A fogalom jól ismert a nemzetközi gyakorlatban is, az Európai Unió Bíróságán is van törvénykezési szünet. A szünet ugyanis nem csupán a bíróságok működését érinti, kedvező az ügyfelekre, az üzleti szférára és a jogi képviselőkre nézve is: erre az időszakra esnek a nyári szabadságolások.

A törvénykezési szünetnek a polgári ügyekben a határidő számításánál van jelentősége. “Ez pedig pontosan azt jelenti – magyarázza Répássy Árpád, a Miskolci Törvényszék elnöke –, hogy a polgári perekben az ítélkezési szünet ideje a felekre nézve megállapított határidőbe nem számít bele, tehát a határidők számításakor ez az időszak nem vehető figyelembe.”

Ha például a hónapokban vagy években megállapított határidő az ítélkezési szünet ideje alatt járna le, a határidő a következő hónap azon napján jár majd le, amely számánál fogva a határidő kezdőnapjának megfelel.

Ez a határidő-számítás azonban a büntetőügyekre nem vonatkozik, és a polgári ügyek között is vannak kivételek. Például ha a felek közösen kérték vagy a törvény kizárja az alkalmazását. Bizonyos esetekben a jogszabály soron kívüli eljárási kötelezettséget ró a jogalkalmazókra, így ezek az ügytípusok kivételt képeznek, vagyis a határidők számításának általános szabályai irányadók az ítélkezési szünet alatt is az alábbi esetekben:

• a soron kívüli ügyek (pl. az ideiglenes intézkedés, a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti per, a sajtó-helyreigazítási per, a megszüntetett munkaviszony helyreállítására irányuló per, a bíróság elleni sérelemdíj iránti, illetve kártérítési perek, a váltóperek, a kiskorú felperes által indított közigazgatási perek stb.),
• a végrehajtási perek,
• az előzetes bizonyítás,
• egyes nemperes eljárások (pl. a cégeljárás, a csőd- és a felszámolási eljárás, a végelszámolási eljárás stb.).

A polgári pereken kívül a közjegyzők előtt zajló fizetési meghagyásos eljárásokban sem ketyegnek a határidők a törvénykezési szünetben. Speciálisan érvényesül a szabályozás a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránti perekben. Mivel ott a keresetlevelet a közigazgatási szervhez kell benyújtani, amely szervek hatósági tevékenysége nyáron sem szünetel, a közigazgatási keresetindításra előírt határidők zavartalanul folynak.

Büntetőügyekben a határidők számítását a törvénykezési szünet nem érinti. A büntetőbírák ez idő alatt is eljárnak az előállításos ügyekben és döntenek a kényszerintézkedésekről (pl. előzetes letartóztatás elrendeléséről, fenntartásáról, vagy a terhelt szabadlábra helyezéséről). A legsürgősebb esetekben tehát ez idő alatt is meghozzák döntésüket a bíróságok, megítélik a határidőhöz kötött sajtópereket is.

És hogy miért kevesebb a tárgyalás mégis ebben az időszakban? Mert hagyományosan ebben az időszakban töltik a bírák évi rendes szabadságukat, pontosan azért, hogy az év többi időszakában a folyamatos ítélkezési tevékenység biztosított legyen. A törvénykezési szünet alatt a bíróság elnöke készenléti és ügyeleti beosztás készítésével gondoskodik a bíróság folyamatos működéséről. A kezelőirodák – bár rövidített ügyfélfogadási időben – nyitva tartanak a bíróságokon, továbbá az ügyfelek benyújthatják beadványaikat és betekinthetnek az iratokba. A törvénykezési szünetről és az egyes kezelőirodák nyitvatartási rendjéről az ítélőtáblák, törvényszékek honlapjain olvasható további tájékoztatás.

Tivadar Krisztián ügyvéd tapasztalatai alapján a törvénykezési szünetet megelőző hét, illetve a szünet első hete peres ügyek szempontjából aktív időszak szokott lenni, mivel a bírák nem egyszer a jól megérdemelt szabadságuk előtt küldik ki az esetleg „bent ragadt” ügyekben a különböző végzéseiket. Ezzel együtt a peres feleknek másfél hónapjuk van a válasziratok benyújtására, így mindenki maga oszthatja be ezt az időszakot iratszerkesztés és nyaralás szempontjából.

