Törvénysértőnek nyilvánította a londoni parlament ülésszakának lezárását egyhangúlag meghozott, kedden ismertetett jogerős végzésében a brit legfelsőbb bíróság, és ennek alapján semmisnek mondta ki az ülésszak lezárásáról hozott döntést.

A történelmi horderejű határozat, amelyet Lady Brenda Hale, a legfelsőbb bíróság elnöke ismertetett, ennek alapján kimondta, hogy a parlamenti ülésszak nincs lezárva, tehát jelenleg is tart.

Az alsóház ülésszaka két hete ért véget, miután Boris Johnson konzervatív párti miniszterelnök kezdeményezte II. Erzsébet királynőnél a parlamenti ülésszak lezárását és új törvényhozási évad elkezdését október 14-én.

A keddi legfelsőbb bírósági határozat szerint azonban már az is törvénysértő volt, hogy a kormányfő az uralkodónak az ülésszak lezárását indítványozta, mivel a döntés észszerű indokok nélkül akadályozta a parlamentet alkotmányos funkcióinak ellátásában.

Lady Hale a végzést ismertetve kifejtette: a miniszterelnök által a királynőnek adott útmutatást ennek alapján nem létezőnek és jogi hatály nélkülinek kell tekinteni.

A legfelsőbb bíróság elnöke szerint mindez azt is jelenti, hogy a parlamenti ülésszak felfüggesztését elrendelő hivatalos okirat, az Order in Council is törvénysértő, semmis és jogi hatály nélküli.

“Amikor a királyi biztosok beléptek a Lordok Házába, ezt úgy tették, mintha üres papírlapot tartottak volna a kezükben” – fogalmazott a legfőbb brit jogi fórum vezetője a végzés indoklásában, utalva a parlamenti ülésszak felfüggesztéséről szóló határozat kihirdetésének hagyományos külsőségeire.

Lady Hale szerint a 11 tagú legfelsőbb bírósági tanács erről alkotott egyhangú döntése alapján mondható ki, hogy a parlamenti ülésszak felfüggesztéséről szóló döntés is semmis, hatály nélküli, nem született meg, tehát az ülésszak lezárása sem történt meg.

A végzés szerint a parlamenti pártok hagyományos őszi kongresszusi szezonja idejére elrendelt parlamenti szünet – amely jelenleg is tart – és a parlamenti ülésszak lezárása korántsem ugyanaz. Az ülésszak lezárása után ugyanis a parlament egyik kamarája sem ülésezhet, nem tarthat vitákat és nem hozhat törvényeket, nem vitathatja meg a kormány szakpolitikai döntéseit, a képviselők nem tehetnek fel kérdéseket a minisztereknek. Az ülésszak szüneteiben azonban a parlamenti munka annak ellenére is normális medrében folyik, hogy a kamarák egyébként éppen nem üléseznek.

Az ülésszak lezárása a brit EU-tagság megszűnésének (Brexit) október 31-i határnapjáig hátralévő nyolc hétből ötben megakadályozta volna a parlamentet alkotmányos szerepének ellátásában – fogalmaz a legfelsőbb bírósági döntés.

A végzés szerint az október 31-i Brexit-határnap alapvető változásokat vetít előre a brit alkotmányosságban is, és a parlamentnek, különösen a választott képviselők alkotta alsóháznak joga van ahhoz, hogy hangot adjon véleményének e változásokról.

Az ülésszak lezárása “szélsőséges hatást” gyakorolt a brit demokrácia felépítményére – áll a legfelsőbb bírósági határozatban.

A végzés kihirdetése után a londoni alsóház elnöke bejelentette: utasítást adott a parlament tisztviselőinek arra, hogy tegyék meg az előkészületeket az alsóházi ülésszak folytatására.

John Bercow a parlament épülete előtt tartott, rögtönzött kedd délutáni sajtótájékoztatóján közölte, hogy az ülésszak szerdán folytatódik. Bercow hangsúlyozta: nem a parlament újbóli összehívásáról van szó, hiszen a legfelsőbb bíróság végzése szerint az ülés véget sem ért.

Jeremy Corbyn, a legnagyobb ellenzéki erő, a Munkáspárt vezetője a párt Brightonban zajló éves kongresszusán, a végzésre reagálva lemondásra szólította fel Boris Johnson miniszterelnököt. Corbyn úgy fogalmazott: pozíciójának átgondolására biztatja Johnsont, abból a célból, hogy ő legyen minden idők legrövidebb ideig hivatalban lévő brit miniszterelnöke.

Boris Johnson júliusban vette át a miniszterelnöki tisztséget Theresa Maytől. May elsősorban azért mondott le, mert az EU-val a Brexit feltételrendszeréről tavaly novemberben elért megállapodást az alsóház háromszor is elvetette.

A parlamenti ülésszak lezárásának ügyében két, egymásnak homlokegyenest ellentmondó alsóbb fokú bírósági határozat született az elmúlt hetekben. A londoni felsőbíróság szeptember 6-i végzésében azt állapította meg, hogy Boris Johnson a hatályos parlamenti törvényeknek megfelelően járt el, amikor kezdeményezte az uralkodónál a parlamenti ülésszak lezárását és új törvényhozási évad elkezdését. E bírói fórum szerint politikai jellegénél fogva az ügy nem is a bíróságokra tartozik. A polgári peres ügyekben illetékes legfőbb skóciai bíróság nem sokkal később törvénysértőnek minősítette az ülés lezárását.ű

Az Edinburghban ülésező Court of Session háromtagú fellebbviteli fóruma – amelyhez 79 parlamenti képviselő terjesztett be jogi kifogást Johnson intézkedése ellen – kimondta: a kormányfő azzal a céllal kezdeményezte az uralkodónál az ülés berekesztését, hogy akadályozza a brit parlamentet munkájának végzésében, így a kezdeményezés jogsértő volt, a parlamenti ülés lezárásáról hozott döntés pedig érvénytelen.

A legfelsőbb bíróság a két végzés ellen benyújtott fellebbezéseket együtt tárgyalta a múlt héten, és kedden ismertetett végzésében gyakorlatilag a skót felsőbíróság álláspontját hagyta jóvá, kimondva egyben – és történelmi precedenst is teremtve ezzel -, hogyaz ügy politikai jellege ellenére, alkotmányossági hatásai miatt bírósági úton elbírálhat forrás: MTI

Szeptember 16-án a Pesti Központi Kerületi Bíróságon folytatódott a Prisztás József sérelmére elkövetett emberölés perújításának 3. tárgyalási napja a Laczó Adrienn bírónő vezette tanács által. A bírónő a tárgyalás megkezdésekor rövidnek jósolta a tárgyalást, ennek ellenére több mint 2 óra telt el a tárgyalás berekesztéséig.