Az Alkotmánybíróság ügyrendjéről szóló 1001/2013. (II. 27.) AB Tü. határozat (Ügyrend) 12. §-a alapján az alkotmánybírák július 23-tól augusztus 31-ig ítélkezési szünetet tartanak. Az ítélkezési szünet időtartama az Ügyrend 55. § (4) bekezdése alapján a határidőkbe nem számít bele. Nem érinti viszont az ítélkezési szünet az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvényben megállapított, így az alkotmányjogi panasz benyújtására nyitva álló határidőket.

forrás: Jogi fórum

Kötelezettségszegési eljárást indított Lengyelország ellen az Európai Bizottság a legfelsőbb bíróságra vonatkozó törvény miatt, amelynek értelmében a héten kényszernyugdíjaznák a testület minden harmadik jelenlegi tagját.

Margarítisz Szkínász bizottsági szóvivő arról számolt be, hogy úgynevezett hivatalos felszólító levelet küldtek Lengyelországnak, s ezzel megindult az eljárás az igazságszolgáltatás függetlenségét aláásó jogszabály ügyében.

A lengyel hatóságoknak egy hónapjuk van válaszolni az ismertetett kifogásokra.Amennyiben nem érkezik válasz, vagy pedig Lengyelország olyan észrevételeket tesz, amelyek nem tekinthetők kielégítőnek, az Európai Bizottság úgy dönthet, hogy a jogsértési eljárás következő lépéseként úgynevezett indokolással ellátott véleményt küld Varsónak. Ezt követően – ha szükséges – az Európai Bíróság elé vihetik az ügyet.

A brüsszeli testület emlékeztetett rá, hogy bár a kérdést már az úgynevezett jogállamisági párbeszéd keretében is megvitatták, ez nem járt kielégítő eredménnyel. Mint írták, nincs jele előrelépésnek a folyamatban, ezért született a sürgősségi döntés, a bizottság azonban továbbra is kész a párbeszéd folytatására, hogy sikerüljön orvosolni a lengyel jogállamiságot fenyegető rendszerszintű veszélyeket.

A sokak által aggályosnak tartott lengyel igazságügyi reform keretében 65 évre csökkentik a legfelsőbb bíróság mostani tagjaira vonatkozó nyugdíjkorhatárt, így a 72 bíró közül 27-nek kedden nyugdíjba kell vonulnia. A bírálók szerint ezzel az utolsó független bíróság is megszűnhet rendesen működni az országban.

Az Európai Bizottság a jogállamiság rendszerszintű megsértésének kockázata miatt tavaly decemberben megindította Varsóval szemben az uniós alapszerződés hetes cikke szerinti, atomfegyverként is emlegetett, eddig példátlan eljárást.

A hetes cikk olyan, többlépcsős eljárást tesz lehetővé, amely – az uniós alapértékek súlyos és módszeres megsértése esetén – végső esetben akár az érintett állam szavazati jogának a felfüggesztésével is járhat, ehhez azonban az összes többi tagország egyhangú támogatására van szükség, amit szakértők szinte kizártnak tartanak.

Az utóbbi években sok bírálat érte a lengyel kormányt, elsősorban amiért sokak szerint csorbítani kívánja az igazságszolgáltatás függetlenségét.

Forrás: MTI/jogi fórum

Feltételezett háborús bűnöst adott ki a múlt hét végén Bosznia-Hercegovinának Franciaország – közölte értesülését a szarajevói sajtó.

A 63 éves Radomir Susnjart azzal gyanúsítják, hogy az 1992-1995-ös boszniai háború idején részt vett egy akcióban, amelyben 57 bosnyákot gyilkoltak meg. Az áldozatokat élve égették el.

A férfi elleni vádirat a Nezavisne Novine című boszniai napilap információi szerint tavaly készült el, és abban az olvasható, hogy Radomir Susnjar megsértette a genfi egyezményt, amikor a háború idején ahelyett, hogy védte volna a civil lakosságot, ártatlan bosnyákok meggyilkolásában vett részt. A boszniai szerb hadsereg és más, félkatonai szervezetek tagjaival közösen kirabolt és megfosztott a szabadságától 57 civilt, majd a kelet-boszniai Visegradon rájuk gyújtotta a fogdaként használt épületet, illetve a menekülni próbálókat lelőtte – írta az újság.

A boszniai ügyészség közlése szerint Susnjar évek óta élt Franciaországban, a hatóságoknak azonban csak most sikerült felkutatniuk.

Az 1992-1995-ös boszniai háborúnak mintegy 100 ezer halálos áldozata volt, s a háborús cselekmények miatt több mint egymillió embernek kellett elhagynia otthonát. A boszniai szerbek az “etnikailag tiszta” szerb állam létrehozása érdekében mindent megtettek azért, hogy elüldözzék a helyi katolikus horvát, valamint muszlim bosnyák lakosságot.

forrás: MTI/jogi fórum

Az Országos Bírói Tanács (OBT) értetlenül áll az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének az OBT tagjait érő folyamatos támadásai előtt – írta a tanács közleményében.

A testület Handó Tündének, az OBH elnökének vasárnapi nyilatkozatára reagált, amelyben azt mondta: az OBT tagjai a közigazgatási bíráskodás tervezett szervezeti önállósága miatt “külföldre szaladtak” és “elárulták hazájukat”.

Az OBT erre azt írta, mind az OBT, mind az Igazságügyi Tanácsok Európai Hálózata (ENCJ) írásban cáfolta már azt az “álhírt” hogy az OBT az európai szervezet beavatkozását kérte volna bizonyos kormányzati tervek miatt.

Az OBT, amely tagja az ENCJ-nek, látogatásra hívta meg a testület újonnan megválasztott elnökét. Az ENCJ közgyűlésén vagy a meghívással kapcsolatban a közigazgatási bíróságokat érintő tervek – “amelyeket Handó Tünde 2016 őszén még a sajtóban is erőteljesen kritizált” – szóba sem kerültek – emelték ki a közleményben.

Az OBT különösen aggályosnak és a demokratikus működéssel összeegyeztethetetlennek tartja, hogy az OBH elnöke “önkényes jogértelmezéssel illegitimnek nevezi az őt Alaptörvény alapján felügyelni hivatott közjogi testületet”, és erre hivatkozva nem szolgáltatja a testület felügyeleti jogkörének ellátásához szükséges adatokat, megtagadja az iratbetekintést – írták.

Az OBT a kérdésben kialakított álláspontját már közzétette, és az üléstervnek megfelelően megtartja üléseit – fűzték hozzá.

A közlemény szerint az OBT tagokat megválasztásuk óta – “részben Handó Tünde, részben az általa kinevezett igazgatási vezetők részéről” – folyamatos támadások érik, amelyek lemondásokhoz is vezettek.

Az OBT-tagok elleni fegyelmi kezdeményezések is valamennyi esetben az OBH elnökéhez köthetők, mindezek azonban csak eszközök arra, hogy a közbeszéd ne az OBT határozataiban tett megállapításokról szóljon – fogalmaztak.

Hozzátették: az OBH elnöke az OBT által felügyeleti jogkörében megfogalmazott kritikákra érdemben eddig egyetlen alkalommal sem reagált.

forrás: MTI/Jogi fórum

Tisztelettel:
Dr. Kutas Gábor ügyvéd

www.sosjogisegitseg.com

Várhatóan a jövőben kiszámíthatóbb lesz, hogy az építtetők mikor lépik át azt a határt, amivel már jogilag is zavarják a szomszédokat, továbbá az is, hogy a zavarás milyen következményekkel jár, köszönhetően a Kúria iránymutatásával összhangban egységesebbé váló bírói gyakorlatnak. Ez azért lesz fontos változás, mert az elmúlt években fellendülő építőipar ismét aktuálissá tette a kérdést, hogy hol a határ a szomszédok szükséges és szükségtelen zavarása között?

Gyors fejlődésnek indult a hazai ingatlanpiac az elmúlt években, számos új lakóingatlan és kereskedelmi célú beruházás kezdődött. A pezsgést jól mutatja, hogy 2017-ben az újonnan átadott lakások száma 44 százalékkal, míg a kiadott építési engedélyeké 20,4 százalékkal nőtt az előző évihez képest.