Rendhagyó módon felfegyverzett BV-sek kísérték be a másodrendű vádlott H.Istvánt, és a harmadrendű vádlott F.Ferencet a tárgyalóba. Az elsőrendű vádlott P. Tamás a Kozma utcai fegyház távmeghallgatásra alkalmas helyiségéből követte a tárgyalást. A távmeghallgató rendszer hatékonynak bizonyul a peres eljárások lefolytatása során, P.Tamás esetében – akivel szemben jelenleg is több eljárás van folyamatban – először alkalmazták ezt a technikát, tekintettel arra, hogy „fokozott veszélyessége” miatt előállítása, fogdán kívüli őrzése és védelme kiemelt előkészültséget, anyagi- és személyügyi erőforrást, valamint szervezést igényel. Szikinger István P.Tamás védője többször jelezte, hogy indokolatlannak tartja a védence körüli effajta védelmi intézkedéseket, és kérvényezte, hogy a továbbiakban P.Tamás részt vehessen fizikai jelenében is a tárgyalásokon, a bírónő azonban ezen indítványt ismételten elutasította.

A már jogerősen életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélt Jozef Rohác 2018. augusztus 14-én a Nemzeti Nyomozó Irodában tett önmagára terhelő vallomást, miszerint ő ölte meg 1996. november 1-én Prisztás József vállalkozót az óbudai Ladik utcában. A bíróság megalapozottnak ítélte meg a perújítás elrendelését, melynek okán Rohác 2019. június 14-én a szegedi Csillagbörtönből beismerő vallomást tett – aki a kép és hangfelvételhez hozzájárult, így vallomásának részletei a nyilvánosság számára is elérhetők.

A bírónő a tárgyaláson ismertette Rohác jegyzőkönyv-kiegészítését, aki több ponton is kérte az általa elmondottak kijavítását, tartalmilag az érdemi eltérések azonban csekélynek bizonyultak. Rohác beadványában jelezte, hogy hajlandó a továbbiakban is „beszélni” és vallomást tenni, a tárgyalásokon aktívan részt venni. Beadványa okirati bizonyítékként a peranyag részét képezi. Beismerő vallomásában 3 szlovák személyt nevezett meg, akiknek tudomása lehet arról, hogy ő az elkövető, így a Fővárosi Törvényszék bűnügyi jogsegély keretében kereste fel az illetékes szlovák hatóságokat. 2 személyt meg is hallgattak – többek között már a Fenyő-gyilkosság tárgyalásairól is ismert Ladislav Trnka-t – akik a bíróság által megküldött kérdésekre egyezően azt válaszolták, hogy baráti kapcsolatot ápoltak Rohác-csal, így értelemszerűen nem tettek rá terhelő vallomást – a szlovák bérgyilkos által indítványozott bizonyítási eljárás tehát eredménytelennek bizonyult.

Az ügyvédek védőbeszédükben továbbra is egy sor bizonyítási indítvánnyal álltak elő: tanúk ismételt meghallgatását, szakértők bevonását kérvényezték, a Rohác által 3. nevezett személy felkutatását és meghallgatását indítványozták, továbbá kérték az említett szlovák személyek bírósági szembesítését is. Patócs Ilona, H.István védője, Radnai László – a kecskeméti maffiaper fővádlottja – által a 2000-es évek elején az ügyre vonatkozóan tett rendőrségi vallomása titkosításának feloldása iránti intézkedést kérte a bírónőtől. F.Ferenc harmadrendű vádlott tényfeltáró részletekkel állt elő, hogy ártatlanságát bizonyítsa, valamint 2 további személy meghallgatását kérte. A tárgyalás érdekessége, hogy a harmadrendű vádlott többek között Dezső András – Maffiózok mackónadrágban című nagysikerű könyvéből is idézett hivatkozással arra, hogy a szerző hiteles forrásokból, levéltári dokumentumokból, bűnügyi iratokból tájékozódva írta meg regényét, az abban szereplő tényszerű információk hiteles okirati kutatásokon alapulnak, ezen adatok mégsem képezik a több mint 10 ezer oldalas peranyag részét, melyek – álláspontja szerint – perdöntő bizonyítékként szolgálnának. A harmadrendű vádlott olyan hiányosságokra és ellentmondásokra hívta fel a figyelmet, amelyek megfontolandóak a bizonyítékok értékelése terén a perújítási eljárásban.

Az ügyben továbbra is mindhárom vádlott ártatlannak vallja magát. P.Tamás – az előző tárgyalásokon tanúsított magatartásától eltérően – összeszedetten és aktívan vett részt a tárgyaláson, a soron következő, december 16-án megtartandó tárgyaláson pedig bizonyítási indítvánnyal áll elő, okiratokkal kívánja alátámasztani igazát. Szikinger István P.Tamás védője – tekintettel a megannyi ellentmondásra, eljárási hiányosságra és az eljárásban korábban koronatanúként meghallgatott személy kétes eljárásbeli szerepére – kérvényezte, hogy jelen eljárási szakaszban minden bizonyítási indítványt mérlegeljen a bírónő.

A hallgatóság soraiban érdeklődőként Tasnádi Péter is megjelent, akinek bár jelen ügyben nincsen eljárásjogi szerepe, várhatóan majd a Fenyő-gyilkosság tárgyalásain kerül ismételten tanúként meghallgatásra. forrás: Jogi Fórum/Ferenc A.

Az elővásárlási jog jogintézménye – mely leggyakrabban az ingatlan adásvételi szerződéseknél merül fel – annak ellenére, hogy a társadalom számára is széles körben ismert fogalom, gyakran okoz váratlan helyzeteket, mivel jogi sajátosságai a szerződés létrejötte, hatályosulása vagy a teljesítés körében jelennek meg. De mit is jelent mindez a gyakorlatban?