A rengeteg építkezés ugyanakkor egyre több jogvitával is jár. A szomszédok gyakran szót emelnek, a zavaró hang-, zaj- és más hatások, esetleg káros anyag kibocsátás miatt. A vita rendszerint hamar jogi útra terelődik. A szomszédok eleinte birtokvédelmi eljárást indítanak a jegyző előtt, valamint az építésügyi hatóságoknál is megpróbálják megakadályozni az építkezést, végül az ügy többnyire a bíróság elé kerül.

A jogszabályok szerint az építtetők kötelesek tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a szomszédokat szükségtelenül zavarnák, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetnék. Az építkezésekkel ugyanakkor szükségszerűen együtt jár némi kellemetlenség, ezért fontos tisztázni, hogy mi minősül szükségtelen zavarásnak, vagyis meddig mehet el az építtető.

”A szomszédjogi vitákban a bíróságok a felek közötti érdekegyensúlyt, a felek méltányos érdekeit mérlegelik. Jelenleg a különböző bíróságok ítélkezési gyakorlatában nincs egységes szempontrendszer annak felmérésére, hogy az egyes esetek összes körülményére kiterjedően mikor tekinthető a szomszédok zavarása szükségesnek vagy szükségtelennek” – hívta fel a figyelmet Harcos Mihály, a Deloitte Legal jogvita rendezési csoportjának vezető ügyvédje.

A Kúria 14 bíróból, továbbá 5 elméleti és gyakorlati szakemberből álló joggyakorlat-elemző csoportot hozott létrea birtokvédelmi ügyek bírósági gyakorlatának egységesítéseérdekében. A joggyakorlat-elemző csoport tanulmányából kiderül, hogy a birtokvédelmi és a szomszédjogi viták szempontjából irreleváns az, hogy az építtető vagy kivitelező az építési igazgatási szabályoknak megfelelően jár-e el. A szükségtelen mértékű zavarás megítélését nem szabad az építési szabályokban foglaltaktól függővé tenni. Előfordulhat ugyanis, hogy megfelel az építkezés a szabályoknak, mégis fennál a birtokháborítás, tehát ezen szempontrendszer mentén nem lehet megállapítani, hogy szükséges vagy szükségtelen-e a zavarás.

A Kúria elemzése külön foglalkozik azzal a problémakörrel is, amikor a birtokvédelmi eljárást indító szomszédok az érvényesíteni kívánt jogot tévesen, vagy hiányosan jelölik meg. Eddig ez nem okozott akadályt a bíróságok számára az ügy elbírálásában, azonban az év elején hatályba lépett új polgári peres szabályok ezt a rugalmasságot már nem fogják megengedni. A jelenleg hatályos jogszabályok szerint a bíróságok csak a peres fél által – akár tévesen vagy hiányosan megjelölt – jogkérdés keretei között bírálhatják el a jogvitát.

A jövőben a birtokvédelmi ügyeket elbíráló bíróságok gyakorlatában egységesedésre is lehet számítani. „A bíróságok – a Kúria iránymutatásával összhangban – várhatóan sokkal inkább egységes szempontrendszer szerint fogják vizsgálni a szomszédok által sérelmezett zavarás szükséges vagy szükségtelen jellegét. Ez a jogbiztonság és a hatékony jogérvényesítés szempontjából is előremutató változás, mert ezáltal az építtetőkkel szemben elvárt magatartás követelményei várhatóan kiszámíthatóbbak és a jogellenes magatartás következményei pedig előre láthatóbbak lesznek” – tette hozzá Harcos Mihály.

A jegyző előtt indított birtokvédelmi ügyek bírósági gyakorlata – A Kúria elemzése ITT érhető el.

forrás: Jogi fórum/Deloitte

Tisztelettel:
Dr. Kutas Gábor ügyvéd
www.sosjogisegitseg.com

Az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke biztos abban, hogy semmi sem fenyegeti a bírói függetlenséget, így a közigazgatási bíráskodás tervezett szervezeti önállósága sem. – Handó Tünde a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában aktuális kérdésekre válaszolt.

Handó Tünde felidézte, 1949-ben szüntették meg Magyarországon a magát már-már Alkotmánybírósággá kinövő felsőszintű közigazgatási bíráskodást, így most gyakorlatilag a hagyományokhoz térünk vissza, és a kérdés 1990 óta napirenden van.

Kiemelte, hogy különleges szerepük van az Európa-szerte szintén jellemzően önálló bírósági szervezetként létező, a közigazgatási ügyek elbírálásával foglalkozó fórumoknak. Mint mondta, ez “érzékeny terület”, hiszen ezek az ügyek az állam működését érintik.

Arra egyelőre nem tudott válaszolni, hogy ez hány bíróságot jelent majd és hány szakemberre lesz szükség. Utalt arra, hogy az igazságügyi miniszter bizottságot állított fel a koncepció részleteinek egyeztetésére.

Az ellenzők felvetéseire reagálva közölte, biztos abban, hogy amint valaki a bírói széket elfoglalja, a döntéseit a jogszabályok és a tényekről való meggyőződése alapján hozza meg.

“Ez a lényege a bírói függetlenségnek, biztos vagyok benne, hogy ezt semmi sem fenyegeti” – fogalmazott.

Arra a felvetésre, hogy az Országos Bírói Tanács (OBT) néhány tagja is ellenzi az elképzelést, azt mondta: megdöbbenve olvasta, hogy magyar bírák egy Brüsszel által finanszírozott testülethez fordultak.

“Sajnálatosnak tartom azt (…), hogy néhány bírótársunk magáról és a kötelességeiről, a közösség iránti felelősségről megfeledkezve külföldre szalad, és elárulja a hazánkat” – fogalmazott.

Kitért arra, hogy a bírósági szervezeten belül a Kúria és az Országos Bírósági Hivatal mellett harmadikként létrehozott OBT egy bírói testület, amelynek feladata felügyelni a központi igazgatást és közreműködni abban.

“Valahogy az utóbbi hónapokban ez a közreműködés egyáltalán nem látszik megvalósulni, a felügyeletet pedig egy statáriális bíróságosdiként gyakorolja a testület, illetve most már nem is tudja gyakorolni, hiszen nem működik törvényesen” – mondta Handó Tünde.

Hozzátette, “úgy tűnik, hogy nagyon sok olyan kérdést vesznek napirendre, amely azt szolgálja, hogy hibákat találjanak, vagy ha nincsenek, akkor hibákat kreáljanak”. Handó Tünde szerint “ezek a tárgykörök nagyon sokszor az egyes tagok személyes érdekeiből vagy sértettségéből eredeztethetők”. Megjegyezte, e testület tagjának lenni egyfajta mentelmi jogot is jelent a fegyelmi felelősség alól, és “ezzel visszaélnek egyes tagok ebben a testületben”.

Az OBH elnöke ugyanakkor azt mondta, bízik abban, hogy a helyzet hamarosan rendeződik, akár a törvényhozás által, vagy a bírói kar véleménynyilvánításának köszönhetően is. Szerinte van jelzésértéke annak is, hogy a tanács 27 választott tagja és póttagja közül eddig 17 lemondott.

Handó Tünde a kinevezési gyakorlatot érintő kritikákra reagálva szólt arról, hogy 2017-ben 274 bírói pályázatot bíráltak el, ezek közül 15 lett eredménytelen (7 technikai okok miatt), szerinte az összes pályázatnak csak mintegy 2 százaléka az, amin “lehet vitatkozni”.

Kitért arra is, hogy az elmúlt 6 évben 40 százalékkal csökkentették a 2 éven túli ügyek számát. Míg például Olaszországban 958 nap a perek átlagos ideje a járásbírósági polgári ügyekben, addig Magyarországon 156 nap – tette hozzá.

Mint mondta, az uniós igazságügyi eredménytábla is azt igazolja, hogy a magyar bírósági szervezetek a tárgyszerű mutatókban Európa élvonalában vannak, a közigazgatási bíráskodás gyorsaságát tekintve is, hiszen a tavaly publikált 2. helyről az 1. helyre tudtunk lépni.

forrás: MTI/Jogi fórum

A mobilfizetési rendszer állami monopóliummá való átalakításával Magyarország megsértette a szolgáltatási irányelvet – Yves Bot főtanácsnok ismertette indítványát a C-171/17. számú Bizottság kontra Magyarország ügyben.