A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.)azelővásárlási jog jogintézményét az adásvételi szerződés különös nemei alcím alatt akként taglalja, hogy „ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve szerződéssel elővásárlási jogot alapít, és a dolgot harmadik személytől származó ajánlat elfogadásával el akarja adni, az elővásárlási jog jogosultja az ajánlatban rögzített feltételek mellett a harmadik személyt megelőzve jogosult a dolog megvételére.” Mindezek olvasatában az elővásárlási jog tulajdonképpen annak jogosultja számára keletkeztet előjogot: amennyiben az eladó és a vételi szándékkal előálló vevő megegyezésén alapuló feltételek az elővásárlásra jogosult számára megfelelőek, élhet ezen előjogával. A jogintézmény annyiban korlátozza az eladó szerződési szabadságát, hogy ez esetben nem választhatja meg szabadon a vele szerződő fél személyét – az ajánlat jogosult részéről történő elfogadása esetén automatikusan ő kerül a vevő pozíciójába. Mivel az elővásárlási jog gyakorlása kizárólag abban az esetben merülhet fel, amennyiben harmadik fél – tehát a vevő – is bekapcsolódik az adásvételbe, a joggyakorlat szerint nem minősül elővásárlási jog gyakorlásának, amennyiben a dolog tulajdonosa automatikusan az elővásárlásra jogosultnak tesz eladásra vonatkozó ajánlatot.

Az elővásárlási jog alapulhat jogszabályon (pl. osztatlan közös tulajdonon fennálló elővásárlási jog) valamint szerződéses jogviszonyon is (pl. társasházi alapító okiratba foglalt elővásárlási jog), azonbana jogszabályon alapuló elővásárlási jog megelőzi a szerződésen alapuló elővásárlási jogot. A Ptk. 6:221§ (2) bekezdés szerint jelentőséggel bír a rangsor elve is, miszerint „ha a tulajdonos egymást követően több személynek enged ugyanarra a dologra elővásárlási jogot, a jogosultak az elővásárlási jogok keletkezésének sorrendjében gyakorolhatják elővásárlási jogukat.”

Mi a vételi ajánlat helyes közlésének módja? A Ptk. a harmadik személytől származó vételi ajánlat közlésének kötelezettségét írja elő az eladó számára, azonban a törvény felmenti a tulajdonost a közlési kötelezettség alól abban az esetben, ha külső körülmény (pl. jogosult ismeretlen tartózkodási helye) miatt az rendkívüli nehézséggel vagy számottevő késedelemmel járna. E felmentő rendelkezés az adásvétel esetleges időmúlás miatti meghiúsulását kívánja kiküszöbölni. A bírói gyakorlat – a jogszabály normaszövegében megfogalmazottakhoz híven – konzekvens abban, hogy az ajánlatot teljes terjedelmében, annak minden lényeges elemére kiterjedő módon közölni kell a jogosulttal, mivel így kerülhet azon döntési helyzetbe, hogy megítélhesse, érdekében áll-e az elővásárlási jog gyakorlása. Az ajánlat teljes terjedelmébe bele tartozik a fizetési mód, annak ütemezése, valamint a vevő kilétének feltárása is. Az ajánlat közlése a tulajdonos által tett eladási ajánlatnak minősül, az elővásárlási jog gyakorlója számára jogszabály az ajánlatban foglaltakra vonatkozóan alkupozíciót nem teremt. A Ptk. az ajánlati kötöttség időtartamára vonatkozóan is rendelkezik azzal, hogy az eladó ajánlati kötöttség időtartama meghatározásának lehetősége tárgyában csak a törvényből következőnél hosszabb idő kikötését tekinti jogszerűnek.

Az ajánlat közlését követően az elővásárlásra jogosultnak elfogadó-, illetve lemondó nyilatkozattételi lehetősége áll fenn, több elővásárlásra jogosult esetén pedig valamennyi jogosult lemondó nyilatkozatára szükség van ahhoz, hogy a tulajdonos a dolog tulajdonjogát adásvétel keretében a vételi szándékkal előálló harmadik fél számára átruházhassa. Amennyiben a jogosult az ajánlati kötöttség ideje alatt nem tesz elfogadó nyilatkozatot, a tulajdonos a dolgot az ajánlatot tevő harmadik személy ajánlatának megfelelően vagy annál az eladó számára kedvezőbb feltételek mellett eladhatja; ha pedig az elővásárlásra jogosult a tulajdonoshoz intézett nyilatkozatában az ajánlatot elfogadja, a szerződés közöttük – tehát a tulajdonos és az elővásárlási jog jogosultja között – jön létre. A tulajdonostárs az elővásárlási jogot végrehajtási árverés esetén is gyakorolhatja.

Mi a helyzet abban az esetben, ha több azonos rangsorban álló elővásárlási jogosult joga konkurál egymással? ALegfelsőbb Bíróság PK 9. számú állásfoglalásábanfoglaltak szerint – melyet az aKúria 1/2014. PJE határozata nem tartott fenn, mivel a Ptk. kifejezett szabállyal rendezi ezt a kérdést – indokolttá vált megoldást nyújtani az azonos rangsorban álló elővásárlási jogokból eredő konfliktusra. A Ptk. rendelkezéseit valamint a vonatkozó joggyakorlatot figyelembe véve a jogosultak érdekeit úgy lehet leginkább figyelembe venni, ha mindegyikük számára biztosított a lehetőség jogosultságaik érvényesülésére. A szóban forgó érdekeltség többféle lehet, a jogosultak között összemérhető érdekeltség adódhat pl. közös tulajdon esetén a tulajdoni hányadok egymáshoz viszonyított arányából; társasági részesedés, üzletrész, részvény esetén pedig a társasági tagok részesedésének aránya lesz meghatározó.

Mit jelent a Ptk. 6:223.§-ában foglalt, elővásárlási jog megszegésével kötött szerződés hatálytalansága?Az elővásárlási jog megszegésével kötött szerződésekből eredő jogesetek sokasága miatt a jogalkotó kénytelen volt e tárgykör rendezését beemelni a normaszövegbe. A kötelmi jogi szabályoknak megfelelően felmerült a semmisség jogintézménye, azonban a bírói joggyakorlat akként ítélte meg e kérdést, hogy az elővásárlási jog megszegésével kötött szerződés az elővásárlási jog jogosultjával szemben válik hatálytalanná. A bírói joggyakorlatot emeli a Ptk. törvényi szintre azzal, hogy az elővásárlási jog megsértéséből eredő igénynek csak akkor lehet helyt adni, ha a jogosult bizonyságát adja annak, hogy őt valós jogsérelem érte azáltal, hogy vele a tulajdonos az ajánlatot nem közölte, azaz: ha tudomással bírt volna elővásárlási jogának gyakorlásárról, akkor élt volna az ebből fakadó előjogával. A jogosult mindezt akként tudja egyértelművé tenni, hogy a szerződéskötésről való tudomásszerzéstől számított 30 napon belül elfogadó nyilatkozatot is tesz, vagyis már a szerződés közte és a tulajdonos közötti létrejöttét is meglapozza. Az igényérvényesítés tekintetében továbbá igazolnia kell teljesítőképességét – melyet a visszaélésszerű meghiúsítások kiküszöbölése érdekében emelt a jogalkotó törvényi szintre. A Ptk. az igényérvényesítésre egy speciális, az általános elévülési időtől eltérő jogvesztő határidőt, 3 évet határoz meg.