Magyarországon 2014. július 2-ától a parkolási közszolgáltatások díjai, a közutak használatáért fizetendő díjak, az állami vállalatok által nyújtott személyszállítási szolgáltatások díjai, valamint az állami szervezetek által nyújtott egyéb közszolgáltatások díjai mobilfizetési rendszer használatán keresztül csak az állami tulajdonú Nemzeti Mobilfizetési Zrt. által üzemeltetett rendszer útján fizethetők meg. A mobilfizetési rendszerek lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy egy áru vagy szolgáltatás ellenértékét valamely, telekommunikációs vagy információs technológia alkalmazásán alapuló hálózaton keresztül fizessék meg.

A Bizottság szerint Magyarország azáltal, hogy az említett szolgáltatások tekintetében a mobilfizetési rendszer üzemeltetését egy állami monopólium (a Nemzeti Mobilfizetési Zrt.) számára tartja fenn úgy, hogy e piacról kizárja az ott korábban jelen volt üzleti vállalkozásokat, megsértette a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának az elvét, valamint a szolgáltatási irányelvet (2006/123/EK). Az uniós szerv ezen állítólagos jogsértés miatt kötelezettségszegési eljárást indított hazánk ellen az Európai Bíróságon.
Magyarország azt állítja, hogy a nemzeti mobilfizetési rendszer közérdekű feladat megvalósítására irányuló, ún. általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak (ÁGÉSZ) minősül, amelynek vonatkozásában a szolgáltatási irányelv rendelkezései csak korlátozásokkal alkalmazandók.

A mai napon megtett indítványában Yves Bot főtanácsnok megállapítja, hogy a rendes piaci körülmények között működő vállalkozások által nyújtott, vagy azok által kielégítően nyújtható szolgáltatások nem minősülnek ÁGÉSZ-nek. Ezzel összefüggésben a főtanácsnok úgy véli, hogy Magyarország nem bizonyította az ÁGÉSZ-nek való minősítéshez szükséges feltételek teljesülésének fennállását, mivel a létrehozott monopóliummal biztosított eredményt a piac versenystruktúrájának megőrzése mellett, az e monopóliumnak fenntartott kizárólagos jog létesítése nélkül is elérhette volna.

Emellett a főtanácsnok szerint azzal, hogy Magyarország a mobilfizetési szolgáltatások piacán nemzeti monopóliumot hozott létre, a szolgáltatási irányelv szerinti olyan korlátozást vezetett be, amely csak abban az esetben lenne megengedhető, amennyiben az alkalmazása szükséges és arányos, valamint nem diszkriminatív.

Márpedig a főtanácsnok szerint a Magyarország által az említett korlátozás igazolásaként felhozott, a fogyasztóvédelmet, a kereskedelmi ügyletek méltányosságát, a csalás és a feketegazdaság elleni küzdelmet érintő indokok nem felelnek meg az arányosság követelményének. Léteznek ugyanis az e célok elérését biztosító kevésbé korlátozó intézkedések, mint például egy nemzeti mobilfizetési rendszer platformjának működtetésére irányuló koncessziós rendszer kialakítása.

Következésképpen a főtanácsnok annak kimondását javasolja az Európai Bíróságnak, hogy Magyarország megsértette szolgáltatási irányelv szerinti kötelességeit.

A főtanácsnok véleménye nem köti a Bíróságot. A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a Bíróság elé. Az Európai Bíróság bírái most kezdik meg az ügyben a tanácskozást. Az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg.

forrás: Európai Únio Bírósága /Jogi fórum,

Közel 200 vizsgálatot zárt le tavaly az Európai Unió csalás elleni hivatala (OLAF), és ezek nyomán mintegy 3,1 milliárd euró uniós költségvetési forrás visszafizettetésére tett javaslatot – írta szerdán közzétett éves jelentésében a szervezet.

Az OLAF tevékenységét ismertető értékelés szerint tavaly 197 ügyet zártak le, és ezekben 309 ajánlást adtak ki az illetékes uniós és tagállami hatóságok számára, amelyek lehetővé teszik 3,09 milliárd euró visszafizettetését az EU költségvetésébe. A hivatal ezen időszak alatt 215 új eljárást indított.

A legtöbb vizsgálatot – tizenegyet – Romániában zárták le. A második helyezett Magyarországon és Lengyelországban 10-10 ügyben vizsgálták a nemzeti vagy regionális szinten kezelt uniós források felhasználását. Románia esetében nyolc, Magyarország és Lengyelország esetében hét-hét vizsgálat zárult ajánlással.

A jelentésben külön kitértek a magyarországi közvilágítási projektekkel kapcsolatos tavalyi vizsgálatra is, amelyben az OLAF 43,7 millió euró visszafizettetésére tett javaslatot. Rámutattak: összesen 35 közvilágítási pályázatot vizsgáltak meg, és súlyos szabálytalanságokat találtak.

Egy másik, részben Magyarországot érintő ügyben 28,3 millió euró visszatérítésére tettek ajánlást, amiért egy magyar-szerb-lett hálózat uniós kutatási forrásokat csalhatott el. A hivatal szerint két kutatóközpontot csak az EU-s támogatások miatt hoztak létre, illetve mesterségesen megnövelték a projektek költségeit.

Megemlítették Magyarországot egy olyan, 15 másik tagállamot is érintő ügyben, amelyben 122 tonna illegális növényvédő szert próbáltak behozni az EU-ba a vizsgált országok határain keresztül.

Az nem derült ki a dokumentumból, hogy összesen mekkora összeg visszafizettetésére tett javaslatot a szervezet a Magyarország esetében lezárt ügyekben.

A magyar hatóságok az OLAF ajánlásai közül 20 esetben nem hoztak döntést 2010 és 2017 között, 17 esetben viszont igen, ezek közül nyolc ügyben történt vádemelés, kilencben nem.

Tavaly 1293 bejelentés érkezett az OLAF-hoz, s ennek több mint kétharmada magánforrásokból. Magyarországról 27 bejelentést regisztráltak feltételezett csalásokra vonatkozóan, ezek közül 26 a magánszektorból, egy a közszférából. A legtöbb bejelentés Spanyolországban történt (31), ezt követte Magyarország és Bulgária 27-tel.

Mint írták, a strukturális alapokat érintő csalási ügyeknél továbbra is gyakori jelenség a korrupció, az összeférhetetlenség, a pályázati eljárások manipulálása, és a pénzekből esetenként szervezett bűnözői csoportok húznak hasznot. Egyre elterjedtebb a kutatással és a menekültválsággal kapcsolatos forrásokra irányuló csalás, a vámcsalásra pedig nemzetközi bűnözői rendszerek szakosodtak.

“Vizsgálati eredményeink rávilágítanak, hogy munkánk alapvető fontosságú az adófizetők pénzének védelme szempontjából, és biztosítja, hogy az uniós források ne a csalást és a korrupciót, hanem a polgárok számára valódi többletértéket jelentő projekteket támogassák” – közölte Nicholas Ilett, az OLAF megbízott főigazgatója.

Forrás: MTI/Jogi fórum

A kiberbűnözés egy általános gyűjtőfogalomnak tekinthető, ide tartoznak a számítógépek és a számítógépes rendszerek segítségével, valamint a számítógépek és hálózatok kárára elkövetett bűncselekmények. Beszélgetés Gyárfás Krisztinával, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) Elektronikus Eljárások Főosztály beosztott bírójával az internet rejtette veszélyekről.

Mit nevezünk kiberbűnözésnek? Mi minősül bűncselekménynek?

A kiberbűnözés egy gyűjtőfogalom. A kiberbűncselekmények nagy részében a számítástechnikai eszközök segítségével, az internet felhasználásával követnek el csalást, illetve hamisítást, míg a cselekmények másik része a számítógép, illetve a számítógépen, vagy az ahhoz kapcsolódó eszközön tárolt adatok, azok sértetlensége, megbízhatósága ellen irányul. A computer trespass(engedély nélküli behatolás számítógépes rendszerekbe) szinte a világ összes országában bűncselekmény, azonban speciális abból a szempontból, hogy a behatoló és a megtámadott ugyanazon, vagy eltérő állam joghatósága alá is tartozhat. A technika, technológia fejlődésével egyidejűleg a kezdeti vírus- (féreg) támadásokat ma már felváltották a célzott, egyedi felhasználókra irányuló offenzívák.