Kapcsolódó joggyakorlat:

EBH2006. 1408.Ha az elővásárlási jog jogosultja részére a vételi ajánlat közlése nem szabályszerűen történt, hanem arról más módon szerzett tudomást, ez a körülmény nem akadályozza annak megállapítását, hogy a jogosult nem élt az elővásárlási jogával.

EBH2003. 854. Nem minősül a vételi ajánlat elfogadásának, ha az elővásárlásra jogosult a vételárba követelését be kívánja számítani és értékaránytalanságra is hivatkozik.

BH2007. 83. Nem ütközik jogszabályba és a jóerkölcsöt sem sérti, ha a jogosult a továbbértékesítés szándékával gyakorolja elővásárlási jogát. E jog gyakorlásának nem akadálya az sem, ha a jogosult helyett a vételárat a későbbi vevő fizeti ki a jogosultnak.

BH1976. 254.Ha a tulajdonostárs az őt megillető elővásárlási jog gyakorlására való felhívásra nem nyilatkozik, a lemondó nyilatkozat ítélettel nem pótolható.

PJD2017. 21. I.A tulajdonos a már írásba foglalt és aláírt adásvételi szerződés megküldésével eleget tehet közlési kötelezettségének, és ajánlatként azt szabályszerűen közölheti az elővásárlásra jogosulttal. Ilyen esetben a szerződés az elővásárlásra jogosult vonatkozásában nem tekinthető hatályosnak, a szerződés az elővásárlásra jogosulttal szemben eladási ajánlatnak minősül, hatálybalépése pedig az elővásárlásra jogosult nyilatkozatától függ.

2/2009. (VI. 24.) PK véleményaz elővásárlási joggal kapcsolatos egyes jogértelmezési kérdésekről: 8. Az elővásárlási joga megsértése miatt pert indító jogosultnak keresetében egyrészt kérnie kell annak megállapítását, hogy az adásvételi szerződés vele szemben hatálytalan, másrészt – az ajánlatot elfogadó nyilatkozat egyidejű megtételével – annak megállapítását is, hogy ennek folytán az adásvételi szerződés közte és az eladó között jött létre.

BH2006. 159. I.Az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett elővásárlási jog jogosultja az ingatlanon jóhiszeműen tulajdonjogot szerzett vevővel szemben nem hivatkozhat elővásárlási jogának megsértésére. forrás: Jpgi fórum/Ferenc Adrienn

Werbőczy a Hármaskönyben írta össze először a rendi Magyarország bíráival szemben támasztott követelményeket. Ebben a korban képzettségi elvárások még nem voltak, de megkövetelték, hogy adott ügyben illetékességük legyen. Hivatalba lépéskor a bíráknak esküt kellett tenniük, hogy „meghiteltetettek” legyenek.

A „meghiteltetett” kifejezés a régi „hitet tenni”szóösszetételből származik, amelyet az eskütétel szinonimájaként használtak.

Werbőczy korszakából egy bírói esküszöveg formula is fennmaradt, az I. Mátyás által szentesített 1486. évi LXXIII. tc.-ben:

„Én i[lyen] esküszöm az élő Istenre, Isten dicsőséges anyjára, Szűz Máriára, Isten minden szentjeire és kiválasztottjaira, hogy minden előttem pereskedőnek és minden ügyben, ami tisztemre tartozik, bármely személyre, tudniillik gazdagra és szegényre tekintet nélkül, kérés, jutalom, kedvezés, félelem, gyűlölet, szeretet és kedvesség távoltartásával és félretételével – miképp Isten és igazsága kiszolgáltatása szerint megismerem – minden ügyben törvényes és igazságos ítéletet, és törvényes végrehajtást foganatosítok tehetségem szerint. Isten engem úgy segéljen és minden szentek!”

Az eskütételnek az ünnepélyességen túl is volt jelentősége, hiszen az esküszegés közbűncselekménynek minősült és súlyos büntetés járt érte.

Komoly elvárás volt a bírókkal szemben az elfogulatlanság, saját ügyében senki nem lehetett bíró. Werbőczy így fogalmazott: „Elkerülendő, hogy a bíró szeretetből, gyűlöletből, nyereségvágyból vagy félelemből ítélkezzen”.

forrás: OBH/jogi fórum

Tisztelettel:

Dr. Kutas Gábor ügyvéd

www.sosjogisegitseg.com

Napjaink „égető problémája” a globális felmelegedés okozta klímaváltozás, melyet ma már “klímakatasztrófaként” emlegetünk. Bolygónk életének védelméért viselt felelősségünket már nemzetközi jogi törekvések is biztosítják, melyek több évtizedes cselevési terveket fogalmaznak meg a klímaváltozás elleni globális harc jegyében.

A világ szén-dioxid kibocsátásának élén Kína, az Amerikai Egyesült Államok, az Európai Unió és India áll. Az első globális jogi törekvés mégsem a két vezető nagyhatalom által, hanem 2014-ben az Európai Tanács égisze alatt született meg, amikor is az unió vezetői megállapodtak a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretről. Az Európai Tanács akkor jóváhagyta az alábbi 4 célkitűzést:

• kötelező erejű uniós cél, melynek értelmében 2030-ig 40%-kal kell csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását (az 1990-es szintekhez képest),
• a megújuló energia arányát 2030-ig legalább 27%-ra kell növelni,
• az energiahatékonyság 27%-os javítása az előrejelzésekhez képest,
• a belső energiapiac kiteljesítése a meglévő villamosenergia-hálózatok összekapcsolására vonatkozó 10%-os minimumcél elérése révén, legalább az energetikai szigetek – különösen a balti államok és a Pireneusi-félsziget – tekintetében.