Ma már a bűncselekmények nagy része elkövethető valamilyen informatikai eszköz segítségével, és nem csak a gazdasági szereplőket támadják az elkövetők, hanem az állambiztonsági fenyegetéseken át a magánszemélyek, illetve a társadalom egyes csoportosulásai is sértettjei lehetnek az ilyen deliktumoknak. A jogellenes magatartásformák a gyakorlatban a fentieken túl leggyakrabban online identitáslopás, illetve számítógépes csalás formájában jelennek meg, de ide tartozik a bankkártyák adatainak eltulajdonítása, a gyermekek szexuális kizsákmányolása, az online felhasználói fiókokba történő illetéktelen belépés és a köz- vagy magántulajdonú informatikai rendszerek elleni támadások.

A technika rohamos fejlődése milyen kihívások elé állítja a bíróságokat?

A kiberbiztonság kapcsán folyamatosan újabbnál újabb jogi, technikai, szervezeti kihívások jelennek meg, melyek speciálisak abból a szempontból, hogy globális jellegűek, így nemzetközi összefogást, együttműködést feltételeznek. Ez a fajta „nemzetek felettiség” egyben azt is jelenti, hogy nagyon sok nemzetközi dokumentum foglalkozik az informatikai bűncselekményekkel, azok felderítésére szolgáló szervezetekkel, az általuk alkalmazható eszközökkel. Ezek megismerése, elsajátítása hatalmas feladat. A bűncselekményi kategóriák is folyamatos fejlődésben, változásban vannak. A nemzetközi szervezetek, a szakosított intézmények, a nemzeti jogban létező bűnüldöző hatóságok és a bíróságok közötti együttműködés, az információcsere, illetve tudásmegosztás elengedhetetlen a sikeres fellépéshez. A digitális bizonyítékok által generált problematikák (e-evidence); a felhő-alapú (clouding) szolgáltatások joghatóságának megállapításának a nehézségei; az internet, mint fogalom pontos meghatározásának hiánya; a darknet, mint jelenség; mind-mind jogalkalmazási szempontból nehézséget jelent, ugyanakkor kihívás is.

A bíróság hogyan készül fel a kiberbűncselekmények kezelésére? Vannak-e ilyen témájú képzések?

Az OBH kiemelt feladatának tartja a kiberbűnözés elleni hatékony fellépést. Ennek érvényesülése érdekében a szakosított intézményekkel szorosan együttműködik. Magyarország Digitális Gyermekvédelmi Stratégiájáról szóló 1488/2016. (IX.2.) Kormányhatározat érvényesülése érdekében a gyermekeket fenyegető online térben megjelenő veszélyek, kockázatok, az elkövetett bűncselekmények körének meghatározása érdekében az OBH adatokat gyűjt, adatokat szolgáltat, képzéseket szervez. Ezen felül az Európai Bizottság E-Evidence project (DG Justice B/4. projekt) által meghatározott célok elérése érdekében az OBH a bíróságok hatékony bizonyítási, ítélkezési feladatainak biztosítása érdekében illesztőprogramokat, alkalmazásokat tesztel, nemzeti portál kialakítását célozza, valamint szakemberképzéseket szervez. A magyar bírói kar tagjai rendszeresen vesznek részt a témához kapcsolódó nemzetközi konferenciákon. Mindezeken túl a Magyar Igazságügyi Akadémián az elmúlt években több nemzetközi tanácskozást, konferenciát tartottak a témában (például Kiberbűnözés: pénzmosás az interneten, Nyomozás és vádemelés az interneten elkövetett szellemi tulajdon elleni bűncselekmények esetében), melyeken a hazai és a nemzetközi bűnüldöző hatóságok, jogalkalmazók, a társszervek, a bírók együttesen törekedtek arra, hogy a kiberbűnözés elleni speciális szakértelemmel felvértezzék magukat. Az OBH ebben a magyar jogalkalmazóknak annyiban is segítséget kíván nyújtani, hogy felállítja a kiberbűnözéssel kapcsolatos bírósági hálózatot.