Az Európai Tanács a párizsi éghajlat-változási konferencia előtt benyújtotta tervezett nemzeti hozzájárulását(az egyezmény olvasatában: nationally determined contributions) az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye titkárságának. A Tanács hangsúlyozta, hogy célkitűzéseik megvalósítása érdekében az üvegházhatású gázok globális kibocsátásánaklegkésőbb 2020-ig el kell érniük a legmagasabb szintjüket, majd 2050-re az 1990-es szinthez képest legalább 50 %-kal kell csökkenniük, és 2100-ra nulla körüli vagy az alatti értéket kell elérniük. A klímaváltozás elleni harcban tehát kiemelten vesz részt az Európai Unió, célravezető törekvései között említendő az éghajlatváltozás ellni hatékony küzdelem globális sarokköveként emlegetett Párizsi Megállapodás, melyet a 2015. november 30. és december 12. között 195 ország részvételével megtartott párizsi klímakonferencia (COP21) keretében fogadtak el, mint az első egyetemes, jogilag kötelező érvényű átfogó éghajlati megállapodást. A megállapodás egyfajta globális cselekvési tervet határoz meg, amelyben a csatlakozó országok kiállnak a környezetet és egyben életünket veszélyeztető éghajlatváltozás elkerüléséért azáltal, hogy aglobális felmelegedést jóval 2°C alá csökkentik, továbbá folytatják erőfeszítéseiket annak 1,5°C-ra való korlátozására. Az EU 2016. április 21. napján írta alá a megállapodást New Yorkban, mely e dátumtól kezdődően 1 évig állt nyitva aláírásra a csatlakozni kívánó országok számára.

Magyarország az Európai Unió tagállamai közül elsőként zárta le a Párizsi Megállapodás belső ratifikációs eljárását, és az Unió hat másik tagállamával – Ausztria, Franciaország, Málta, Németország, Portugália és Szlovákia – együtt 2016. október 5-én az elsők között helyezte letétbe az erről szóló okmányát az Egyesült Nemzetek (ENSZ) New Yorki központjában, ezzel a párizsi klímaegyezmény teljes jogú tagjává vált.

A megállapodás 2016. november 4-én lépett hatályba harminc nappal azt követően, hogy az egyezmény legalább 55 részes fele, amely az üvegházhatást okozó gázok teljes kibocsátásának legalább a becsült 55%-áért felelős, letétbe helyezte megerősítő és a megállapodásban foglaltakat elfogadó okiratait.

A megállapodásnak kiemelt részea klímaváltozás elleni küzdelem érdekében tett erőfeszítések finanszírozási kérdésköre, melynek keretében az EU uniós hozzájárulásként arra 2020-ig bezárólag különféle források bevonásával 100 milliárd dollárt áldoz, mely célösszeg 2025-ig évente teljesítendő – a fejlődő országok felzárkóztatásához szükséges támogatását is beleértve.

A megállapodás további célja, hogy erősítse az országok képességét az éghajlatváltozás hatásainak kezelésére, ezen ambiciózus célok elérése érdekében megfelelő pénzügyi folyamatokat, új technológiai keretet és fokozott kapacitásépítési keretet hoznak létre, ezáltal támogatva a fejlődő és a legfenyegetettebb országok intézkedéseit – saját nemzeti céljaikkal összhangban. A megállapodás emellett a fellépés és a támogatás fokozott átláthatóságáról rendelkezik egy erősebb átláthatósági keret révén.

Országosan meghatározott hozzájárulások – nationally determined contributions (avagy NDC-k): A Párizsi Megállapodás megköveteli a felektől, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést nemzetileg meghatározott hozzájárulások révén, és erősítsék meg ezeket az erőfeszítéseket az elkövetkező években. Ez magában foglalja azokat a követelményeket (a kibocsátás csökkentése és a végrehajtásterén), amelyekről minden fél rendszeresen jelentést tesz.

A párizsi konferencia előtt és annak időszaka alatt az országok átfogó nemzeti éghajlati cselekvési terveket (INDC) nyújtottak be, melyek még nem elegendőek a globális felmelegedés 2°C alatt tartásához, ám a megállapodás nyomon követi e cél elérésének útját.

A hosszú távú célok felé tett haladás nyomon követése egy erőteljes átláthatósági és elszámoltathatósági rendszeren keresztül zajlik: az átláthatóság és globális áttekintés jegyében a kormányok megállapodtak abban, hogy ötévente találkoznak annak érdekében, hogy a tudomány által megkövetelt ambiciózusabb célokat tűzzenek ki, továbbá jelentést tesznek egymásnak és a nyilvánosságnak arról, hogy mennyire teljesítő képesek célkitűzéseik. A kormányok továbbá megállapodtak abban, hogy erősítik a társadalom képességét az éghajlatváltozás hatásainak kezelésére, valamint folyamatos és fokozott nemzetközi támogatást nyújtanak a fejlődő országok részére a célkitűzésben foglaltakhoz való alkalmazkodáshoz. A megállapodás elismeri azt is, hogy fontos az éghajlatváltozás káros hatásaival járó veszteségek és károk megelőzése, azok minimalizálása és kezelése, valamint elismeri az együttműködés, a fellépés és a támogatás fokozásának szükségességét a különféle területeken, mint például a korai előrejelző rendszerekben, a vészhelyzetekre való felkészülésben és a kockázatbiztosításban.

A Párizsi Megállapodás aláírását követően az Európai Tanács – a Gazdasági és Pénzügyi Tanács és a Környezetvédelmi Tanács szakmai törekvéseinek szem előtt tartásával – számos éghajlat-politikai következtetést vont le a megállapodásból mind a finanszírozás, mind a klímaügyi prioritások figyelembe vételével, mely azENSZ éghajlat-változási konferenciája (COP23) előkészületeinek mérföldkövévé vált. A 2017. november 6. és 17. között Bonnban megtartott COP23 konferencia – vagyis az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye feleinek konferenciája (UNFCCC) – azzal zárult, hogy konkrét előrelépés történt a párizsi munkaprogram és a Párizsi Megállapodás végrehajtására vonatkozó iránymutatások tekintetében.

Az Európai Tanács mindezt követően is folyamatos következetéseket von le a klímadiplomáciai törekvésekhez vezető úton, figyelemmel arra, hogy az éghajlatváltozás hatással van a nemzetközi stabilitásra és biztonságra, energiadiplomáciai irányzatai az országok közötti szolidaritást és a bolygónk védelméért viselt felelősség irányvonalát erősítik.

2017. június 1. napjánDonald Trump, az USA elnöke az egyezményből történő kilépési szándékáról tett bejelentést, mely az egyezmény 28. cikke alapján annak hatályba lépését követő 4. évben, azaz 2020. november 4. napján lesz hatályos.

forrás: Jogi fórum.

A Kúria Konzultációs Testület több mint 140 ügy alapján vizsgálta az árfolyam kockázatot a fogyasztóra telepítő szerződési kikötések tisztességtelenségével kapcsolatos országos bírói gyakorlatot. – Rövid összefoglaló a Testület főbb megállapításairól

A Konzultációs Testület a vizsgálat tapasztalatai, valamint az Európai Unió Bírósága által különösen a C-26/13., C-186/16., C-51/17. számú ügyekben a tájékoztatás tisztességtelensége tárgyában kifejtettek alapján megállapította, hogy a Kúriának az ezzel kapcsolatos elvi iránymutatásai (6/2013. PJE számú jogegységi határozat 3. pontja; 2/2014. PJE számú jogegységi határozat 1. pontja) változatlanul irányadóak.

Annak megítélése, hogy az adott ügyben az árfolyamkockázatról való tájékoztatás tisztességes volt-e vagy sem,a bizonyítékok összességének értékelésén alapuló mérlegelési kérdés, így erre nézve a bíróságok számára jogegységi határozattal további kötelező iránymutatás általános jelleggel nem adható.

Az árfolyamkockázat viselésével kapcsolatostájékoztatás elmaradása vagy nem megfelelő volta esetén tisztességtelen(„nem világos, nem érthető”)és így érvénytelen a szerződésnek az a rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot a fogyasztó viseli.Mivel ez a főszolgáltatás körébe tartozó szerződési rendelkezés, ennek érvénytelensége azegész szerződés érvénytelenségét eredményezi,aminek következtében a fogyasztó nem kötelezhető az árfolyamkockázat viselésére.

A vizsgálat tapasztalatai szerintaz árfolyamkockázat a következő tipikus esetekben nem terheli a fogyasztót:

• ha atájékoztatásmegtörténtét éselvárt tartalmáta pénzügyi intézménysem kockázatfeltáró nyilatkozattal, sem a szerződés világos és érthető rendelkezéseivel, sem pedig szóbeli tájékoztatás megtörténtével és tartalmávalnem tudja bizonyítani;
• ha a tájékoztatás tartalmátcsak kikövetkeztetni lehettöbb rendelkezés együttes értelmezésével;
• ha a megfelelő írásbeli tájékoztatással szemben afogyasztó bizonyítja, hogy a pénzügyi intézménytől kapott szóbeli tájékoztatás tartalma vagy egyéb körülmények folytánalappal gondolhatta, hogy a kockázat csekély, vagy nem valós.

Ha az árfolyamkockázatról történt tájékoztatás az ügyben rendelkezésre álló bizonyítékokra tekintettel a bíróság megítélése szerint megfelelt a Kúria jogegységi határozataiban, valamint az Európai Unió Bírósága ítéleteiben felállított követelményrendszernek, az árfolyamkockázatot a fogyasztó viseli.

A tájékoztatás akkor megfelelő,ha abból kitűnik, hogy a fogyasztóra hátrányos árfolyamváltozásnak nincs felső határa,vagyis a törlesztő részlet akár jelentősen is megemelkedhet, valamint ha abból az is kitűnik, hogy az árfolyamváltozáslehetősége valós, az a hitel futamideje alatt is bekövetkezhet.

Ha az írásbeli vagy szóbeli tájékoztatásból a várható árfolyam növekedés felső határa, vagy maximális nagyságrendje megállapítható, azárfolyamkockázat csak eddig a mértékigterheli a fogyasztót.

A Konzultációs Testület szerinta bíróságoknak nem szabad a fogyasztóval szemben túlzottan magas elvárhatósági mércét érvényesíteni, figyelemmel kell lenni arra, hogy a felek között „információs egyensúlyhiány”áll fenn. A fogyasztótól elvárható, hogy a szerződést aláírás előtt alaposan áttanulmányozza, és ha annak valamely rendelkezése nem érthető a számára, azzal kapcsolatban tájékoztatást kérjen. Ugyanakkornem értékelhető a fogyasztó terhére,ha ezt azért nem tette meg, merta szöveg bonyolultsága folytán nem ismerhette felaz egyes rendelkezések összefüggéseit, jelentőségüket, vagyis azt a körülményt, hogy további tájékoztatásra lenne szüksége.

A Konzultációs Testület a továbbiakban azt a kérdést vizsgálja, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó kikötések érvénytelensége milyen jogkövetkezményekkel jár, és annak alapján a felek közötti elszámolás milyen elvek szerint történik. Munkájának eredményéről a Konzultációs Testület még a nyári ítélkezési szünet előtt közleményt fog kiadni.

Tisztelettel:
Dr. Kutas Gábor ügyvéd

www.sosjogisegitseg.com

Szigorítják a felhőkarcolók építésére vonatkozó szabályokat Londonban a járókelők és a kerékpárosok érdekében. A toronyépületek miatt ugyanis olyannyira felerősödhet a szél az utcákon, hogy az már a gyalogosok és a biciklisták épségét veszélyeztetheti.

Amikor 2014-ben elkészült a 39 emeletesWalkie Talkienéven emlegetett felhőkarcoló a brit főváros pénzügyi negyedében, a Cityben, az emberek panaszkodni kezdtek, hogy olyan erős szél alakult ki miatta, amely járókelőket sodort el – emlékeztettek brit lapok.

Ismertették a helyi vezetés arról szóló friss döntését, hogy azoknak az építőipari cégeknek, amelyek 25 méternél magasabb épületet akarnak felhúzni a Cityben, alá kell támasztaniuk, hogy a tervbe vett felhőkarcoló nem okoz elviselhetetlenül szelet az utcaszinten.

Szélcsatornák könnyen ki tudnak alakulni a magas épületek halmazában: az épületek közötti szűk terek alacsony nyomást teremtenek, emiatt a szél felerősödik az épületek alján és a sarkain. Ez kellemetlen körülményeket teremthet a gyalogosok és a kerékpárosok számára, szélsőséges esetben pedig az is előfordulhat, hogy utóbbiakat a járművek elé sodorja.

A tervek szerint a szél legfeljebb megengedett erejét óránkénti 29 kilométerben korlátoznák, azokon a helyeken, ahol pedig állni szoktak az emberek, például a buszmegállókban, 21 kilométer/óra lenne a maximum. Az utcai “beülős” helyeken – kávézók, éttermek teraszán -nem haladhatná meg a 10 kilométer/órát a szélerősség.

Az irányelvek kialakításakor most először vették figyelembe a kerékpárosok érdekeit is. Megállapították továbbá, hogy a főútvonalakon és a kerékpárutakon a szél átlagos ereje nem haladhatja meg az 55 kilométer/órát.

Emellett az építtetőknek a “legrosszabb esetre” szóló forgatókönyvet is be kell mutatniuk. Továbbá elvárják tőlük, hogy a rendelkezésre álló legfrissebb technológiát alkalmazzák a tervezéskor a szélcsatorna erejének felmérésére, valamint két szakértőt is fel kell kérniük külön-külön tesztek elvégzésére. Az esetleges eltéréseknek pedig a végére kell járni.

Londonban az elmúlt években nőtt a felhőkarcolók száma, különösen a Cityben. Köztük van aWalie Talkiemellett a helyiek által csak Sajtreszelőként emlegetettLeadenhall Building is. További 13 toronyépület, mind 78 és 305 méter közötti emelkedhet a magasba 2026-ig. Hat már épülőben van, hét pedig megkapta az engedélyt. forrás: MTI.

Sima emberölés, 10 év, jó magaviselettel 5 év után szabadulhat. Ennél lejjebb nem megyek. Délutánig van ideje elfogadni. Rendben, közlöm az ügyfelemmel. Vádalku. Egy az amerikai filmekből jól ismert és sokat hallott párbeszéd, mellyel hasonlóságot mutató intézmény került szabályozásra a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvényben (Be.), egyezség a bűnösség beismeréséről néven.

A vádalku – ítéleti egyezség – egyezségkötési folyamatra épülő eljárás, amelynek lényege, hogy a terhelt beismerő vallomást tesz, és ennek ellentételezéseként a törvény számára bizonyos kedvezményeket biztosít. A „plea bargaining” célja, hogy egy egyszerű, legális üzleti tranzakció eredményeként bizonyos enyhébb büntetés érdekében a beismerő vallomások tehermentesítsék az igazságszolgáltatást, és megvédjék a társadalmat a bűnözőktől.

Maga az intézmény az angolszász jogrendszerekben – melyek az akkuzatórius büntetőeljárási modellt követik – elterjedt, az ügyész és a vádlott megegyezését takarja: azon alapul, hogy a bírósági tárgyalás előre nem tudható kimenetele miatt a felek megegyeznek a mindegyiküknek „megfelelő” büntetésben. Egyrészt a terhelt lemond arról a jogáról, hogy a tárgyaláson az alkuban szereplőnél kisebb büntetést kaphasson, vagy felmenthessék, de a büntetése sem lehet súlyosabb a „kialkudottnál”. Másrészt az ügyész megszabadul annak a kockázatától, hogy a tárgyaláson a kevésbé biztos alapokon álló vád miatt a terheltet felmentsék. A cél, hogy a büntetőügyek gyorsan és gördülékenyen záruljanak le. Az Egyesült Államokban a büntetőügyek döntő többsége, ún. bűnösség elismeréses eljárásban (guilty plea) vádalkuval végződnek, az esetek mindössze 1-2 százaléka kerül esküdtszék elé.

Az eljárások egyszerűsítése és gyorsítása a kompromisszum és a pragmatizmus jegyében egyre több európai ország reformtörekvéseinek zászlajára került fel. Az európai államok büntetőeljárásaiban nem beszélhetünk a fenti vádalkuról – Gácsi Anett Erzsébet a „vádalkuhoz hasonló, a terhelt beismerésén alapuló megegyezéses eljárás” kifejezést használja –, többek között az ügyész korlátozott jogköre, vagy az alku folyamatának korlátozottsága miatt.
Az Alkotmánybíróság a 422/B/1999. AB határozatában iránymutató jelleggel rögzítette, hogy a terhelttel történő megegyezés a büntetőeljárás egyszerűsítését és gyorsítását szolgáló intézmény, alkalmas eszköz arra, hogy társadalmi méretekben is hozzájáruljon az állami büntető igény észszerű időn belüli elbírálásához, az igazságszolgáltatás megfelelően hatékony működéséhez, azaz a beismerő terheltek kedvezménnyel történő ösztönzése alkotmányos célt szolgál. A Be.-ben szabályozott egyezség a bűnösség beismeréséről jogintézménye sem azonos a klasszikus vádalkuval, mivel sem a tényállás megállapítása, sem a bűncselekmény jogi minősítése nem lehet megállapodás tárgya. Előzményének a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény, lemondás a tárgyalásról külön eljárása tekinthető, mely a szabályozás többszöri módosítása ellenére sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, ezért került kialakításra az egyezség, a terhelttel való megegyezés szabályai között. Az új intézmény kialakításának indoka – T/13972 törvényjavaslat miniszteri indokolása alapján – az, hogy jelentős társadalmi igény mutatkozott a büntetőeljárások időszerű befejezése, valamint a büntető igazságszolgáltatás hatékony működése iránt, amelynek lényege, hogy a bűncselekmények elkövetőit kivétel nélkül, minél kevesebb társadalmi ráfordítás mellett tisztességes eljárásban vonják felelősségre.
A Be. kétféle együttműködést tesz lehetővé. Az egyikre a nyomozási szakban, a vádemelés előtt kerülhet sor. Lényegében ez egy formális egyezség, melynek alapfeltétele a gyanúsított beismerése. A megállapodás az ügyész és a védő között jön létre, melynek tartalmát a bíróság nem vitathatja, vagy jóváhagyja az egyezséget vagy nem. A másikra a vádemelés után, de még a tárgyalás kitűzése előtt, az ún. előkészítő ülésen kerülhet sor. Ez utóbbi nem is egyezség vagy megállapodás, hanem olyan döntés, amely a vádlott jóváhagyását igényli. Ugyanis, ha az ügyészség vádat emelt, akkor a bíróság már az idézésben figyelmezteti a vádlottat arra, hogy az előkészítő ülésen beismerheti a bűnösségét abban a bűncselekményben, amely miatt ellene vádat emeltek, és a beismeréssel érintett körben lemondhat a tárgyaláshoz való jogáról. Amennyiben a bíróság a bűnösség beismerésére vonatkozó nyilatkozatot elfogadja, a vádirati tényállás megalapozottságát és a bűnösség kérdését már nem vizsgálja. A két eljárásban közös, hogy sem a tényállás megállapítása, sem a bűncselekmény jogi minősítése nem lehet megállapodás tárgya, valamint mindkét esetben elmarad a nyilvános tárgyalás.

Egyezségnek helye van bármely ügyben és bármely bűncselekmény esetén. Maga az egyezség, kötelező védői részvétel mellett három szakaszból áll: az egyezség kezdeményezéséből, az egyeztetések lefolytatásából és végül az egyezség megkötéséből.

A törvény az egyezség kezdeményezésének jogát mind a terhelt és a védő, mind az ügyészség számára biztosítja, annak elfogadása vagy elutasítása mentes minden formaságtól, szükségtelen jegyzőkönyvet vagy határozatot készíteni róla. Ezt követi, szintén kötelező alakiság nélkül – a legfőbb ügyész 9/2018. (VI. 29.) utasítása szerint azonban kötelező folyamatos kép- és hangfelvétel rögzítésre alkalmas helyiségben jegyzőkönyvbe foglalni – az egyezség lefolytatása, ahol a bűnösség beismeréséről, az egyezség tartalmi elemeiről folyik az alku, miután az ügyész ismertette az álláspontját. Az egyeztetésre a védő és az ügyész között a terhelt jelenléte nélkül is sor kerülhet. A harmadik szakasz az egyezség megkötése, amelyet írásba kell foglalni. Kötelező elemei: a bűncselekmény vádirattal egyező formájú és részletezettségű leírása, valamint az ügyész általi minősítése; a terhelt nyilatkozata arról, hogy a bűnösségét beismeri és ezzel kapcsolatban beismerő vallomást tesz, és a büntetés vagy önállóan alkalmazható intézkedés. Eshetőleges elemek közé tartozhat a bűnügyi költség viselése vagy éppen az alól való mentesülés, a terhelt által vállalt egyéb kötelezettségek köre. A Büntető Törvénykönyvről szóló2012. évi C. törvényalapján kötelezően elrendelendő kényszergyógykezelés, elkobzás, vagyonelkobzás, elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele nem képezhetik alku tárgyát. Ha létrejött a megállapodás, speciális vádemeléssel kerül az ügy bírósági szakaszba, amelyre a Be. „Eljárás egyezség esetén” fejezetének rendelkezései irányadók. A bíróság előkészítő ülésen az egyezség törvényességét vizsgálja, azzal, hogy annak tartalmát nem változtathatja meg, amennyiben a feltételei fennállnak, az egyezséget végzéssel jóváhagyja. Ha nem jön létre az egyezség, az ún. favor defensionis elve érvényesül, azaz a kezdeményezés és az egyezség lefolytatása során keletkezett ügyiratok bizonyítási eszközként, valamint bizonyítékként nem használhatóak fel a terhelttel szemben, és az eljárás hagyományos vádemeléssel folytatódik.

A Be.-be épített garanciák alkalmasak lehetnek arra, hogy a felek érdekeltté váljanak az egyezség megkötésében, azonban az idő fog választ adni arra, hogy a jogintézmény beváltja-e a hozzáfűzött reményeket, és megvalósul a kitűzött cél, az állam oldalán az idő- és költségmegtakarítás, a terhelt oldalán az enyhébb szankcionálás, a sértett oldalán a biztos jóvátétel, valamint a társadalom azon elvárása, hogy a bűncselekmény elkövetőjét biztosan felelősségre vonják. forrás: Jogi fórum.

A Facebooknak írásbeli garanciát kell adnia arra, hogy nem adja ki a felhasználók beszélgetéseit harmadik félnek, ha ez nem történik meg, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) ideiglenes intézkedésként megtiltja az adatok kiadását – közölte Péterfalvi Attila, a NAIH elnöke csütörtökön az MTI-vel.

A Facebook kedden elismerte, hogy korábban – állítása szerint a felhasználók engedélyével – lehallgatott beszélgetéseket, amelyekről leiratot is készített. A cég jelezte: felhagyott a gyakorlattal, hogy a beszélgetésekről készült hangfelvételeket megbízottjaival meghallgattatja. A Bloomberg hírügynökség jelentése szerint a felvételeket mesterséges intelligencia segítségével számítógépek alakították át írott szöveggé. A Facebook ezután alvállalkozók százainak fizetett azért, hogy a leiratok pontosságát ellenőrizzék, amihez meg kellett hallgatniuk az anonimizált felvételeket – írták.

Péterfalvi Attila az MTI-nek ezzel kapcsolatban elmondta: a NAIH méltányolja, hogy a Facebook felfüggesztette a hanganyagok elemzését, ugyanakkor írásbeli garanciát várnak a cégtől, hogy nem továbbítja harmadik félnek a beszélgetések hanganyagát.
Hozzátette: mivel a Facebook európai központja Írországban van, az ír adatvédelmi hatóság vizsgálja ki az ügyet, és ebben a NAIH is részt fog venni.

Ugyanakkor ha a hatóság úgy ítéli meg, hogy a Facebook által vállalt garanciák nem biztosítanak kellő védelmet, a NAIH élni fog a GDPR-ban, az EU adatvédelmi rendeletében rögzített hatáskörével, és Magyarország területén meg fogja tiltani az adatkezelést, azaz a beszélgetések kiadását – közölte.

Péterfalvi Attila jelezte: a magyar hatósághoz még nem érkezett panaszbeadvány az ügyben. Forrás: MTI/NAIH

A visszaűzés (repulsio), vagy más néven kard kivonásával történő tiltakozás (evaginatio gladii) a rendi korban általánosan elfogadott perorvoslatnak minősült. A repulsio a bírói ítélet végrehajtásának megakadályozására szolgált.

A rendi Magyarországon a perorvoslatoknak több típusa is létezett: a fellebbezés, a perújítás, vagy akár a sérelmes nyilatkozatot tevő ügyvéd nyilatkozatának visszavonását követelő tiltakozás, az ügyvédszó visszavonása.

Forrás: OBH

Visszaűzésnek csak ún. „gyökeres jog” iránti, azaz a tulajdonjog vitás rendezéséről szóló perekben volt helye. Visszaűzéssel az a pervesztes alperes élhetett, aki a per tárgyát képező ingatlan birtokosa volt és birtokon belülről tiltakozott a végrehajtás ellen.

Ha a pervesztes alperes nem vette tudomásul az ítélet tartalmát, akkor az ítélet felolvasását követően kard kivonásával tiltakozott. Tiltakozására a perben érintett ingatlan helyszínére kivonuló bírói ember, valamint a pernyertes felperes előtt kerülhetett sor. A tiltakozást a bíróság jegyzékbe vette és határnap tűzésével felszólította a tiltakozót, hogy indokolja azt a bíróság előtt.

A visszaűzés eredményeképpen új per indult, ha ezt a visszaűző fél ismét elvesztette, perbírsággal bűnhődött, és a perköltségeket is viselnie kellett. A perbírság azért lehetett tetemes összegű, hogy a pervesztest az alaptalan visszaűzéstől eltántorítsa. Aki az ítélet végrehajtását másodszor is megakadályozta, hűtlenséget követett el, ami miatt fő- és jószágvesztéssel bűnhődött. forrás: OBH.